Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Sunday, December 7, 2014

Bréking: napsütést találtunk!

Mivel a karácsonyt az én szüleimnél fogjuk ünnepelni, ezt a hétvégét párom családjánál töltöttük, amolyan kis előkarácsonyként. Mindketten teljes munkaidőben termeljük a GDP-t, ezért csak péntek munka utáni indulás jöhetett szóba. Én nem tudom, Amerikában meg egyéb helyeken hogy a csudába osztják be az emberek a két hét szabadságukat. Én az öt hetet is csak úgy tudom valahogy szétosztani az évben, hogy év végén már túlórákat csúsztatok, pedig legszívesebben pénzben venném ki. Na mindegy. Péntek délután indultunk, persze már kompakt sötét volt, azt hiszem, mostanában háromnegyed három körül megy le a Nap. Elég ramaty időt kaptunk, valami havaseső szerű fagyos szarság esett, csúszott az út, araszoltunk. Egy idő után a havaseső átcsapott hóba és egyre fehérebb lett a táj. Hirtelen átható sikollyal nyugtáztam a Stora Tuna Kyrka nevű templom megjelenését, amit életem párja becsületére legyen szólva teljes hidegvérrel reagált le és a sikoly tökéletesen elegendő volt neki, hogy levegye: itt mostazonnal meg kell állni. Apa és lánya hűségesen vesztegeltek a kocsiban, míg én boldogan totyogtam fel-alá a friss hóban és a helyszínre való tekintettel csak egészen halk sikolyokkal fejeztem ki elragadtatásomat.Nemcsak hó, nemcsak zúzmara, de temető is, éééértitek!






Utólag kiderült, hogy ez a templom Dalarna megye legkiemelkedőbb épülete. ami azért elmond egyet s mást a svéd szakrális építészetről - havas csodavilág nélkül kb. észre se vettem volna szegényt. Na de Svédországot nem az építészet miatt szeretjük. 
Másnap ragyogó napfényre ébredtünk, ami azért nagy szó, mert novemberben összesen 5 óra napsütés volt Stockholmban (a decemberi átlag 54 óra, szomorú rekordot döntöttünk), szóval elég régóta néztük a szürke trutyit. Délelőtt S.-el ellátogattunk a varrónőhöz, hogy méretet vegyenek róla a népviselet kabáthoz. Tök érdekes egyébként, ez a néni a faluban népviselet-készítő tanfolyamokat tart. Anyósom be is iratkozott, hogy a fiának varrjon egy komplett öltő ruhát. Reméljük, midsommarra kész lesz! A néni műhelye iszonyú érdekes volt, mindenhol vastag posztó meg színes szalagok, a falakon pedig a környékbeli falvak viseletéről készült poszterek. 
Innen továbbmentünk a helyi karácsonyi vásárra. Mindenféle helyi specialitást árultak: gyapjú dolgokat, ezüst ékszereket, szőtteseket, élelmiszert és persze dalahästet minden mennyiségben!
A vásár, bármennyire érdekes volt, nem tudott sokáig lekötni, mivel bent tartották a helytörténeti múzeum csarnokában, mi pedig napfényre vágytunk. Előbb megebédeltünk: a múzeumban mindenféle karácsonyi finomságot árultak, pl. karácsonyi sonkás-mustáros szendvicset és fahéjas tejberizst. Utána egy darabig kint lófráltunk a múzeum környékén - a midsommaros posztban bemutatott májusfa még mindig ott díszeleg. Mondják, hogy csak a következő példány állítása előtt nem sokkal szedik le. 

Ennél a csöppnyi, alig kétméteres tűznél megmelegedtünk és elindultunk a tópartra, több napfény reményében. Nem is csalódtunk. Több mint két órát sétáltunk és élveztük a zavartalan napsugarat. Milyen örömei vannak az embernek itt Északon!









Hellósztok! :)
 Naplemente után benéztünk egy kávéra a helyi "vásárcsarnokba". Ez egy kb. nappali méretű kis szobácska, ahol mindenféle helyi kézműves dolgot meg lakberendezési tárgyat árulnak. Hangulatos volt bent a meghitt melegben, fényben kávézni és nézni a kinti szürkületet. 



