Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, September 30, 2014

Budapest



Valahogy most ez a hangulat volt érezhető Budapesten. Tudom, hogy Pest nem az ország, meg hogy turistaként más szemmel lát dolgokat az ember, de azért valami észlelhető lazaság, szabadság és jófejség lengte be a langyos őszi napokat. Voltunk pl. a Főzdefeszten, igaz, csak a legvégét kaptuk el, de mindenki jókedvű volt. És voltunk a Bálnában is, a Jónásban, ahol a csapos csaj nagyon jófej volt, adott kóstolókat és segített kiválasztani a sört. S.-t jó előre felkészítettem a BKV-ellenőrökre, erre mindegyik maximálisan udvarias és kulturált volt, kinézetileg pedig kimondottan jól néztek ki, régebb azért volt egy-két kevésbé bizalomgerjesztő arc. Az éttermekben is sokkal jobb volt a kiszolgálás és sehol egy lehúzás, pedig sok helyen nem árultam el, hogy magyarul beszélek - és ekkor sem szóltak be vagy próbálkoztak semmivel. Voltak persze kelletlen arcok is, de várakozáson felül találkoztunk olyanokkal, akiken látszott, hogy szeretik, amit csinálnak és szívesen beszélnek róla. 

Voltak persze idióta dolgok is. Pl. egyik első este felsétáltunk a Várba, gyönyörködni a kilátásban. Jó késő volt már, majdnem tíz. A turulos kapun bemenet láttuk, hogy valami rendezvényt pakolnak össze, csokifesztivál volt talán. Két biztiőr támasztotta a kaput, csokit ettek, nem vettek tudomást rólunk. Továbbsétáltunk a Jenőszobor alatt, kicsit tovább van egy ilyen kiugró, oda mentünk ki kilátást csodálni meg romantikázni. Ekkor jön egy őr, hogy zárnak és menni kell. Ilyet még nem is hallottam, hogy a Várat csak lezárják. Hisz az közterület, nem? Olyan, mint egy utca. Mi az, hogy egy utcát, vagy egy teret csak úgy lezárnak, és egyébként is miért, hiszen a fesztiválnak már vége volt, a bódékat elvitték, pont hogy akkor kellett volna ismét kinyitni a teret, ha esetleg addig belépős volt vagy valami. Nem hiszem, hogy máshol ez megtörténhetne, hogy egy abszolút nyílt és nyilvános közterületet csak úgy lezárnak, egy nemlétező fesztivál ürügyén, és nem is táblázzák ki, hogy este 10 után szíveskedjenek máshol kilátni, hanem egy angolul nem tudó őr kolbászol fel-alá és kiabálva hajtja el a látogatókat. De úgy voltam ezzel, mint amikor az ember szakít valakivel: elkezd hiányozni az illető, olyankor érdemes visszagondolni, hogy miért is szakítottunk? Megvoltak annak az okai. Bosszúból lebattyogtunk a Batyira és a Nagyinál betoltunk egy halom palacsintát. A Nagyiban a csaj is irtó jófej volt.
Meg amikor mentem a bankba megszüntetni a nem használt bankszámlámat. Vittem az útlevelemet. De a tisztviselő közölte, hogy a pénzmosási törvény értelmében igazolni kell a lakcímet is. Nem volt fontos, hogy az útlevelet a világon mindenhol elfogadják teljes értékű személyazonosítónak: a magyar banknak - állítólag a magyar törvények értelmében - kell a lakcímkártya, nehogy egy nullszaldós bankszámlalezáráskor pénzmosást kövessek el. Az is hidegen hagyta, hogy Svédországban nem ismerik a lakcímkártya fogalmát, hasonló dokumentummal tehát nem rendelkezem - ilyen esetben lakásvételi szerződés vagy ügyvéd/közjegyző által lepecsételt igazolás kell a lakcímemről.  Tiszta szerencse, hogy még megvan a magyar lakcímkártyám, legközelebb viszem nekik (az viszont tök jó, hogy sikerült kibányásznom a telefonos azonosítómat, így tudok egyenleglekérdezni, meg a következő utazás előtt több órás időbefektetéssel alaposan utánajárni, milyen iratpaksamétát szolgáltassak be a számlalezáráshoz, esetleg főkonzuli kérelem is kell-e hozzá), addig meg fizetem a nem kevés számlavezetési díjat tök fölöslegesen. Kicsit nagyképűen azt is mondhatnám, hogy szerencsére van miből, de azért bosszant az ilyen fölösleges akadékoskodás, meg az egyszerű polgár szivatására kitalált hülye szabályok. Mert úgy látszik, sok tekintetben még mindig a magyar van a rendszerért és nem a rendszer a magyarért, ami gáz. 
De remélem, hogy a mostani fiatal generáció felnő, átveszi az irányítást, és akkor olyan főnökök és miniszterek kerülnek pozícióba, akiknek eszébe se jutna hülye, szivatós törvényeket és szabályokat hozni. 

