Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, January 29, 2015

Ilyen blogos dolgokról

Ugye törzsolvasója vagyok a Határátkelőnek, kb. azóta, hogy áttelepült a bloghura. Azelőtt is ismertem, csak a postr felület nekem áttekinthetetlen volt, ezért nem is követtem. Mint a legtöbb törzsolvasó, én is főként a kommentekért járok oda :) Gondoltam leírok néhány gondolatot a kommentelőkről és a kommenthangulatról úgy általában. Ezzel roppant veszélyes terepre tévedtem, mivel az egyik törzstagot pont azért bannolták véglegesen, mert a blogján jól kibeszélt néhány másik tagot... na jó, a "kibeszélt" nagyon finom kifejezés, de azért érzékeny téma másról beszélni. Meglátom, hányan ismerhetnek magukra a bejegyzésben (még nem tudom, mit akarok írni, csak random gondolatok kóvályognak a fejemben), majd nekik írok privit, hogy kipletykáltam őket, ha akarnak, jöhetnek veszekedni. :D engesztelésül pedig beillesztek néhány harmóniát és nyugalmat árasztó képet, hátha sikerül mindenkinek nyugodt idegállapotban olvasni.


Első gondolat: hihetetlen, hogy az emberek mennyire követik egymást. Nem tudom, ez nálam valami empátiazavar vagy csak sima szenilitás, de én a törzstagok 99%-áról sem tudom, hogy miket szokott kommentelni, de sokan pontosan észben tartják, hogy valaki ekkor meg ekkor azt írta, tudják, kinek mi a véleménye a bevándorlástól a halászlén keresztül az argentin gazdasági helyzet alakulásáig mindenről. Én maximum annyit tudok a legfőbb emberekről, hogy jó- vagy rosszindulattal viszonyulnak hozzám. Ezt is kb. onnan merítem, hogy tavaly nyáron pár embertől nagyon kikaptam, mert belinkeltem az álomházunkat, amihez hasonlót szeretnénk/tervezünk vásárolni néhány éven belül, és akkor többen a védelmemre keltek, amit bizony megjegyeztem és azóta is hálás vagyok érte :) persze ha hirtelen a főbb tagok kinyilatkoznák, mit gondolnak rólam, lehet meglepődnék és kiderülne, hogy nem is stimmel az "ő kedvel, ő meg nem"- listám.Van még egy-két ember, aki határozottan kinyilatkozta, hogy ki nem állhat engem, ezt sem felejtem el, de ez nem változtat azon, hogy pont róluk egészen jó véleménnyel vagyok, illetve hát szoktam szeretni a kommentjeiket, szóval így jártam, meg ők is :) szerintem nem kötelező viszontutálni azt, aki engem nem kedvel.
Na jó, azt azért nagy vonalakban tudom, hogy X várhatóan feminista nézőpontból fog kommentelni, míg Y megdicséri a posztot, Z pedig hozzátesz valami kiegészítést, de ez tényleg csak maroknyi ember és ahogy elnézem, közel távol nem vagyok ahhoz, ahogy egyesek követik egymás munkásságát.


Na szóval az olyan vitákban, mint amilyen ma is folyik, mindig meglep, hogy az emberek mennyire számon tartják egymást meg főleg a saját sérelmeiket és hogy ki hogyan gázolt bele az öntudatukba. Ez olyan magyarvirtuskodás nekem, nem tudnám csinálni. Nyilván az ember összeszólakozik ezzel-azzal akár napi szinten is, ha sokat kommentel és főleg ha határozott véleménye van a világ dolgairól. De tartós ellenséget szerezni, akivel aztán állandóan kóstolgatják egymást? Minek? Nekem is van egy rövid listám emberekről, akiknek a kommentjeit ilyen vagy olyan okból nem követem. Ahogy korábban írtam, az ilyen "megjött? :)"-özőket csendesen, ám visszavonhatatlanul kiírom a számomra civilizáltnak nevezhető emberek társaságából, kommentjeiket átgörgetem és nem állok szóba velük. Görgetem továbbá a mindig tudálékoskodó és vég nélkül filozofáló egyéneket is. De halálosan lefárasztana, ha minden nap megjegyezném, hogy az illető egy szexista bunkó/rasszista/bérrettegő, vagy épp milyen elvek mentén nem bírom a kommentjeit. Sőt az is megesik, hogy véletlenül valamiben igazat adok nekik, ez nem okoz kognitív disszonanciát vagy egyéb lelki törést. Nem vagyok tanítónéni, hogy ne lehessenek kedvenceim meg nemkedvenceim. Vannak és kész. Kinek nincsenek? De pont azért költöztem el Magyarországról, hogy ne fussak naponta valami értelmetlen vitába, ami alapjában véve nem szól másról, csak a megsértett önérzetről, a presztízsről, a kibírhatatlan arcvesztésről, amit foggal-körömmel meg kell torolni, csakazértis.*


