Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, August 14, 2014

Szabadság epik, 3. rész - Évforduló, déli- és hazaút

Ott hagytam abba, hogy ünnepelni készültünk. Nem tudtam semmit előre, csak annyit, hogy délutánra vágjam puccba magam, mert megyünk valahová. Ez a valahová egy csodálatos kis kastélyszálló volt a Siljan tó partján, itt ünnepeltük meg találkozásunk 1. évfordulóját. Nagyon feltöltött ez az este, nem csupán az ünnepélyes alkalom miatt, hanem azért is, mert ez volt a szabadság alatt az első olyan este, amikor nem rohantunk sehova, nem volt semmilyen program, hanem csak pihentünk és kikapcsolódtunk. Még fényképezőgépet sem vittünk.
A vacsora valami eszméletlen volt. Mivel még erősen előszezonban voltunk, csak a mi kedvünkért nyitották meg a konyhát. S. már előre megrendelte a menüt. A főétel rénszarvas borjúbélszín volt, tökéletesen rózsaszínre sütve. Olyan puha és omlós volt, hogy a villámmal szét tudtam volna nyomni. Azt hiszem, rozmaringos tepsis burgonya volt hozzá, és rókagombás mártás, no meg az elengedhetetlen vörösáfonya, ezúttal nem lekvárként, hanem zselé formájában. Áhítattal fogyasztottuk, annyira finom volt minden. A desszert pedig a helyi bogyókból készült meleg kompóttal nyakonöntött, házi vaníliafagylalt. 
Másnap reggel szintén igen fejedelmi reggeliben volt részünk, fájó szívvel hagytuk ott a kis kúriát és megfogadtuk, hogy nem utoljára voltunk itt. 
A délután csomagolással és általános pepecseléssel telt, hiszen másnap kezdődött utazásunk második felvonása. 
Csütörtökön búcsút intettünk a családnak és kettesben útnak indultunk dél felé. Ez mintegy 750 kilométer, és csak a szakasz második felétől van autópálya. Az első órákban úgy esett, hogy alig bírta az ablaktörlő. Később azonban kiderült, így megtekintettük a Göta csatornát, amely csaknem 400 kilométeren, keresztben szeli át az országot tengertől tengerig és nem kevesebb, mint 58 zsilip segíti át a hajókat a szintkülönbségeken. A csatorna Svédország eddigi legnagyobb építészeti projektje. 
Nem siettünk, ezért egy kis mellékúton is elbogarásztunk, ahol életem egyik legszebb tájára bukkantam. Nem tudom, mi fogott meg benne annyira, de teljesen lenyűgözött a kanyargó utacska, amelyet kétoldalt vastagon szegélyezett a fű és réti virág. Mindenütt kis ligetek, dombok, és az egész táj valószínűtlenül üde és zöld volt. Stockholm kopár hely, jobbára csak fenyő és nyírfa nő vadon, ezt soha nem fogom se megszokni, se megszeretni - mindig is kedvesebb lesz a lombos, dús növényzet. Persze ültetni lehet, de az messze nem ugyanaz. A fotó címe: a kapkodó idegbetegek máshol laknak!


Így utólag egy picit azért kapkodhattuk volna magunkat, mert éjfél jóval elmúlt, mire leparkoltunk szüleim háza előtt.
Másnap lötyögős napot tartottunk és csak a közeli Torup kastélyhoz látogattunk el. Itt már rengetegszer jártam, de fotózni csak kevésszer. Az időjárás nem volt velünk, de azért pár turistafotót lődöztem én is. Fülledt, párás meleg volt, ilyenkor aztán nyűgös leszek.



Torup után még Lundba is ellátogattunk. Meg akartam mutatni a szuper cuki kis egyetemi várost, ahol tanultam és ahova annyi kellemes emlék köt. Lund viszont óriási csalódás volt - a nyári szünet miatt kihalt volt a város, sehol egy lélek, minden zárva. Még nem volt este hat, de egy fagyizót sem találtunk nyitva. Egy ideig kóvályogtunk az üres utcákon, megnéztük a botanikus kertet és eléggé lógó orral tértünk haza. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznöm S.-t Lund fantasztikus mivoltáról!