Egyébként tök turistás dolgokat csináltunk, túlságosan is, de hát ez van, ha az ember először mutatja meg a várost egy nyugatinak. Ráadásul az ötker közepén laktunk, elkerülhetetlen volt a Párisi udvar meg a Dunakorzó. De azért jókat ettünk (köszönjük, Gerlóczy!!), voltunk Gyömrőn a muzeális, 40 éves sárga busszal, na az garantáltan antituristás volt! Voltunk a Kerepesiben, azt ugye sose hagyom ki. Sőt még a Tescoban is voltunk, késő este, az Arénában, mivel este tízkor jöttünk rá, hogy nem vásároltunk be a horvát kirándulásra. Naponta 10-15 kilométert gyalogoltunk, és valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a világon, akinek sikerült egy kéthetes pesti (+horvát) üdülés után két kilóval könnyebben és három cm karcsúbb derékkal hazatérnem. Pedig ettünk lángost, meg életemben először langallót (finom!), meg kürtőst, meg hortobágyi palacsintát, meg citromparfét, meg söröztünk.
A legjobb viszont az volt, amikor utolsó este vacsora közben S. elkezdte böngészni az utakat, hogy mikör jöhetünk legközelebb :)


Sunday, September 28, 2014

Plitvice akkor és ma

Már írtam, hogy készülünk Plitvicére. Meg is történt, részletes útibeszámoló, pesti oooh meg aaah fotócunami is jön, csak győzzétek majd nézni! De először egy olyan képpárt posztolok, amelyen jól látszik a tórendszer változó vízmennyisége és kinézete. Még a nyáron, készülődés-szervezkedés közben attól tartottam, hogy a nyári száraz idő után nem lesz elég víz a vízesésekben. Na, megkaptuk! Budapestről Plitvice felé tartva egy kisvároson hajtottunk át, ahol elkapott egy zuhé. A hegyről ömlött le a víz a főútra, az előttünk araszoló kamion kerekei félig víz alatt voltak, arra nem is akarok gondolni, hogy a mi kerekünk mennyire merült alá a vízben. De nem akadtunk meg! A parkba érve kiderült, hogy a park egyes részeit lezárták, mert az ösvények, utak víz alatt voltak. A belépő ennek megfelelően féláron volt, 110 kuna helyett csak 55. A félig lezárt park is elég látnivalót nyújtott, első nap több mint 18 kilométert gyalogoltunk nyitástól zárásig. 
A lenti képpár illusztrálja, hogy volt elég víz Plitvicén:




Thursday, September 11, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban VI - a politika

Az eddigi bejegyzésekben a helyzet felvázolásával foglalkoztam. Ideje bemutatni a megoldásokat is! 
...
Na jó, nem. Ha csak a megoldásokról írnék, akkor itt be is fejezhetném a ma esti írást, hiszen megoldást egyik párt sem igazán tud prezentálni. De azért röviden összefoglalom, melyik miről hadovál. Először egy általános összefoglalást készítek mindegyik pártról, hogy tudjátok, kikből áll a svéd parlament.

A jelenlegi parlamentben két blokk van: a magát Szövetségnek nevező polgári koalíció, valamint a vörös-zöld baloldali blokk. Blokkon kívüli a 2010-ben először bejutott Sverigedemokraterna, a Svéd Demokraták. A parlamentet négy évre választják és a mostani polgári koalíció második kormányidőszakát tölti. 
(A képen Fredrik Reinfeldt moderát kormányfő látható)


A kormánypártok:

Moderaterna, a moderát, azaz "mérsékelt" párt.  
- Hagyományos jobboldali politikát folytató párt, amely azonban az utóbbi években erősen balra tolódott és sok elemző szerint ma már nehéz megkölönböztetni a szociáldemokratáktól. Általános jelenség a középretolódás. A moderátok politikája fő vonalakban:
- Adókedvezmények, adócsökkentés
- Munkavonal. A munkanélküli, leszázalékolási segélyek megnyirbálása, ezekhez fűződő feltételek szigorítása, munkabér kedvezményes adózása. Több adónemet is eltöröltek, úgymint az ajándékadót. Klasszikus szlogenjük: hogy megérje dolgozni.
- Az idei választások nagy témája a munkahelyteremtés. A moderátok el is nevezték magukat Az új munkáspártnak.
- A vállalkozóknak megkönnyítik a bürökráciát és járulékkedvezményekkel serkentik az új munkahelyek teremtését, többek között fiatal, pályakezdő munkaerő után kevesebb járulékot kell fizetni. 
- Támogatják a magáncégek jelenlétét az oktatásban, egészségügyben. 
- Befogadó bevándorlási politikát folytatnak, ahogy eddig is

Kristdemokraterna - a kereszténydemokraták
-  Némileg konzervatívabb párt a moderátoknál
- Szigorúbb törvénykezést és hatékonyabb bűnüldözést ígér, az állampolgárok biztonsága érdekében
- Szintén befogadó bevándorlási politikát folytat, a mostani helyzeten nem változtatna
- Hangsúlyozza a keresztény érdekeket, de nem LMBTQ-ellenes
- Az iskolában bevezetnék a magaviseleti értékelést

Folkpartiet - a liberális párt
- Az egyik legliberálisabb bevándorlási politikát folytatja
- Eltörölnék a szociális háló egy részét, hogy minél több ember tudjon Svédországban élni (ez egyébként általános liberális hozzáállás, hiszen két dolog közül lehet választani: 1. Korlátozott bevándorlás, hogy mindenkinek jusson az adott célországban kialakult infrastruktúrából és jólétből, vagy 2. a jóléti társadalom megszüntetése, az országhatárok eltörlése és mindenki boldogul, ahogy tud. Utóbbit preferálják a liberálisok)
- Eltörölnék a munka törvénykönyv egy részét, hogy a képzetlen munkaerő könnyebben munkához jusson
- Az iskola visszaállamosítása (jelenleg az önkormányzatok működtetik az iskolát)
- Magáncégek jelenléte az oktatásban és egészségügyben, a nagyobb választási lehetőségért
- A leginkább EU-barát párt, ami nem csoda, tekintve az országhatárokról szóló nézeteiket

Centerpartiet - a volt kisgazdapárt
- A polgári szövetség zöld hangja
- Manapság nem annyira vidékorientáltak, de még mindig fontos kérdés a vidék és a földművelés, ezúttal környezetvédelmi, etikai és klímaperspektívából
- A mostaninál is befogadóbb bevándorlási politika, lényegében nem szeretnék korlátozni az országba irányuló migrációt. Az elnökasszony, Annie Lööf, egyszer kifejtette, hogy akár 40 millió bevándorló is elférne az országban.