Szoktam mondani, hogy hiába szól a blog határátkelésről, a kommentmezőben azért kőkemény Magyarország van, annak jó és rossz velejárójaival együtt. A rossz, de ugyanakkor szappanoperaszerűen szórakoztató, hogy mindig ott buzog a felszín alatt a permanens sértettség, nem kell mélyre piszkálni, hogy felszínre törjön. Persze ennek is vannak jó oldalai. Azon túl, hogy perverz élvezettel olvastam a végleg kitiltott kommentelő beszólásait, nagyon tetszett, ahogy a kommentelők reagáltak rá. Mindenki a saját szemszögéből írt neki választ és mindenki tök jó, értelmes és normális dolgokat írt, és hiába ismétlődött meg minden nap, én nem bírtam megunni. Na de mindegy, annak a korszaknak már vége! 
Persze vannak jó dolgok is, nem csak az intrikákról akarok írni. Döbbenetes, ahogy segítenek egymásnak az emberek, nyomon követhető személyes barátságok alakulnak ki és ezt jó látni. Csak a nyilvános kommentmezőből sok példával lehet cáfolni, hogy külföldön marnák egymást a magyarok. Nem emlékszem rá, hogy kommentelőtárs megkeresett volna barátkozni, én meg pláne nem keresek meg senkit, mert ha nem tűnt volna még fel, nem vagyok az a kapcsolatteremtős típus :D de fotózással kapcsolatban sokan írtak, és önzetlen segítséget, szívességet is ajánlottak fel. Illetve nemrég jelzett valaki, hogy Stockholmba jönne és találkozzunk, amin frankón meghatódtam, remélem tényleg sikerül összehozni.

Na, remélem, nem szóltam rosszat senkiről és mégis sikerült leírni a gondolataimat. Jóccakát :)


 * Itt azért megjegyezném, hogy szerencsés vagyok, mert engem nem kóstolgat általában senki, nem kötnek belém mondvacsinált okokból stb, ha valaki a fejébe venné, hogy mostantól rámszáll és kötekedik a kommentekben, nem tudom, hogy reagálnám le.



Tuesday, January 27, 2015

Így szórakozunk mi

Télen ne gyertek ide!
Végre lett egy kis hó, illetve olyan ez, mint a mesebeli lány, aki jött is meg nem is, hozott is meg nem is... felváltva havazik, esik, olvad és fagy. A járdákat időről-időre kemény jégpáncél borítja, csak a belvárosban, az üzleti negyedekben működik jól a hókotrás, a lakóövezeteket elhanyagolják. A hókotrás errefelé annyiból áll, hogy amikor leesik egy kis hó, azonnal jön egy kis furgon vagy traktor vagy minek tiszteljem, és egy markoló lapáttal félretolja a havat a járdáról. Igen ám, de a lapát és a járda között párcentis hézag van. Az eredmény: fényesre csiszolt, simára döngölt jégréteg a járdán. Elvileg kotráskor jól fel kéne szórni homokkal-sóderrel a járdát, de ezt a lépést sokszor elsumákolják, illetve egy kiadós esőzés után a homok lesüllyed a jég aljára. Az eredmény ugyanaz: korcsolyapálya. Egy helyi tudósító ki is próbálta, milyen lehet gyaloglás helyett korcsolyával járni dolgozni. Én azért nem csinálnám utána, de tény, hogy utálatos egy évszak ez ebben a városban. Vidéken jobb, mert ott meghagyják a havat és azon legalább lehet közlekedni. 
Valamelyik este azért hullott pár centi valódi hó is, és bár azonnal olvadásnak indult, résen voltunk és kirohantunk fotózni. Ez úgy nézett ki, hogy néhány baráttal egy kellemes kocsmában ücsörögtünk, az asztal alatt full fotós felszereléssel. Egy idő után otthagytuk a társaságot és kimentünk "csak tíz percre, ide a szomszéd térre" fotózni, aztán az lett a vége, hogy telefonon üzentük, ne várjanak ránk. 



Helyette kimentünk az egyik legnagyobb parkba, a Hagaparkenbe. A belvárosban már nagyon csúnyán olvadt, de a park még szép fehér volt. A Pillangóház bejáratánál éktelen hupikék reflektor világított, azt muszáj volt megörökíteni. 

Majdnem nappali világosság!

Hupikék


A fák a hupikék reflektor fényében fürödnek!

A Hagaparken közepén áll egy különös épületegyüttes, a Koppartälten (= rézsátrak). Ez tényleg három réz sátor :) Anno a lovas testőrség laktanyája volt. Persze nem rézsátorban aludtak: a sátrak csak díszletként épültek, mögöttük rendes kaszárnya van. Ma múzeum és kávézó üzemel bennük, legnagyobb sajnálatunkra éjjel fél tizenkettőkor utóbbit zárva találtuk, így nem ülhettünk le egy jó fikára* forró kávéval és valami finom sütikével.




