Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, January 27, 2015

Így szórakozunk mi

Télen ne gyertek ide!
Végre lett egy kis hó, illetve olyan ez, mint a mesebeli lány, aki jött is meg nem is, hozott is meg nem is... felváltva havazik, esik, olvad és fagy. A járdákat időről-időre kemény jégpáncél borítja, csak a belvárosban, az üzleti negyedekben működik jól a hókotrás, a lakóövezeteket elhanyagolják. A hókotrás errefelé annyiból áll, hogy amikor leesik egy kis hó, azonnal jön egy kis furgon vagy traktor vagy minek tiszteljem, és egy markoló lapáttal félretolja a havat a járdáról. Igen ám, de a lapát és a járda között párcentis hézag van. Az eredmény: fényesre csiszolt, simára döngölt jégréteg a járdán. Elvileg kotráskor jól fel kéne szórni homokkal-sóderrel a járdát, de ezt a lépést sokszor elsumákolják, illetve egy kiadós esőzés után a homok lesüllyed a jég aljára. Az eredmény ugyanaz: korcsolyapálya. Egy helyi tudósító ki is próbálta, milyen lehet gyaloglás helyett korcsolyával járni dolgozni. Én azért nem csinálnám utána, de tény, hogy utálatos egy évszak ez ebben a városban. Vidéken jobb, mert ott meghagyják a havat és azon legalább lehet közlekedni. 
Valamelyik este azért hullott pár centi valódi hó is, és bár azonnal olvadásnak indult, résen voltunk és kirohantunk fotózni. Ez úgy nézett ki, hogy néhány baráttal egy kellemes kocsmában ücsörögtünk, az asztal alatt full fotós felszereléssel. Egy idő után otthagytuk a társaságot és kimentünk "csak tíz percre, ide a szomszéd térre" fotózni, aztán az lett a vége, hogy telefonon üzentük, ne várjanak ránk. 



Helyette kimentünk az egyik legnagyobb parkba, a Hagaparkenbe. A belvárosban már nagyon csúnyán olvadt, de a park még szép fehér volt. A Pillangóház bejáratánál éktelen hupikék reflektor világított, azt muszáj volt megörökíteni. 

Majdnem nappali világosság!

Hupikék


A fák a hupikék reflektor fényében fürödnek!

A Hagaparken közepén áll egy különös épületegyüttes, a Koppartälten (= rézsátrak). Ez tényleg három réz sátor :) Anno a lovas testőrség laktanyája volt. Persze nem rézsátorban aludtak: a sátrak csak díszletként épültek, mögöttük rendes kaszárnya van. Ma múzeum és kávézó üzemel bennük, legnagyobb sajnálatunkra éjjel fél tizenkettőkor utóbbit zárva találtuk, így nem ülhettünk le egy jó fikára* forró kávéval és valami finom sütikével.




Az estére viszont az tette fel a pontot, amiről nekem sajnos nincs fotóm. Dolgunk végeztével, a kocsinál megállapítottuk, hogy igen szép kanyargós út vezet a parkoló és a park között, és milyen jó lenne autós féklámpacsíkos hosszúzáridős fotót készíteni a fehér havas kanyargós úton. Mivel S. már ivott sört, csak én jöhettem szóba a sofőri feladatra. Jó párszor  hajtottam oda-vissza, míg elkészült a megfelelő felvétel. Ha a kedvesem méltóztatik feldolgozni a saját fotóit, majd mutatok eredményt, de mivel még a budapesti-plitvicei képekkel molyol, nem ígérek semmit egyhamarra. Mindenesetre hatalmas móka volt fel-alá kocsikázni a kis úton, letekert ablakkal és feltekert Sabatonnal, ahogy kell :) 


* aki olvasott már Svédországról, az tudja, hogy a "fika" az a svédek kávé- vagy nasiszünetjét jelenti, amikor leülnek egy forró itallal és egy sütivel pihenni, beszélgetni. A munkahelyen is napi két fika kötelező, bármilyen fontos dolgot megszakítanak érte, de a kirándulások fénypontját is ez az esemény jelenti. 


No comments:

Post a Comment

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!