Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, September 9, 2014

Bevándorlás és integráció Svédországban V - zavargások és egyéb bűnözés

A mai poszt alcíme: a kultúrák ütközése.

Tavaly májusban erőszakos zavargások sora rázta meg Stockholm szegregált külvárosait. A rendbontás Husbyben kezdődött, ahol pár nappal korábban a rendőrök önvédelemből lelőttek egy késsel hadonászó férfit. A zavargóknak semmilyen kötődése nem volt az áldozathoz, azonban  elfogadhatatlan provokációnak tartották a rendőri beavatkozást az "ő területükön". A zavargás első éjszakáján 100 autót gyújtottak fel a vandálok, de óvodák, iskolák, művelődési házak is a lángok martalékává lettek. A rendőrség karbatett kézzel állt, nem akartak provokálni. A zavargások a következő napokban elérték a többi stockholmi külvárost és a nagyobb vidéki városok környékét is. 

Ahmedéknél ég a világ
A 2013-as események a szokásosnál is nagyobb visszhangot keltettek, de minden tavasszal-nyáron menetrendszerűek az autógyújtogatások, kisebb zavargások a bevándorlónegyedekben. Általában az a kifogás, hogy a fiatalok unatkoznak, nem szerveznek nekik foglalkozást, este-éjjel is nyitvatartó szabadidőközpontokat. A zavargókat a radikális baloldali civil szervezetek is támogatják: éjjel testületileg segítenek a rendbontásban, nappal pedig a médiában tálalják a különböző magyarázatokat a vandalizmusra. A világ legkisebb jövedelmi ollójával és legfejlettebb szociális hálójával rendelkező Svédorszában azonban elég ügyefogyott kifogás a "szegénység" és a "hátrányos helyzet". Való igaz, a munkanélküli, tanulatlan közegben felnövő fiatalok számára nyilvánvaló, hogy nem olyan körülmények között nevelkednek, mint a svéd középosztály. De senki nem magyarázza el nekik, hogy 1. ez nem a svéd középosztály hibája, 2. csak rajtuk múlik a felemelkedés és kitörés. A szélsőbal csak a tüzet szítja, a szélsőjobb tehetetlenül dühöng, a középső csoportulások pedig az égvilágon semmit nem tesznek se rövid, se hosszú távon. 

Ha már hátrányos helyzetről és leszakadásról beszélünk, akkor érdemes megemlíteni azokat a svéd kistelepüléseket is, ahol az elmúlt száz-százötven évben virágzott az ipar és egész városok fejlődtek ki a helyi gyár árnyékában. Amikor azonban a nehézipar kivonult ezekről a településekről, akkor régiók tucatjai néptelenedtek el. A munkásokat szélnek eresztették; aki nem tudott vagy nem akart a nagyvárosi régiókba költözni, igen nehéz dolga lett. Dalarnában is vannak ilyen helyek: azonnal meglátszik a szociogazdasági különbség a nagyvárossal szemben. Viszont ezeken a településeken, ahol szintén nem jó az oktatás, szintén nincs szabadidőközpont és programok tömkelege, ahol szintén kilátástalan a jövő, ahol szintén toronymagas a fiatalok munkanélkülisége - itt mégsincsenek zavargások. A svéd fiatalok dühükben nem gyújtogatnak autót. Nem dobálják kővel a rendőrt és a tűzoltót. És itt már nagyon ingoványos talajon járok, mert innen aztán könnyű kijelenteni ezt-azt a genetikáról, a veleszületett erőszakosságról, a fajokról és a bőrszínről. Ilyet nem áll szándékomban tenni, azonban addig elmerészkedek, hogy a különbség sok évszázad, évezred alatt kialakult kultúrában keresendő. 