Az ellenzéki pártok

Szociáldemokraták
- A klasszikus adóemelő párt
- A jóléti társadalmat megemelt adók és a mostani adókedvezmények megnyirbálása által szeretnék fejleszteni
- A munka törvénykönyv módosítása, a részmunkaidő és munkaerőkölcsönzés szigorítása, hogy a munkavállalóknak nagyobb esélye legyen teljes munkaidős, végleges állásra
- Magáncégek kitiltása az oktatásból/egészségügyből. Illetve lehetnek magán cégek, de nyereséget nem csinálhatnak
- további befogadó bevándorlási politika, valamivel szigorúbb szabályok a munkaerő-bevándorlásra

Vänsterpartiet - a baloldali párt
- Szintén megemelt adók segítségével növelnék a közszférát és a szociális hálót
- Kimondottan feminista és antifasista mozgalom
- A szociális szférában betiltanák a nyereségorientált magáncégeket
- Euroszkeptikus párt és keményvonalas euróellenes
- A mostaninál is befogadóbb bevándorlási politika
- Szlogenjük, "Nem eladó", ismerős lehet magyar olvasóknak is

Miljöpartiet - a zöldek
- Radikálisan baloldali párt
- Büntetőadókat róna ki az autós forgalomra, majdnem egy koronával emelnék a benzin árát, miközben ingyenessé tennék a tömegközlekedést
- Kötelezően kettéosztanák a szülői szabadságot a két szülő között
- A mostaninál is befogadóbb bevándorlási politika
- Kritikusaik szerint vidékellenes párt, tény, hogy a nagyvárosokban a legerősebb a támogatottságuk. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a zöldek az eddiginél is jobban megsarcolnák a benzint, ezzel a vidéki közlekedést nehezítenék meg

A parlament nyolcadik pártja a fekete bárány, a Sverigedemokraterna. Velük senki nem akar koalícióra lépni, a TV-stúdióban a Vänsterpartiet elnöke kirohant a sminkszobából, amikor az Sd elnök leült mellé és az összes többi pártelnök ünnepélyes ígéretet tett, hogy a büdös életben nem fognak együttműködni velük. Lássuk, mire ennyire faksznis a többi párt! 
Először az SD fő politikai pontjai:
- A bevándorlás korlátozása mintegy 90%-al, a többi EU állam szintjéhez igazítva, az ezzel megspórolt pénzt az oktatásra, szociális hálóra fordítaná a párt
- A jelenleginél bőkezűbb segély a fejlődő országoknak és háborús övezeteknek. Az SD helyben szeretne segíteni a menekülteknek, mivel a jelenlegi mintegy 50 millió menekültnek csak nagyon pici hányadát lehet Svédországban fogadni, ezért több emberhez jut el a segítség, ha migráció helyett elsősorban helyben intézkednek a segélyszolgálatok
- A munkaerő-bevándorlás korlátozása kvalifikált munkaerőre
- Az állampolgárság nyelv- és társadalmi orientációs vizsgához, valamint büntetlen előélethez kötése
- Hatékonyabb bűnüldözés, szigorúbb büntetések
- A svéd honvédelem megerősítése
- A svéd értékek megőrzése; integráció helyett asszimiláció

Ez így nem is hangzik rosszul, bár a svéd politikában és médiában edzett pógár számára világos, hogy a bevándorlás bárminemű csökkentése a legtabubb tabutéma. Ez az első hét párt bevándorlási politikájának ismertetéséből is kiderülhetett. De nem csak ezzel van a gond. A másik nagy bibi a párt múltja. 
Jimmie Åkesson
Az SD 1988-ban alakult, néhány kimondottan rasszista és fasiszta mozgalomból nőtte ki magát. Értsd ez alatt a bőrfejú, bomberdzsekis-bakancsos alakokat. És 1988 azért nem volt olyan régen. A párt azóta sok átalakuláson ment keresztül és 2010-re, amikor a bevándorlás és emiatt keletkezett társadalmi feszültség minden addigi mértéket meghaladt, akkor kerültek be először a parlamentbe. Akkor 5,7 százalékot kaptak. A választás másnapján emberek tízezrei gyűltek össze Stockholm főterén, hogy a párt ellen tiltakozzanak. Ekkor történt az a bizonyos sminkszobás incidens is a tévében. Az összes többi párt keményen elítéli őket, és a társadalomban is igen megosztó jelenség a párt. Mint minden populista párt, az SD is egy rendkívül ügyes, karizmatikus elnökkel dicsekedhet. Jimmie Åkesson retorikai képességeit, felkészültségét és hidegvérét ellenfelei, sőt ellenségei is elismerik. A tévés vitákból rendszerint győztesen kerül ki. Teheti mindezt azért, mert igaza van: a bevándorlással kapcsolatos problémákra a többi párt nem tud érdemi ellenérvet felhozni, csupán azt tudják mondani, hogy "számunkra fontos mindenki egyenlő értéke" vagy valami hasonló elcsépelt közhelyet.
Viszont egy fecske nem csinál nyarat. Az SD-nek még mindig problémát jelent a képviselők rasszista megnyilvánulásai. Számtalan botrány származott már ebből: titokban lehallgatott vagy internetes álnév alatt kommentelő, leleplezett önkormányzati és néhány esetben parlamenti képvislők buktak le teljesen vállalhatatlan nézetek hangoztatásával. A pártnak több éve kimondottan antirasszista profilja van és zéró toleranciát hirdet a fasista megnyilvánulások ellen: a pártvezetőség ezeket az egyéneket szorgalmasan tisztogatja kifelé, azonban minden egyes leleplezéssel felmerül a gyanú: mi van, ha még mindig nem sikerült az SD:t tisztára mosni a rasszizmustól?
SD-ellenes tüntetés Stockholmban, a párt 2010-es parlamenti bekerülése után