Az estére viszont az tette fel a pontot, amiről nekem sajnos nincs fotóm. Dolgunk végeztével, a kocsinál megállapítottuk, hogy igen szép kanyargós út vezet a parkoló és a park között, és milyen jó lenne autós féklámpacsíkos hosszúzáridős fotót készíteni a fehér havas kanyargós úton. Mivel S. már ivott sört, csak én jöhettem szóba a sofőri feladatra. Jó párszor  hajtottam oda-vissza, míg elkészült a megfelelő felvétel. Ha a kedvesem méltóztatik feldolgozni a saját fotóit, majd mutatok eredményt, de mivel még a budapesti-plitvicei képekkel molyol, nem ígérek semmit egyhamarra. Mindenesetre hatalmas móka volt fel-alá kocsikázni a kis úton, letekert ablakkal és feltekert Sabatonnal, ahogy kell :) 


* aki olvasott már Svédországról, az tudja, hogy a "fika" az a svédek kávé- vagy nasiszünetjét jelenti, amikor leülnek egy forró itallal és egy sütivel pihenni, beszélgetni. A munkahelyen is napi két fika kötelező, bármilyen fontos dolgot megszakítanak érte, de a kirándulások fénypontját is ez az esemény jelenti. 


Saturday, January 10, 2015

Néhány szössz

Ilyen szép utakon utaztunk hazafelé otthonról, karácsony után.

Az otthonom melletti park, egy fagyos reggelen.

 Ez a rokolya néhány napig így függött a folyosón, mielőtt átadtam volna az ajándékozottnak. Mennyire menő már? Nekem is kell egy! :)

Ma leszedtük a karácsonyfát. Ez a kis madárfészek rejlett az ágak között :)

És ma délután végre itt is elkezdett esni a hó! Szorítok, hogy ne olvadjon el azonnal.



Thursday, January 8, 2015

Stockholm kincsei - Suhanás az alagútban

Nemrégiben átadták a Norra Länken (Északi összekötő) alagutat. Már írtam, hogy a stockholmi úthálózat nem elhanyagolandó része alagutakból áll. Mivel a város soksok szigeten terül el, és a szigeteken belül is nagy, erdős részek vannak a városrészek között, sok és hosszú autópályaszerű út köti össze az egyes kerületeket. Sok helyen a sziklába fúrt vagy robbantott alagutakkal oldják meg a forgalmi helyzetet.

A Norra Länken a legújabb ilyen beruházás a fővárosban. A 11 kilométer hosszú, többfelé ágazó alagút és a környező úthálózat kb. 10 éve épül. A posztban szereplő alagutat idén novemberben, a tervezettnél másfél évvel korábban és 2,6 milliárd koronával olcsóbban adták át a forgalomnak.A megnyitón természetesen a király és a trónörökösnő is jelen voltak. 

Ma este mi is végigmentünk az alagúton, illetve egy kis részén. Három ponton láttunk nagyon szép díszítéseket: sorrendben a Víz, az Erdő és a Rét jelenik meg előttünk. A tervezők az alagút fölötti parkok, vizek látványát hozták le a mélybe. Az út két oldalán tükrök segítségével keltik a kinti világ benyomását.


A Stockholm kincsei sorozat többi részét erre találod:
http://rekafoto.com/blog/category/magyar/stockholm-kincsei/


