Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, January 29, 2015

Ilyen blogos dolgokról

Ugye törzsolvasója vagyok a Határátkelőnek, kb. azóta, hogy áttelepült a bloghura. Azelőtt is ismertem, csak a postr felület nekem áttekinthetetlen volt, ezért nem is követtem. Mint a legtöbb törzsolvasó, én is főként a kommentekért járok oda :) Gondoltam leírok néhány gondolatot a kommentelőkről és a kommenthangulatról úgy általában. Ezzel roppant veszélyes terepre tévedtem, mivel az egyik törzstagot pont azért bannolták véglegesen, mert a blogján jól kibeszélt néhány másik tagot... na jó, a "kibeszélt" nagyon finom kifejezés, de azért érzékeny téma másról beszélni. Meglátom, hányan ismerhetnek magukra a bejegyzésben (még nem tudom, mit akarok írni, csak random gondolatok kóvályognak a fejemben), majd nekik írok privit, hogy kipletykáltam őket, ha akarnak, jöhetnek veszekedni. :D engesztelésül pedig beillesztek néhány harmóniát és nyugalmat árasztó képet, hátha sikerül mindenkinek nyugodt idegállapotban olvasni.


Első gondolat: hihetetlen, hogy az emberek mennyire követik egymást. Nem tudom, ez nálam valami empátiazavar vagy csak sima szenilitás, de én a törzstagok 99%-áról sem tudom, hogy miket szokott kommentelni, de sokan pontosan észben tartják, hogy valaki ekkor meg ekkor azt írta, tudják, kinek mi a véleménye a bevándorlástól a halászlén keresztül az argentin gazdasági helyzet alakulásáig mindenről. Én maximum annyit tudok a legfőbb emberekről, hogy jó- vagy rosszindulattal viszonyulnak hozzám. Ezt is kb. onnan merítem, hogy tavaly nyáron pár embertől nagyon kikaptam, mert belinkeltem az álomházunkat, amihez hasonlót szeretnénk/tervezünk vásárolni néhány éven belül, és akkor többen a védelmemre keltek, amit bizony megjegyeztem és azóta is hálás vagyok érte :) persze ha hirtelen a főbb tagok kinyilatkoznák, mit gondolnak rólam, lehet meglepődnék és kiderülne, hogy nem is stimmel az "ő kedvel, ő meg nem"- listám.Van még egy-két ember, aki határozottan kinyilatkozta, hogy ki nem állhat engem, ezt sem felejtem el, de ez nem változtat azon, hogy pont róluk egészen jó véleménnyel vagyok, illetve hát szoktam szeretni a kommentjeiket, szóval így jártam, meg ők is :) szerintem nem kötelező viszontutálni azt, aki engem nem kedvel.
Na jó, azt azért nagy vonalakban tudom, hogy X várhatóan feminista nézőpontból fog kommentelni, míg Y megdicséri a posztot, Z pedig hozzátesz valami kiegészítést, de ez tényleg csak maroknyi ember és ahogy elnézem, közel távol nem vagyok ahhoz, ahogy egyesek követik egymás munkásságát.


Na szóval az olyan vitákban, mint amilyen ma is folyik, mindig meglep, hogy az emberek mennyire számon tartják egymást meg főleg a saját sérelmeiket és hogy ki hogyan gázolt bele az öntudatukba. Ez olyan magyarvirtuskodás nekem, nem tudnám csinálni. Nyilván az ember összeszólakozik ezzel-azzal akár napi szinten is, ha sokat kommentel és főleg ha határozott véleménye van a világ dolgairól. De tartós ellenséget szerezni, akivel aztán állandóan kóstolgatják egymást? Minek? Nekem is van egy rövid listám emberekről, akiknek a kommentjeit ilyen vagy olyan okból nem követem. Ahogy korábban írtam, az ilyen "megjött? :)"-özőket csendesen, ám visszavonhatatlanul kiírom a számomra civilizáltnak nevezhető emberek társaságából, kommentjeiket átgörgetem és nem állok szóba velük. Görgetem továbbá a mindig tudálékoskodó és vég nélkül filozofáló egyéneket is. De halálosan lefárasztana, ha minden nap megjegyezném, hogy az illető egy szexista bunkó/rasszista/bérrettegő, vagy épp milyen elvek mentén nem bírom a kommentjeit. Sőt az is megesik, hogy véletlenül valamiben igazat adok nekik, ez nem okoz kognitív disszonanciát vagy egyéb lelki törést. Nem vagyok tanítónéni, hogy ne lehessenek kedvenceim meg nemkedvenceim. Vannak és kész. Kinek nincsenek? De pont azért költöztem el Magyarországról, hogy ne fussak naponta valami értelmetlen vitába, ami alapjában véve nem szól másról, csak a megsértett önérzetről, a presztízsről, a kibírhatatlan arcvesztésről, amit foggal-körömmel meg kell torolni, csakazértis.*