Érdekes jelenség azonban, hogy az egyes botrányok kirobbanása nem hogy csökkentené, hanem inkább növeli az SD népszerűségét. Elemzők szerint ez azért van, mert az SD választói hozzászoktak a párt fekete bárány imidzséhez és akik megunták a bevándorlást és a média egyoldalúan pozitív hozzáállását a bevándorláshoz, azok alapból gyanakvóak a médiával szemben, akik ezeket a botrányokat kirobbantják. A szavazók, szimpatizánsok minden botrányban egy új, rosszindulatú kampányt látnak, amely a valós problémákról (=bevándorlás) hivatott elterelni a figyelmet. A ravasz SD-szavazó eszén azonban nem lehet csak úgy, holmi rasszistázással túljárni! Csak azért is Jimmie-re és csipet csapatára szavaz legközelebb is.

De a fő ok, amiért az SD napról napra erősödik, az nem a választók közömbössége a botrányos, rasszista kijelentésekkel szemben. Nem is a választók rasszista vagy akár xenofób volta. Hanem mindaz, amit az eddigi öt bejegyzésben elmeséltem nektek. Aki a bevándorlást tartja a legfontosabb politikai kérdésnek, annak számára egyszerűen nincs más választási lehetősége, csak ez a kétes múltú, kétes erkölcsű képviselőkkel fertőzött, marginalizált fekete bárány. 


A szöveg fordítása:
Így akarják a pártok finanszírozni a bevándorlás elszabadult költségeit
Adóemelés (Vänsterpartiet, Miljöpartiet)
??? (Centerpartiet, Folkpartiet, Moderaterna, Kristdemokraterna)
Segély csökkentése (Socialdemokraterna)
Bevándorlás csökkentése (és a segély növelése) Sverigedemokraterna
(A propagandakép kissé hamis, ugyanis a moderát párt is jelezte, hogy a bevándorlás költségei miatt valószínűleg ők is adót emelnének, sőt a segélyből is lefaragnának, hogy a bevándorlást finanszírozzák)

 A skandináv államokba érkezett menekültek száma 2014. első hét hónapjában. Az SD választási plakátja



A plakát fordítása:
Erőbedobás a bűnözés ellen
Több támogatást a bűncselekmények áldozatainak
Ezt a plakátot a nagyvárosi autóbuszokra tervezték, azonban a buszvezetők szakszervezete betiltotta a hirdetést - arra hivatkozva, hogy "egyes városrészekben egyes csoportok" provokálva érezhetik magukat, ami a buszvezetők elleni erőszakhoz, kődobáláshoz vezethet. Ezt a hírt olvasva lelki szemeim előtt láttam az SD pártvezetőségét, ahogy pezsgővel koccintanak a titkárságon: politikájuk létjogosultságát ilyen tökéletesen szemléltető reklámot a világ legjobb PR-irodája sem csinált volna nekik.

Bárhogyan is van, az SD jelenleg súrolja a 10 százalékos határt. Saját jóslatom szerint 13 és 15 százalék között fognak landolni vasárnap.

Ezennel fel is tettem az i-re a pontot a bevándorlási sorozatommal. Nagyon remélem, hogy holnap még tudok írni egy bejegyzést a média és a közhangulat alakulásáról, de nem ígérek semmit, mert közeleg a szabadság és még sehol nem tartok a készülődésben. Legrosszabb esetben a téma megvár, legfeljebb több botrányról számolhatok be. :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok!


Tuesday, September 9, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban V - zavargások és egyéb bűnözés

A mai poszt alcíme: a kultúrák ütközése.

Tavaly májusban erőszakos zavargások sora rázta meg Stockholm szegregált külvárosait. A rendbontás Husbyben kezdődött, ahol pár nappal korábban a rendőrök önvédelemből lelőttek egy késsel hadonászó férfit. A zavargóknak semmilyen kötődése nem volt az áldozathoz, azonban  elfogadhatatlan provokációnak tartották a rendőri beavatkozást az "ő területükön". A zavargás első éjszakáján 100 autót gyújtottak fel a vandálok, de óvodák, iskolák, művelődési házak is a lángok martalékává lettek. A rendőrség karbatett kézzel állt, nem akartak provokálni. A zavargások a következő napokban elérték a többi stockholmi külvárost és a nagyobb vidéki városok környékét is. 