Mondok egy rövid példát: a tisztelet. Egy svéd társaságban, mondjuk egy új munkahelyen, azzal érdemled ki a többiek tiszteletét, hogy alázatosan, csendben teszed a dolgod, becsülettel és pontosan, nem kibújva a feladat alól és nem panaszkodva, nem okoskodva. Then repeat. Egy idő után befogadnak és az az elismerés csúcsa, amikor kijelentik, hogy megbízható alak vagy. Egy arab közegben viszont az lesz a góré, aki a leghangosabban ordít, mindenkit befenyít és körbevizelésen kívül minden lehetséges módon bejelöli a területét. (Ez áll az ún. becsületkultúra hátterében is, ahol a családfő a többi, női családtag elnyomásával szerez magának státuszt és "tiszteletet". Önmagában ebben semmi értékítéletet nem kívánok megállapítani: az arab országokban nyilván jobban működik az arab módi, itt pedig a békés északon inkább a svéd módszer a bejövős, a közel-keleten ezzel a stratégiával nem sokra vinné Sven és Lars. Viszont a két kultúra találkozása óhatatlanul azt vonja maga után, hogy Ahmed leordítja Lars fejét és Lars pedig döbbenten áll, hogy most akkor mi van, mire Ahmed elkönyveli magában, hogy most ő a góré, mert ő ordított hangosabban. Ez történt Landskronában is, ahol a rendőrjárőr megállt a bevándorlónegyed szélén és nem üldözte tovább a bűnözőt, nehogy kiprovokáljon egy zavargást. És emiatt gyújtogatnak a bevándorló fiatalok szinte naponta, büntetlenül. A svédeknek egyetlenegy védekezési módszere maradt: a szegregáció. Hangosan senki nem beszél róla, de ingatlanvásárlás előtt körülnéznek a környéken, és ha túl sok parabola-antennát látnak az erkélyeken, csöndben továbbgörgetnek a következő hirdetésre. 

Egy kis kitérő, nem tudtam hova tenni ezt a zárójelet, de azért mindenhez köze van: a malmöi "gettó", a Rosengård iskolája nemrégiben bezárt. Tűrhetetlen körülmények uralkodtak, a tanárok biztonsága nem volt már garantált, a megmaradt néhány dolgos tanulónak nem tudtak emberhez méltó iskolai körülményeket biztosítani. A bezárás előtt a tanulók 70%-a nem érte el a középiskolához szükséges minimális osztályzatot. 84%-nak valamilyen tantárgyból egyáltalán nem volt év végi jegye, és mintegy 10%-nak egyetlen év végi jegye sem volt.  A Rosengård  iskolába a bezárás pillanatában egyetlenegy svéd tanuló sem járt.

A fentiek tükrében íme még néhány példa a svédekre abszolút nem jellemző bűnözésre, amely az intenzíví Európán kívüli menekültáramlattal ütötte fel a fejét az elmúlt években:

A két elkövető a vádlottak padján
- 2012. márciusában a 62 éves nyugdíjas C-E Cedvandert egy iraki, kurd és szíriai származású tizenéves fiatalokból álló héttagú banda majdnem agyonrugdosta. A bácsi a bolt előtt hagyta kutyáját, amelyet a fiatalok elkezdtek heccelni, bántalmazni. Amikor a bácsi kijött a boltból és kérdőre vonta a fiatalokat, azok - a tiszteletlen bánásmódon felbőszülve - felrúgták, majd a magatehetetlen öregember fejét a felismerhetetlenségig összerugdosták. Az áldozat koponyája teljesen behorpadt és napokig élet és halál között lebegett. A bestiális kegyetlenségért összesen két fiatalt ítéltek el, összesen 170 óra közmunkát szabtak ki rájuk. További öt fiatalt felmentettek.

A valaha elkövetett legdurvább erőszakolás eltervezője
2011. december 2.-án történt a svéd történelem eddigi legbrutálisabb csoportos erőszaktétele. A helyszín: egy menekültszállás. Egy helyi afgán származású férfi bulizni hívta a  30 éves svéd nőt, aki gyanútlanul vele tarott, abban a hitben, hogy kocsmába indulnak. A férfi ehelyett a helyi menekültszállásra fuvarozta a nőt, egy tanú szerint előzetesen megbeszélt terv szerint. Összesen nyolc férfit vádoltak meg a több órán tartó erőszakkal, mely után a nő egy hónapig kerekesszékben ült. A vádirat szerint az aktus közben a nő a falba verte a fejét, hogy elájulhasson és ne kelljen ébren átélnie a borzalmakat. 
A nyolc vádlottból hetet ítéltek el, ők hat év körüli letöltendőt (ez a gyakorlatban négy évet jelent) és 15 évre szóló kiutasítást kaptak. Az egész szörnyűség szervezőjét, a nő ismerősét, viszont nem utasították ki, mert 15 éves kora előtt érkezett Svédországba és ilyenkor "kegyetlenség" volna valakit kitoloncolni. 