A mai nap margójára



Monday, January 5, 2015

Magángépes menekültek: a luxusbevándorlás újabb magaslatai

A Smart Aviation Cessna 680 típusú gépe
Decemberben az újságok megírták, hogy egy egyiptomi magánrepülő személyzetét embercsempészet gyanúja miatt letartóztatták a svéd hatóságok. A gép december 15-én érkezett a malmöi reptérre. A Cessna-680 típusú repülőn tartózkodó tíz szíriai utas azonnal menekültjogért, illetve végleles letelepedési engedélyért folyamodott, amit a svéd törvény értelmében azonnal meg is kapnak.
Két héttel később, szilveszter estéjén, a média újabb különös menekültügyi hírről számolt be. Egy Malmöből Östersundba tartó, menekülteket szállító autóbuszon botrány keletkezett, amikor az Östersund melletti menekültszállót megpillantva a menekültek kijelentették, hogy itt nem hajlandók lakni és követelték, hogy szállítsák vissza őket Malmöbe. Kis érdekesség, hogy ugyanazon a buszon utazó, maroknyi szudáni és eritreai menekült minden további nélkül elfoglalta a neki kiutalt helyet a szálláson. 
A szóban forgó menekültszálló télen
A szíriai menekültek viszont nem voltak elhagyni az autóbuszt és azt követelték, hogy a bevándorlási hivatal Malmöben adjon nekik szállást. A csupa férfiből álló csoport a hideget, sötétséget és elszigeteltséget kifogásolta. Egyikük kifejtette, hogy életveszélyes számára a jeges talajon járni (emlékeztetőül: állítólag Szíriából, a pokolbéli polgárháború és az IS elől menekült emberekről van szó), ismét egy másik arra panaszkodott, hogy ebben az ingerszegény környezetben nincs ihlete zenét írni. Később azzal magyarázták a sztrájkot, hogy Malmöben jobban integrálódnának a svéd társadalomba, mint Östersundban. (Östersundban a lakosság mintegy 6 százaléka bevándorló, szemben Malmövel, ahol 40 százalékra tehető a bevándorlók aránya és ahol naponta lőnek, robbantanak, háborúznak a természetesen csupa Olofból, Pelléből és Svenből álló bűnbandák.) Valaki azt is felvetette, hogy tőlük, mint araboktól, nem várhatják el, hogy nélkülözzék a nagyváros pezsgését.
... és nyáron
A menekültszálló személyzete, látva a patthelyzetet, kihívta a rendőrséget, akik viszont nem voltak hajlandó intézkedni. Arra hivatkoztak, hogy csak a végrehajtó hatóság (Kronofogden) utasítására távolíthatják el a buszt lefoglaló tüntetőket, ez pedig többnapos, ha nem többhetes, adminisztratív procedúra. (Kíváncsi vagyok, ha én nem volnék hajlandó leszállni a metróról vagy buszról a végállomáson, hány másodperc alatt penderítenének ki a biztonsági őrök. Még rendőr se kéne. De manapság vannak egyenlőbbek is.)
A buszsofőr végül kénytelen volt a helyi szállodában szilveszterezni. Egy Facebook-bejegyzése szerint, melyet később eltávolított, az autóbuszból valaki ellopta a számítógépét. Erről feljelentést is tett ugyanannál a rendőrségnél, akik ujjukat nem mozdították a helyzet megoldása érdekében. 

A tüntető menekültek
A legérdekesebb az egész botrányban nem is maga a tüntetés volt: hetente fordul elő, hogy a menekültek pl. éhségsztrájkba kezdenek, mert a szálláson nem megfelelő a koszt, messze van a város vagy egyszerűen unalmukban felgyújtanak vagy szétvernek valamit. Mit mondjak, nem a creme de la creme jön ide. Akiknek igazán szükségük van segítségre, azok valami libanoni meg török táborokban vesződnek és nem telik nekik magángépre, ha pedig véletlenül mégis sikerül bevergődniük Nyugatra, nem fakszniznak a koszton és a szórakozási lehetőségeken, hanem örülnek, hogy lyuk van a seggükön és nem lövik le a fejük fölül a fedelet. 

Frösön, Östersund mellett
Na de szóval nem is a botrány volt a legérdekesebb az egészben, hanem hogy a teljes svéd országos média mennyire felkapta ezt a hírt. A szokásos botrányokról maximum a kis helyi hírlapok hasábjain olvashatunk egy-egy rövid jegyzetet. Ez a tüntetés viszont két napig vezető hír volt csaknem mindenhol. És az egyébként végtelenül bevándorló- és menekültbarát sajtó még csak nem is próbálta úgy beállítani a dolgot, hogy jaj szegény menekültek hova kerültek és buksisimi és szánalom, hanem helyenként még kritikus hangvétellel is tudósítottak a helyszínről. Summa summarum a menekülteknek ezzel az akcióval nem sikerült belopniuk magukat a svédek szívébe, akik szinte egy emberként ítélték el ezt a  fajta viselkedést.  Persze akadt egy-két véleményvezér, akik szerint igenis jogos volt az akció, miért is ne lehetnének elvárásaik attól, hogy menekültek. A török származású lakásminiszter, Mehmet Kaplan is elítélte az ítélkezőket, de ennek igazából csak a Twitteren volt visszhangja: a mentegetős véleményeket finoman szólva is elsöpörte a népharag. Ez az újszerű tudósítás egészen hallatlan dolog volt a média részéről és kíváncsian várom, ez valamiféle fordulatot jelentett-e a bevándorlás eddig roppant egyoldalú bemutatásában.

Arról nem szólnak a híradások, hogy a buszfoglaló menekültek közül hányan érkeztek a fent bemutatott magángéppel. Az időpont megegyezik, és hát lássuk be: aki magángéphez szokott, annak tényleg elég nagy csalódás egy volt kaszárnyába érkezni, ami ráadásul Stockholmtól 500 kilométerre északra fekszik. A magángépes út árából akár féléves vakációra is be lehetne fizetni a pezsgő és meleg Azori-szigeteken. Csak hát azt a mókát nem a svéd adófizetők állnák.