Ahmedéknél ég a világ
A 2013-as események a szokásosnál is nagyobb visszhangot keltettek, de minden tavasszal-nyáron menetrendszerűek az autógyújtogatások, kisebb zavargások a bevándorlónegyedekben. Általában az a kifogás, hogy a fiatalok unatkoznak, nem szerveznek nekik foglalkozást, este-éjjel is nyitvatartó szabadidőközpontokat. A zavargókat a radikális baloldali civil szervezetek is támogatják: éjjel testületileg segítenek a rendbontásban, nappal pedig a médiában tálalják a különböző magyarázatokat a vandalizmusra. A világ legkisebb jövedelmi ollójával és legfejlettebb szociális hálójával rendelkező Svédorszában azonban elég ügyefogyott kifogás a "szegénység" és a "hátrányos helyzet". Való igaz, a munkanélküli, tanulatlan közegben felnövő fiatalok számára nyilvánvaló, hogy nem olyan körülmények között nevelkednek, mint a svéd középosztály. De senki nem magyarázza el nekik, hogy 1. ez nem a svéd középosztály hibája, 2. csak rajtuk múlik a felemelkedés és kitörés. A szélsőbal csak a tüzet szítja, a szélsőjobb tehetetlenül dühöng, a középső csoportulások pedig az égvilágon semmit nem tesznek se rövid, se hosszú távon. 

Ha már hátrányos helyzetről és leszakadásról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni azokat a svéd kistelepüléseket is, ahol az elmúlt száz-százötven évben virágzott az ipar és egész városok fejlődtek ki a helyi gyár árnyékában. Amikor azonban a nehézipar kivonult ezekről a településekről, akkor régiók tucatjai néptelenedtek el. A munkásokat szélnek eresztették; aki nem tudott vagy nem akart a nagyvárosi régiókba költözni, igen nehéz dolga lett. Dalarnában is vannak ilyen helyek: azonnal meglátszik a szociogazdasági különbség a nagyvárossal szemben. Viszont ezeken a településeken, ahol szintén nem jó az oktatás, szintén nincs szabadidőközpont és programok tömkelege, ahol szintén kilátástalan a jövő, ahol szintén toronymagas a fiatalok munkanélkülisége - itt mégsincsenek zavargások. A svéd fiatalok dühükben nem gyújtogatnak autót. Nem dobálják kővel a rendőrt és a tűzoltót. És itt már nagyon ingoványos talajon járok, mert innen aztán könnyű kijelenteni ezt-azt a genetikáról, a veleszületett erőszakosságról, a fajokról és a bőrszínről. Ilyet nem áll szándékomban tenni, azonban addig elmerészkedek, hogy a különbség sok évszázad, évezred alatt kialakult kultúrában keresendő. 

Mondok egy rövid példát: a tisztelet. Egy svéd társaságban, mondjuk egy új munkahelyen, azzal érdemled ki a többiek tiszteletét, hogy alázatosan, csendben teszed a dolgod, becsülettel és pontosan, nem kibújva a feladat alól és nem panaszkodva, nem okoskodva. Then repeat. Egy idő után befogadnak és az az elismerés csúcsa, amikor kijelentik, hogy megbízható alak vagy. Egy arab közegben viszont az lesz a góré, aki a leghangosabban ordít, mindenkit befenyít és körbevizelésen kívül minden lehetséges módon bejelöli a területét. (Ez áll az ún. becsületkultúra hátterében is, ahol a családfő a többi, női családtag elnyomásával szerez magának státuszt és "tiszteletet". Önmagában ebben semmi értékítéletet nem kívánok megállapítani: az arab országokban nyilván jobban működik az arab módi, itt pedig a békés északon inkább a svéd módszer a bejövős, a közel-keleten ezzel a stratégiával nem sokra vinné Sven és Lars. Viszont a két kultúra találkozása óhatatlanul azt vonja maga után, hogy Ahmed leordítja Lars fejét és Lars pedig döbbenten áll, hogy most akkor mi van, mire Ahmed elkönyveli magában, hogy most ő a góré, mert ő ordított hangosabban. Ez történt Landskronában is, ahol a rendőrjárőr megállt a bevándorlónegyed szélén és nem üldözte tovább a bűnözőt, nehogy kiprovokáljon egy zavargást. És emiatt gyújtogatnak a bevándorló fiatalok szinte naponta, büntetlenül. A svédeknek egyetlenegy védekezési módszere maradt: a szegregáció. Hangosan senki nem beszél róla, de ingatlanvásárlás előtt körülnéznek a környéken, és ha túl sok parabola-antennát látnak az erkélyeken, csöndben továbbgörgetnek a következő hirdetésre. 

Egy kis kitérő, nem tudtam hova tenni ezt a zárójelet, de azért mindenhez köze van: a malmöi "gettó", a Rosengård iskolája nemrégiben bezárt. Tűrhetetlen körülmények uralkodtak, a tanárok biztonsága nem volt már garantált, a megmaradt néhány dolgos tanulónak nem tudtak emberhez méltó iskolai körülményeket biztosítani. A bezárás előtt a tanulók 70%-a nem érte el a középiskolához szükséges minimális osztályzatot. 84%-nak valamilyen tantárgyból egyáltalán nem volt év végi jegye, és mintegy 10%-nak egyetlen év végi jegye sem volt.  A Rosengård  iskolába a bezárás pillanatában egyetlenegy svéd tanuló sem járt.

A fentiek tükrében íme még néhány példa a svédekre abszolút nem jellemző bűnözésre, amely az intenzíví Európán kívüli menekültáramlattal ütötte fel a fejét az elmúlt években:

A két elkövető a vádlottak padján
- 2012. márciusában a 62 éves nyugdíjas C-E Cedvandert egy iraki, kurd és szíriai származású tizenéves fiatalokból álló héttagú banda majdnem agyonrugdosta. A bácsi a bolt előtt hagyta kutyáját, amelyet a fiatalok elkezdtek heccelni, bántalmazni. Amikor a bácsi kijött a boltból és kérdőre vonta a fiatalokat, azok - a tiszteletlen bánásmódon felbőszülve - felrúgták, majd a magatehetetlen öregember fejét a felismerhetetlenségig összerugdosták. Az áldozat koponyája teljesen behorpadt és napokig élet és halál között lebegett. A bestiális kegyetlenségért összesen két fiatalt ítéltek el, összesen 170 óra közmunkát szabtak ki rájuk. További öt fiatalt felmentettek.