Szoktam mondani, hogy hiába szól a blog határátkelésről, a kommentmezőben azért kőkemény Magyarország van, annak jó és rossz velejárójaival együtt. A rossz, de ugyanakkor szappanoperaszerűen szórakoztató, hogy mindig ott buzog a felszín alatt a permanens sértettség, nem kell mélyre piszkálni, hogy felszínre törjön. Persze ennek is vannak jó oldalai. Azon túl, hogy perverz élvezettel olvastam a végleg kitiltott kommentelő beszólásait, nagyon tetszett, ahogy a kommentelők reagáltak rá. Mindenki a saját szemszögéből írt neki választ és mindenki tök jó, értelmes és normális dolgokat írt, és hiába ismétlődött meg minden nap, én nem bírtam megunni. Na de mindegy, annak a korszaknak már vége! 
Persze vannak jó dolgok is, nem csak az intrikákról akarok írni. Döbbenetes, ahogy segítenek egymásnak az emberek, nyomon követhető személyes barátságok alakulnak ki és ezt jó látni. Csak a nyilvános kommentmezőből sok példával lehet cáfolni, hogy külföldön marnák egymást a magyarok. Nem emlékszem rá, hogy kommentelőtárs megkeresett volna barátkozni, én meg pláne nem keresek meg senkit, mert ha nem tűnt volna még fel, nem vagyok az a kapcsolatteremtős típus :D de fotózással kapcsolatban sokan írtak, és önzetlen segítséget, szívességet is ajánlottak fel. Illetve nemrég jelzett valaki, hogy Stockholmba jönne és találkozzunk, amin frankón meghatódtam, remélem tényleg sikerül összehozni.

Na, remélem, nem szóltam rosszat senkiről és mégis sikerült leírni a gondolataimat. Jóccakát :)


 * Itt azért megjegyezném, hogy szerencsés vagyok, mert engem nem kóstolgat általában senki, nem kötnek belém mondvacsinált okokból stb, ha valaki a fejébe venné, hogy mostantól rámszáll és kötekedik a kommentekben, nem tudom, hogy reagálnám le.



5 comments:

  1. Blogos dolgok vagy mások... először is: irtóra bírom a képeidet. Ezek az "idegállapot-csillapítók" is gyönyörűek. Ha a fotóidra gondolok, a szépség jut az eszembe. Merthogy a képeid többsége egyszerűen szép. Ez lehetne akár baj is, a szépelgés hibájába sok fotós esik, de itt másról van szó: ezek a fotók a (technikai tökéletességük mellett) a világban fellelhető gyönyörűségekre koncentrálnak, amelyeknek a visszaadása nem is olyan magától értetődően egyszerű. Sokszor nehezebb feladat a giccs elkerülése, mint például a szenvedések visszaadása.

    Mindemellett számomra mindig öröm, ha valaki épkézláb mondatokat képes leírni ebben a blogőrült világban (amelynek maga is részese vagyok, tehát ugyanolyan őrült), sőt, ezen túlmenően ennél többre is képes: jó írói vénáról tanúskodó, színvonalas esszék, tanulmányok, novellák fogalmazására - nem véletlenül olvasok el mindent, ami a blogodba bekerül.

    Üdítő élmény ez ebben a színvonaltalanul elkommentesedett virtuális világban, amelyben a lelki sérelmek és frusztrációk túlnőnek a lényegi mondanivalón, ahol nincs értelme érvelni semmi mellett és ellen, mert a normális vitának semmi esélye (egyébként a "való" világban sem sok).

    A kommentelők sokfélék, mégis egy adott fajta embermassza, egy adott fajta általános viselkedési minta jelenik meg az ember agyában, ha erre gondol. És egyetértek: nem érdemes erre érzékenyen listázni és emlékezni rájuk. Mert az nem jelent mást, mint túldimenzionálni a virtuális létet, amely azért lényegesen kisebb jelentőséggel bír, mint a valódi. Ha valakinek van valódi...

    Azt hiszem, kicsit túlterjengetm magam, bocs :) Lehet, hogy sok sört ittam a vacsorához...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jesszus, csak most látom, hogy elszállt a még aznap este megírt válaszom... ne haragudj! Már nem emlékszem, pontosan mit írtam, de valami olyasmi volt, hogy sokkal szebbeket írtál nekem, mint amit megérdemlek, és tökre meghatódtam, sör ide vagy oda :))

      Delete
  2. Helló :-)

    Elnézést kérek, hogy ideírom, de van egy gondom. Lelkes olvasója voltam a Nyuszi a szabadban blognak. De most, hogy be akartam menni az oldalra, kiírja nekem : csak meghívóval. Igenám, de kitôl kérjek? Ugyanis egyedül az oldalon keresztül lenne hozzáférésem, hogy blogólótól engedélyt kérjek. Itt tartok most. Ha esetleg lenne valamilyen ötleted, hogyan tudnám továbbra is olvasni a blogot, nagyon megköszönöm elôre is a segítségedet. üdv Gottwald Ferenc Balatonalmádiból

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia! Én is láttam a minap, hogy meghívós lett, minden elérhetőség nélkül. Egy kicsit rosszul is esett, de úgy voltam vele, hogy Nyuszi biztosan meghívta a számára fontos olvasókat, és tudomásul vettem, hogy kiestem a szórásból. Van ez így :) Sajnálom, mert nagy kedvenc volt a blogja, repesve vártam, hogyan telik majd nekik Svédországban. De már korábban jelezte, hogy kevesebbet fog írni...

      Delete
  3. Helló :-)

    Kösz a válaszodat.
    Akkor nem vagyok egyedül, bár ez nem nagyon vigasztal. Klassz lett volna tovább nyomon követni, hogyan sikerül a beilleszkedésük.

    üdv rapa

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!