2011. óta a malmöi Seved negyed fölött teljesen átvette az uralmat egy bevándorló származású banda. A rendőrnek beintenek, a riportereket, de még az önkormányzati tanács elnökét is elkergették: "Ez itt a mi területünk". Kődobálás, gyújtogatás, védelmi pénz szedése, drogkereskedés a nyílt utcán - ezek ma Seved fő látványosságai. Egy szintén bevándorló származású bloggert, aki helyzetjelentéseket írt a negyedről, életveszélyesen meg is fenyegettek, a nő kénytelen volt elhagyni a környéket.

2011. decemberében egy 3-5 tagú afrikai banda egy szóváltást követően agyonrugdosott egy 44 éves férfit Ludvika városában. A férfi két ismerősével együtt az utcán haladt, amikor a banda beléjük kötött, mindhármukat bántalmazta és az egyik férfinak szétrúgták a fejét. A két beazonosítható elkövetőt, egy kongói és egy szomáliai állampolgárt, öt év, illetve kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték.

Pont egy éve történt, hogy egy afrikai származású apukát, egyéves kisfia jelenlétében, életveszélyesen bántalmazta egy tízfős kurd társaság. A kurdok rasszista megjegyzéseket tettek az áldozatra, majd a képen látható felüljáróról lelógatták és azzal fenyegetőztek, hogy ledobják. A férfi kétségbeesetten kapaszkodott a korlátba, mire az elkövetők papuccsal, cipővel ütötték a kezét. Végül sikerült visszamásznia. A kisfiút is életveszélyesen megfenyegették. Az elkövetők ellen sokáig nem mertek vallani a szemtanúk és csak decemberben sikerült azonosítani őket. A koronatanú azóta tanúvédelem alatt él, egy 21 éves főkolompost két év börtönre ítéltek.

A rengeteg, főleg szír bevándorló által lakott Södertälje kórháza egyelőre hiábavalóan szeretne biztonsági őröket alkalmazni az ambulancián. A személyzet annak ellenére nem kap biztonsági támogatást, hogy immár vastag üvegkalitkában fogadják a betegeket, és névjegyükön biztonsági okokból immár csak a keresztnevük szerepel. Az elmúlt egy évben a személyzet felét érte fenyegetés vagy bántalmazás.

A déli országrészt Dániával összekötő Öresund vasúton egy év alatt 115 fenyegetés vagy bántalmazás miatt tettek feljelentést a kalauzok. Azóta szakszervezeti döntés után sem a kalauzok, sem a vezető nem dolgozhat egyedül az érintett vonalakon. Volt már rá példa, hogy felbőszült utasok a mozgó szerelvényről próbáltak meg ledobni egy kalauzt, amikor az a menetjegyük után érdeklődött.

A fenti esetek, bár a leghangzatosabbakat válogattam össze nektek, nem elszigetelt esetek, hanem egy nagyonis világos irányt mutatnak. Az Európán kívüli bevándorlás gyökerestől fordítja fel a svéd rendet-csendet-tisztaságot. A rendőrség égisze alatt dolgozó bűnmegelőző bizottság legutóbbi jelentése szerint az Észak-Afrikából származó bevándorlók negyede volt már gyanúsítva valamilyen bűncselekménnyel, a nemi erőszak terén pedig ötszörös a bevándorlók túlreprezentációja. 

Egyre kézenfekvőbb, hogy a rendelkezésre álló megoldásokról is szó legyen. Hogyan birkózik meg a társadalom és a politika ezekkel az elmúlt öt bejegyzésben vázolt jelenségekkel? 
A következő poszt a politikai pártok hozzáállásáról és integrációs stratégiáiról fog szólni.


A sorozat korábbi részei:
I. rész - történelmi háttér és néhány adat
II. rész - ki kicsoda?
Közjáték
III. rész - segélyek és munkanélküliség
IV. rész - az iszlám jelenlét 




No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!