A valaha elkövetett legdurvább erőszakolás eltervezője
2011. december 2.-án történt a svéd történelem eddigi legbrutálisabb csoportos erőszaktétele. A helyszín: egy menekültszállás. Egy helyi afgán származású férfi bulizni hívta a  30 éves svéd nőt, aki gyanútlanul vele tarott, abban a hitben, hogy kocsmába indulnak. A férfi ehelyett a helyi menekültszállásra fuvarozta a nőt, egy tanú szerint előzetesen megbeszélt terv szerint. Összesen nyolc férfit vádoltak meg a több órán tartó erőszakkal, mely után a nő egy hónapig kerekesszékben ült. A vádirat szerint az aktus közben a nő a falba verte a fejét, hogy elájulhasson és ne kelljen ébren átélnie a borzalmakat. 
A nyolc vádlottból hetet ítéltek el, ők hat év körüli letöltendőt (ez a gyakorlatban négy évet jelent) és 15 évre szóló kiutasítást kaptak. Az egész szörnyűség szervezőjét, a nő ismerősét, viszont nem utasították ki, mert 15 éves kora előtt érkezett Svédországba és ilyenkor "kegyetlenség" volna valakit kitoloncolni. 

2011. óta a malmöi Seved negyed fölött teljesen átvette az uralmat egy bevándorló származású banda. A rendőrnek beintenek, a riportereket, de még az önkormányzati tanács elnökét is elkergették: "Ez itt a mi területünk". Kődobálás, gyújtogatás, védelmi pénz szedése, drogkereskedés a nyílt utcán - ezek ma Seved fő látványosságai. Egy szintén bevándorló származású bloggert, aki helyzetjelentéseket írt a negyedről, életveszélyesen meg is fenyegettek, a nő kénytelen volt elhagyni a környéket.

2011. decemberében egy 3-5 tagú afrikai banda egy szóváltást követően agyonrugdosott egy 44 éves férfit Ludvika városában. A férfi két ismerősével együtt az utcán haladt, amikor a banda beléjük kötött, mindhármukat bántalmazta és az egyik férfinak szétrúgták a fejét. A két beazonosítható elkövetőt, egy kongói és egy szomáliai állampolgárt, öt év, illetve kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték.

Pont egy éve történt, hogy egy afrikai származású apukát, egyéves kisfia jelenlétében, életveszélyesen bántalmazta egy tízfős kurd társaság. A kurdok rasszista megjegyzéseket tettek az áldozatra, majd a képen látható felüljáróról lelógatták és azzal fenyegetőztek, hogy ledobják. A férfi kétségbeesetten kapaszkodott a korlátba, mire az elkövetők papuccsal, cipővel ütötték a kezét. Végül sikerült visszamásznia. A kisfiút is életveszélyesen megfenyegették. Az elkövetők ellen sokáig nem mertek vallani a szemtanúk és csak decemberben sikerült azonosítani őket. A koronatanú azóta tanúvédelem alatt él, egy 21 éves főkolompost két év börtönre ítéltek.

A rengeteg, főleg szír bevándorló által lakott Södertälje kórháza egyelőre hiábavalóan szeretne biztonsági őröket alkalmazni az ambulancián. A személyzet annak ellenére nem kap biztonsági támogatást, hogy immár vastag üvegkalitkában fogadják a betegeket, és névjegyükön biztonsági okokból immár csak a keresztnevük szerepel. Az elmúlt egy évben a személyzet felét érte fenyegetés vagy bántalmazás.

A déli országrészt Dániával összekötő Öresund vasúton egy év alatt 115 fenyegetés vagy bántalmazás miatt tettek feljelentést a kalauzok. Azóta szakszervezeti döntés után sem a kalauzok, sem a vezető nem dolgozhat egyedül az érintett vonalakon. Volt már rá példa, hogy felbőszült utasok a mozgó szerelvényről próbáltak meg ledobni egy kalauzt, amikor az a menetjegyük után érdeklődött.

A fenti esetek, bár a leghangzatosabbakat válogattam össze nektek, nem elszigetelt esetek, hanem egy nagyonis világos irányt mutatnak. Az Európán kívüli bevándorlás gyökerestől fordítja fel a svéd rendet-csendet-tisztaságot. A rendőrség égisze alatt dolgozó bűnmegelőző bizottság legutóbbi jelentése szerint az Észak-Afrikából származó bevándorlók negyede volt már gyanúsítva valamilyen bűncselekménnyel, a nemi erőszak terén pedig ötszörös a bevándorlók túlreprezentációja. 

Egyre kézenfekvőbb, hogy a rendelkezésre álló megoldásokról is szó legyen. Hogyan birkózik meg a társadalom és a politika ezekkel az elmúlt öt bejegyzésben vázolt jelenségekkel? 
A következő poszt a politikai pártok hozzáállásáról és integrációs stratégiáiról fog szólni.