Este finom vacsorával várt a család, majd következett az ajándékbontás. Igen kedves dolgokat kaptam: gyapjúzoknit (sose lehet elég belőle, Dumbledore is erre vágyott, tudta, miről beszél!), rajzkészletet, egy kis könyvet a dalarnai erdőkről, és apósom által saját kezűleg kovácsolt könyvtámaszt. Mindeki kapott hazai mézet is. A legmenőbb ajándékot S. kapta a húgától: a már említett, készülőfélben lévő népviselethez dukáló saját cserzésű és varrású bőrkötényt. S. húga ért mindenféle bőrcserzéshez, gyapjúfonáshoz, egy állatot ától cettig fel tud dolgozni. (Tudom, néha én is azt hiszem, hogy nem egy 21. századi családba, hanem egy skanzenbe csöppentem. :D S. mindig mondja, hogy zombiapokalipszis esetén nagyon hasznos lesz ez a család!) Az ünneplés középpontjában persze a kislány állt, aki pont kezd abba a korba érni, hogy a csomagoláson kívül már az ajándék tartalma is érdekli. :) 

Később S. egy gyerekkori barátja csatlakozott hozzánk, vele kedélyesen eldumálgattunk egy darabig. Másnap korán keltünk és egy gyors kiruccanást rendeztünk Fryksåsba. Fryksås, nem tudom, írtam-e már róla, egy esztena: 
Az esztena voltaképpen évszaki jellegű (fejési idényben) fiókgazdaság, amely egy vagy több tulajdonképpeni gazdaság tartozéka, azoktól térbelileg elszakítva. A pásztorok a nyájjal az esztenázás idején nem térnek haza naponta az anyagazdaságba, vagyis az esztena ideiglenes lakhely (szállás) és munkahely, amelynek személyzete, élén a bács vagy major nevű juhásszal végzi az állatok legeltetését, fejését és a tejtermékek készítését. (Magyar Néprajzi Lexikon, http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-2020.html)
Na szóval, Fryksås egy ilyen esztena, illetve volt esztena, mert ma már népszerű turistaparadicsom. A legtöbb fészert és szállást hipermodern, minden kényelemmel felszerelt, külsőre azonban teljesen hagyományhű nyaralóvá alakították. Többek között az ABBA-tag Benny Anderssonnak is van itt nyaralója. Fryksås párszáz méterrel a falu fölött fekszik, márciusban is itt találtunk havas mesevilágot a falubeli esős trutyi után, és ez most sem volt másképp. Nem csak hó, de köd is volt, szóval Fryksås nem vallott szégyent. 



Mindez tényleg alig pár négyzetkilométeren elterülő jelenség volt: ahogy elhagytuk a hegyet, azonnal visszakerültünk a szürke trutyiba. Hazaérve pihentünk egy sort, majd csomagolás és ebéd következett. Az ebéd melegen füstölt lazac volt, hideg kapormártással, főtt krumplival és salátával - echte svéd vasárnapi ebéd. Mellé knäckebröd (wasa kenyér) és egy iszonyú finom ordaszerű valamit kínált S. apukája: 3 liter tejet felforralunk, hozzáöntünk 1 liter aludttejet és hagyjuk összeugorni, majd leszűrjük a savót, a megmaradt túró-ordaszerű sajtkészítményt pedig tetszés szerint ízesítjük. Svédül småost (aprósajt) a neve. Ha túl morzsás, egy kis tejszínnel lehet krémesebbé tenni. Amit mi kaptunk, sóval és snidlinggel volt ízesítve, hát ilyen finomat rég ettem. Kaptam is egy dobozzal, most lesz finom reggelim a hétre :) 

Végül pedig egy nagyon szép - és nagyon svéd - zene, amire apósom régi lemezgyűjteményében bukkantam rá. Érdemes az egész Pastoralsvitre rákeresni, Spotifyon fent van az egész.




2 comments:

  1. Nagyon érdekes és jó volt nézni és olvasni!

    ReplyDelete
  2. Gyönyörű képek! Te tudsz valamit :-)
    Turchi

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!