Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, February 5, 2015

Teleltünk

Tervben volt már régebb óta, hogy ruccanjunk ki Dalarnába egy hétvégén, amikor süt a nap és nagy a hó. Aztán ez adta magát, mivel felvittük a kocsit szervizelni és pont jó időt fogtunk ki. A szerviz pont fél órát vett igénybe, úgyhogy nem vesztettünk sok időt. Helyette mászkáltunk a hóban, megnéztük a helyi sípályát (könnyelmű ígéretet tettem, hogy jövőre beiratkozom a háromévesek közé sísuliba, igaz kikötöttem, hogy csak abban az esetben vagyok hajlandó bárminemű havonsikló alkalmatosságot kötni a lábamra, ha ott helyben várakozik egy mentőautó) és persze fotóztunk ezerrel. Legcukibb a LÓ volt. Az a családi legenda járja, hogy első szavam a LÓ volt. Hjah, amikor én még kicsi voltam, simán jártak a városban is lovaskocsival, és nyilván hatalmas élmény volt megpillantani a mesebeli paripákat az autók között. Szóval a LÓ a kerítésnél álldogált és alig várta, hogy megsimizzük. <3 

 Csillámpóni!

 Két szakállas jómadár :)

 Autóbalakból svenkelve.

 Ellenfényes sárgabokeh, naná!

 Kicsit havasak lettünk!

 A hó fehér kontúrt rajzolt a fenyők törzse köré. Mintha bolyhosak lennének.

 Mit nem tesz egy kis távoli ellenfény!

 Rohamosan hosszabbodnak a nappalok, már tisztán észrevehető. Már nem sötétben jövök haza a munkából.


 Ilyen utakon raliztunk.

 Az ország egyik legnagyobb acélműve, az Avesta jernverk kéményei...

... hosszú záridővel, naná.


3 comments:

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!