A sorozat korábbi részei:
I. rész - történelmi háttér és néhány adat
II. rész - ki kicsoda?
Közjáték
III. rész - segélyek és munkanélküliség
IV. rész - az iszlám jelenlét 




Sunday, September 7, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban IV - az iszlám jelenlét

Senki nem tudja, hány muszlim él Svédországban. 1930 óta a népszámlálások során nem regisztrálják a népesség vallási hovatartozását - 1930-ban mindössze 15 személy vallotta magát muszlimnak az országban. Ma gyaníthatóan többen vannak.
A hivatalosan bejegyzett, legnagyobb mecsetek összesen mintegy 110 ezres tagszámot tartanak nyilván, de ebben nincsenek benne a kisebb felekezetek. 2010-ben mintegy 450000, muszlim országból származó bevándorló élt az országban, mára ez a szám valószínűleg meghaladja a félmilliót. Természetesen nem minden iraki muszlim, de talán nem túl merész becslés azt feltételezni, hogy mintegy félmillió muszlim lakos él az országban. Ezek változó mértékben ortodox vagy szekuláris muszlimok. Mint minden más csoporttal, velük is az a helyzet, hogy egy hangos kisebbség lerontja a csendes többség renoméját.
De mivel is foglalkozik ez a kisebbség, és mennyire vannak kisebbségben tulajdonképpen?

Sokat gondolkoztam azon, hogyan építsem fel ezt a bejegyzést. Egy sokrétű és összetett problémáról van szó, igazából könyvet kellene írnom, ha mindenre ki akarnék térni. Ezért úgy döntöttem, két részre osztom a bejegyzést: az első részben a radikális iszlám csoportokat fogom bemutatni, a másodikban pedig egyes eseteket fogok kiemelni, amelyekkel bemutatom, milyen behatással van az iszlám a többségi társadalom mindennapi életére. Ezen szempontok mentén talán körvonalazódik a probléma egésze, hogy a muszlim bevándorlás milyen kihívások elé állítja a világ legszekulárisabb társadalmát.

Mielőtt folytatnám, fontosnak tartom kiemelni, hogy rengeteg muszlim bevándorló nem újonnan érkezett, hanem mára már felnőtt egy erős második generációs réteg, akik gyakran sokkal radikálisabbak, mint szüleik. A fiatal, második generációs muszlimok körében gyakoribb a burka, niqab viselete, férfiaknál a hagyományos arab köntösök, kaftánok, szakáll. Sok kutatás létezik arról, miért radikalizálódnak a fiatal arabok/afrikaiak a nyugati világban, erre helyszűke miatt nem térnék ki különösebben. Fontos azt is megjegyezni, hogy a zavargók, bűnözők között elsősorban nem a muszlim hit a kiváltó ok, de sok elkövető a muszlim vagy legalábbis erős muszlim hagyományokkal bíró arab/afrikai etnikai, kulturális közegből származik.

Iszlám radikalizmus

A legújabb és legaggasztóbb fejlemény természetesen itt is az Iszlám Állam előretörése. Nem újdonság, hogy a brutális szektát nyugati országokban született, felnőtt fiatal utazik Irakba, Szíriába az Iszlám Állam oldalán harcolni. Korábban a szíriai polgárháború is sok nyugati dzsihatistát csábított. A svéd titkosszolgálat szerint mintegy 80 svéd állampolgár harcol az IS oldalán, más becslések szerint minimum 200 svéd állampolgár, főleg fiatal hagyta el az országot, hogy az IS-t támogassák. (1, 2) Több európai ország már bevezette vagy felvetette a lehetőséget, hogy az IS vagy hasonló terrorszervezetek támogatóitól megvonják az állampolgárságot. Svédországban is elkezdődött egy vita erről, de még nagyon távol van egy döntés, személy szerint azt gondolom, pont Svédország lenne a legutolsó ország, ahol ezt bevezetnék.

Egy másik radikális mozgalom a Hizb-ut-Tahrir párt, amely saját bevallása szerint szintén bevezetné a globális kalifátust és a shariát, és megszüntetné a jelenlegi államokat. A párt a napokban tartott egy toborzóakciót Stockholmban, és októberben nagy skandináviai banzájt rendeznek az éves kalifátuskonferencia keretén belül. A Hizb-ut-Tahrir egyik svéd szervezője azt nyilatkozta, hogy Osama Bin Laden kivégzése "az iszlám elleni erőszaktevés" volt. Ami talán a legaggasztóbb, az az, hogy ez a párt nem egy elszigetelt extrém szekta, hanem szorosan összefonódik a svéd muszlim mainstreammel: a fenti idézet elkövetője, Lway Al-Maeni, nem csak a Hizb-ut-Tahrir frontembere, hanem a királyi műszaki főiskola Muszlim Diákszövetségének az elnöke is.  A muszlim diákszövetség pedig tagja a Svédországi Fiatal Muszlimok szövetségének, amely egy elismert szervezet és állami támogatást is kap. Ez a szövetség többször is olyan imámokat, tanítókat hívott meg a konferenciáira, akik kimondottan homofób és antiszemita kijelenetéseket tettek.

