Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, August 13, 2014

Mosodai kalandok

A kép illusztráció
Szóval a társasházban lévő mosókonyhát használom; praktikus, mert van benne szárító is, egy saját kombinált mosógép-szárító csodára meg sajnálom a pénzt. Majd a házban! Szárító nélkül pedig utálok mosni, ki nem állhatom, hogy állandóan ruhaszárító állványt kell kerülgetni a lakásban, és a ruhának is olyan dohos szaga lesz, főleg télen. 
Aki bérlakást üzemeltet, annak kötelező a lakók rendelkezésére bocsátani egy közös mosodát. Persze a rendszerető svédek azt is meghatározták, hány bérlőre kell jusson egy-egy mosógép.
A mi mosodánkat csak a hét lakásos lépcsőház használja. Földszinti és nagy panoráma ablaka van, ami mosodában ritkaság, mert általában az alagsorba rejtik el őket. A mi lakáscégünk viszont biztonsági megfontolásból nem nyitott alagsort a házak alatt, minden föld felett van és a padláson sincs tároló meg ilyesmi (gyakori a betörés), minden tárolóhelyiség bent van a lakásokban. A mosoda pedig világos és szellős. Természetesen az interneten is lehet időpontot foglalni, ámbár ez nálunk új megoldás, máshol viszont már évek óta létezik.
Az általam foglalt időpontban csak én nyithatom a mosoda ajtaját, kis belépőkártyával azonosítom magam és a lefoglalt időközben kinyílik az ajtó. Általában este 7-10 között szoktam mosni, ez esetben fél 11-ig még hozzáférek a mosodához. Aki ismer, az azonnal gyanítja, hogy ebből mindenféle kaland keletkezhet. Ma például 10 óra 28 perckor döbbentem rá, hogy úristen, a ruhák!!! Rohantam le lélekszakadva, óriási sprintet nyomva, épphogy odaértem 10:29-re és így nem maradt bent éjszakára a ruhám. De volt már erre is példa, egy régebbi lakásban, ahol pont lemaradtam a zárásról és a gonosz mosoda rabul ejtette a ruháimat. Ilyenkor le kell foglalni a másnap reggel hétórai időpontot, hétkor kinyitni a mosodát, felvinni a ruhát és lehetőleg emellett sem elkésni a munkából. Igen ám, de a másnap reggeli időpont már foglalt volt! Lementem hát másnap és fohászkodtam, hogy aki lefoglalta, az jelenjen is meg és ne kelljen hiábavalóan szobroznom mondjuk délelőtt tízig. Hét óra pár perckor meg is jelent az illető, egy iszonyú ijesztő nő, de esküszöm valami nagy gond lehetett vele: amikor megérkezett, kedvesen köszöntem, majd előadtam, hogy sajnos tegnapról itt maradt a ruhám a szárítóban, és beenged-e, hogy tudjam kihozni... egy szóval sem reagált, csak nézett rám, legalábbis azt hiszem, hogy engem nézett, ugyanis nagy sötét napszemüveg volt rajta (ez a mosoda pont az alagsorban volt, egy ijesztő alagsorban ráadásul, sötét volt és koszos és a plafonon vastag csövek futottak végig, és valamelyik cső nem zárhatott rendesen, mert permanens szarszag volt odalent, szóval nem volt egy klassz hely, ráadásul kiderült, hogy illegálisan adták ki nekem - mármint a lakást, nem az alagsort -, mire persze az engem átverő illető meg én is repültünk onnan, ej, nem volt egy jó időszak az sehogy sem! De örömmel emlékszem vissza rá, mert már vége. De szóval a nő), szóval szótlanul állt ott, én meg gyorsan beiszkoltam a nyitott ajtón, összekotortam a szárítóból a gönceimet és el is húztam a csíkot. A mai napig kellemetlen élmény! 

De az itteni lakásban is volt ám kaland: pont itt volt édesanyám, forró nyári délután volt, talán szombat, és leszaladtam épp csak egy pecsétes abroszt kimosni. Bedobtam az abroszt a mosógépbe, elindítottam a programot és kiszaladtam az udvarra. Az ajtó csapódásával egyidőben döbbentem rá, hogy a kulcscsomóm bent maradt! Se a mosodába, se a lakásba nem jutottam be... Anyukám is kint tartózkodott, így mindketten ki voltunk zárva az utcára. Ráadásul se pénztárca, se telefon nem volt nálunk.
Szombat délután révén kevés szomszéd volt otthon, de végigjártam a földszinti kiskerteket, hátha találok valahol egy létrát: az erkélyajtóm nyitva állt, a lakásban pedig volt pótkulcs. Létra nem volt, és hiába csöngettem be ide-oda, senki nem nyitott ajtót. Végül egy távolabbi szomszédot cserkésztem be, aki gyanútlanul öntözött a kertjében. Megkértem, ugyan foglalja le a következő időpontot és amikor sorra kerül, nyissa ki nekem a mosodát, hogy menthessem ki az abroszt és a kulcsomat... készségesen jött velem, lefoglalta az esti mosást, majd hétkor meg is jelent és kinyitott. Anyuval csupán két és fél órát tétlenkedtünk: elslattyogtunk (papucsban és házi ruhában) a plázába vécézni, majd egy padon ülve barchobáztunk. Tiszta jó, hogy nem télen történt meg az eset. Nem is telt rosszul, de azért nem csinálnám újra, Azóta a kulcsot a nyakamba lógatom, úgy megyek mosni... 



No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!