A kövtkező néhány napban váltakozva pihentünk és aktívkodtunk. Szüleim nagyon nyugodt, csendes helyen laknak és a békének és nyugalomnak minden percét élveztük. Ültünk a teraszon, egy tál eper és egymás társaságában, és olvastunk. Felejthetetlen, utánozhatatlan idill!
Egyik nap Malmöbe kirándultunk. Bár itt is észlelhető volt a nyári pangás, azért sokkal mozgalmasabb napunk volt és azt sem kellett találgatnunk, vajon miféle vegyi vagy egyéb tömegpusztító támadás érte a várost. Kibéreltünk egy vízibiciklit és körbepedáloztuk a város szívét körülvevő kanálist. Azaz pedáloztam, ugyanis egyesek edzetlen lábizmai nem bírták a tempót. Amikor S. félholtan pihentette a lábait a hátsó ülésen, én pedig bőszen tekertem, megjegyeztem, hogy már csak egy sör kéne a kezébe, hogy megnyerje az Év Férfia címet egy véletlenül arra tévedő feministától. 
A frissítő túra után még sort  kerítettünk a múzeumokra is, ahol S. bepréselte magát egy antik tengeralattjáróba. Majdnem be is fért, a többi látogató pedig türelmesen várakozott, amíg kihajtogatta magát a szűk járatokból.
Természetesen ellátogattunk Malmö talán fő látványosságához, a Turning Torso felhőkarcolóhoz. Ezt a 190 méter magas fehér csodát  2005-ben avatták fel és jelenleg igen drága lakások találhatók benne. Egy kis érdekesség, hogy az eredetileg öröklakásnak tervezett ingatlanokat végül bérlakásként dobták piacra. Számomra rejtély, hogy ki tudja és akarja kifizetni az ország messze legmagasabb lakbérét, de hát valahol valakinek mindenre van pénze.
A felhőkarcoló körülötti rész az ezredrofulón hatalmas fejlődésnek indult. A nyolvanas-kilencvenes években a hagyományosan ipari beállítottságú Malmö súlyos válságot szenvedett, amikor a Kockums (hajók, tengeralattjárók), SAAB és a helyi mészkitermelő egyaránt bezárt vagy továbbállt. Az Öresund híd építése viszont fordulópont volt a város számára: a híddal egyidőben megnyílt a főiskola és a közelben megépült a Bo01 lakáskiállítás, amelyre egy egész új negyedet hoztak létre a tengerparton, a régi ipari negyed mellett - a kiállításra készült innovatív házakat azóta értékesítették és most divatos, elit lakónegyedként üzemel. Ezen a környéken áll a Turning Torso is.
A malmöi látogatás egyik fénypontját a barátnőmmel való találkozás jelentette. Májusban már összefutottunk és most újból együtt töltöttünk egy estét. E.-t akkor ismertem meg, amikor kiköltöztünk Malmöből egy csendes agglomerációs településre, és nyolcadik osztály közepén iskolát váltottam. Első nap első szünetében szóba elegyedtünk és azóta nem is nagyon hallgattunk el. Azonnal legjobb barátnők lettünk és ez a mai napig tart, annak ellenére, hogy földrajzilag távol sodort minket egymástól az élet. Ő élt Angliában, Skóciában és több évig Spanyolországban és csak nemrégiben költözött vissza Svédországba - hogy végleg vagy ideiglenesen, azt még ő sem tudja. Szép és jó dolog a Facebook, e-mail és társai, de mégsem ugyanaz, mint kiülni egy teraszra és borozgatás közben megbeszélni a világ dolgait.
A déli kirándulásra egy kétnapos koppenhágai kiruccanással tettük fel a koronát. Volt múzeumlátogatás, itt olvashattok róluk:

Indafotó útikalauz: Két múzeum Koppenhágában, I. rész
Indafotó útikalauz: Két múzeum Koppenhágában, II, rész

De a legjobb mégis a Tivoli volt! Több mint egy fél napot töltöttünk itt. Ide nem vittünk fényképezőgépet, úgyhogy egy mobilfotóval kell beérnem.
Malmöben és Koppenhágában is megállapítottuk, hogy mennyire élhetőbb és főleg szebb városok Stockholmnál. Stockholmmal ellentétben ezekben a városokban nincsenek beton viaduktok, lerobbant hatalmas többszintes kereszteződések, brutalista építészeti megoldások. Széles, lombos fákkal szegélyezett utcák vannak inkább, kétoldalt házakkal. Egyszerű és nagyszerű. Stockholmban simán alárendelik a városképet egy metróviaduktnak vagy autópályahídnak, ez Koppenhágában nem fordulhatna elő. Vicces volt, amikor a sétahajós guide érdekességképpen mutatta a tényleg egyetlen igazán ronda házat Koppenhágában. Mi meg megjegyeztük, hogy pont ez a különbség: Koppenhágában a kevés csúnya ház tűnik fel, míg Stockholmban a kevés szép házzal dicsekednek.
Rendkívül mozgalmas és aktív nyaralás volt ez, rengeteget láttunk, tapasztaltunk és mindketten nagyon sokat tanultunk! Megismertük egymás otthonát, családját, gyerek- és fiatalkori emlékeit. Sok szempontból felejthetetlen utazás volt és már alig várjuk, hogy ismét ellátogathassunk ezekre a gyönyörű helyekre, ahol szeretteinkkel tölthetjük az időt.
Alant ömlesztve néhány fotó a többi kirándulásról és a hazaútról:

Kastélyparki részlet

Meseházikó

Kullaberg

Kullaberg

Krapperup kastély

Krapperup kastély

 Kullaberg, Krapperup kastéllyal együtt, kedvenc kirándulóhelyem a déli országrészben. Kullaberg egy kis nemzeti park, amely  a Skåne félsziget északnyugati csücskén terül el. Vadregényes táj, meredek sziklák övezik a partot, ezeken remekül lehet mászkálni. A nemzeti parktól egy pár kilométerre fekszik Krapperup, amely ma is az ősi Gyllenstierna család tulajdona. Mint ilyen, nem nyitott a nyilvánosság előtt, de a park mindenki előtt nyitva áll és merem állítani, hogy az ország egyik legkellemesebb sarka.

Koppenhága: a városháza udvarán ül ez a medve és iszik

Rodin: A csók

Degas: Balerina
 Mobilfotók:



Fredriksborg kastély Hillerödben, talán 40 kilométerre a fővárostól. Sajnos már este volt és rossz idő, de ide mindenképpen visszatérünk. Elképesztő hely! Az alábbi fotókon Rosenborg látható, Koppenhága szívében a kis nyári lak, ahol a kincstár is van. 








Malmö és Stockholm között félúton találtuk ezt a kis vízesést, mellette régi malommal. Egy fotós csoportban láttunk innen fotókat és mivel útba esett, itt pihentünk meg ebédelni és egy utolsót fotózni a nyaralás során. (Ez a két utolsó nem mobillal!)








No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!