Helena Benaouda a svéd trónörökösnő esküvőjén
Svédországban háborús bűnözők is kaphatnak menedékjogot, ha arra hivatkoznak, hogy hazájukban a rendszerváltozás miatt veszélyben volna az életük. Így kapott menedékjogot az egyiptomi/palesztin Muhammed Abu Talb is, aki 1985-ben Koppenhágában és Amszterdamban légitársaságok irodái és egy zsinagóga elleni pokolgépes merényleteket követett el. Abu Talb később a Lockerbie-merénylet egyik gyanúsítottja lett, de mielőtt azt a szálat teljesen felderítették volna, Líbia magára vállalta a merényletet. Abu Talb 2009-ben szabadult a svéd börtönből.
- A fősodorba sorolható Svédországi Muszlimok Tanácsának elnökasszonya, Helena Benaouda veje, Munir Awad, jelenleg 12 éves börtönbüntetését tölti, amiért 2010-ben társaival együtt pokolgépes merényletet tervezett a dán Jyllands-Posten ellen - a napilap a hírhedt Muhamed-karikatúrák közlésével keltette fel a muszlim világ dühét. 
- A SMT a svéd televízió és a malmöi főiskola vizsgálata szerint közeli kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel és céljai között szerepel a sharia bevezetése Svédországban. A SMT ennek ellenére társadalmilag elismert és szalonképes szervezet, vezetői rendszeresen egyeztetnek kormánytagokkal és szerepelnek a médiában. 
- Ennél is befolyásosabb pozícióban van Abdirisak Waberi, a moderát kormánypárt tagja, parlamenti képviselő és honvédelmi bizottsági tag. A szomáliai születésű Waberi konzervatív iszlám nézeteket vall: saját bevallása szerint olyan társadalomban szeretne élni, ahol a Korán tanítása irányítj a politikát, a pop- és tánczene kerülendő jelenség és a nem muszlim viseletet öltő nők "társadalmi nyugtalanságot" keltenek. 
- 2010-ben következett be az eddig első öngyilkos merénylet Svédországban. A svéd állampolgárságú terrorista a karácsonyi csúcs kellős közepén, egy bevásárlóutcán robbantotta fel magát. Szerencsére önmagán kívül másban nem tett kárt. A merényletet megelőző üzeneten a Mohamed-karikatúrákat rajzoló Lars Vilks képzőművész és az Afganisztánban szolgáló svéd békefenntartó csapatok elleni gyűlöletét fejezte ki. 

 Hétköznapi konfliktusok

- Már írtam a munkakeresőkről, akik nem hajlandók kezet fogni ellenkező nemű kollégákkal/főnökökkel, ezért nem kapják meg az állást, ezért pedig feljelentést tesznek a diszkriminációs ombudsmannál. Ilyen eset több is volt az elmúlt néhány évben. Az ombudsman mindig megállapítja a diszkriminációt és megítél 40-60 ezer koronát (euró osztva kilenccel) az "áldozatnak", a napilapokban születik néhány vezér- és vitacikk, majd csend.
- Újabban muszlim nők tiltakoznak az egységes, higiénikus öltözet ellen a fogorvosi főiskolákon. Állítólag a hitük nem engedélyezi a rövidujjú ing viselését, márpedig a fogorvosok kizárólag rövidujjúban kezelhetnek. Ebből is született már néhány vitacikk és ombudsmani fejlelentés, de eredményt nem sikerült találnom.
- A hosszúujjú ruhát követelő muszlim nőknél is extrémebb az a niqabot viselő nő, aki szintén a diszkriminációs ombudsmannál tett feljelentést, amiért az óvónőképzőn nem akarták engedélyezni számára a csak a szemet fedetlenül hagyó fátylat. A DO a nőnek adott igazat, aki immár óvónőként is vállalhat munkát annak ellenére, hogy a gyerekek soha nem láthatják az arcát, mosolyát, mimikáját. 
- Sok önkormányzat elelve csak halal húst szerez be az iskolai étkeztetésre, mivel a muszlim gyerekek megkövetelik a halal módszer szerint vágott húst. Bár az iskolatörvény szerint az iskolának kötelezően vallásmentesnek kell lennie, nem fordulhatnak elő vallási, felekezeti elemek, sok keresztény és ateista gyerek vallási szabályok mentén feldolgozott húst eszik naponta.
- Már írtam a férfiről, akit pár hete állítottak bíróság elé, közösség elleni uszítás vádjával, amiért az udvaron tartott müezzin-rikoltozást a Facebookon gyomorbeteg szamár ordításához hasonlította. Az ügyész szerint azért különösen komoly az uszítás, mert a Facebook-megjegyzés akkora lelki törést okozott a müezzint hallgató muszlimok körében, hogy azok tömegesen a férfi ajtaja elé gyűlve, lincshangulatban követelték a megbüntetését.
- A Ramadan böjt végét jelentő eid-al-fitr ünnepség során a muszlim közösség olyan zajosan viselkedett egy göteborgi moziban, hogy a mozi vezetősége meghívott egy muszlim egyesületet, akik a film kezdete előtt tájékoztatták a közönséget az ünneplésről és megértésüket kérték az esetleges zavarás miatt.
- A gázai konfliktus kitörése után nem sokkal egy férfit véresre vertek otthona előtt, amiért kitett az ablakába egy izraeli zászlót
- A malmöi zsidók évtizedek óta félelemben élnek, csak kísérettel mennek zsinagógába, az ortodox öltözetű zsidókat rendszeresen leköpik, gúnyolják az utcán. Malmöben él az ország legnépesebb arab és muszlim népességcsoportja.

2: http://sverigesradio.se/sida/artikel.aspx?programid=493&artikel=5937727

A következő posztban végre elérkezünk a zavargásokhoz. Elmesélem, milyen zavargások történtek az elmúlt egy-másfél évben, de kitérek az általános bűnözésre és a kultúrák ütközéséből adódott bizalmatlanság, csökkent biztonságérzet jelenségekre is. A média hozzáállásáról egyelőre mélyen hallgatok, mert az külön misét fog megérni.
Amennyiben egy-egy aspektust hiányoltok vagy valamire kíváncsiak vagytok, jelezzétek és legjobb képességem szerint kifejtem.

A sorozat korábbi részei:
I. rész - történelmi háttér és néhány adat
II. rész - ki kicsoda?
Közjáték
III. rész - segélyek és munkanélküliség




Friday, September 5, 2014