Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Saturday, May 30, 2015

Fehér éjszaka a városban






Észrevétlenül megérkezett a nyár, már mi a a nappalok hosszát illeti. A tavasz úgy múlt el, hogy nem is vettem észre. Hiába nyílnak a cseresznyefák, hiába borulnak halványzöld lombkoronába a fák, ha közben olyan hideg van, hogy sapka-sál nélkül nem hagyom el a házat. Ilyen ez a koranyár is, itt is kötött sapkában voltam (10-11 fok és csípős szél). Nemrég vettem észre, hogy a nappalok igencsak hosszúak már, szóval nem igazán ideális már este kékórázni, mert éjfél is megvan már, mire szépek lesznek a fények. De ez van, ki kell használni a napos időt. A baloldali képkockán épp kívül, a sokmillió koronás luxuslakások tövében, 15-20 fős cigánytábor volt. Ottlétünkkor tüzeltek, csujjogtak, hangoskodtak. El sem tudom képzelni, mit gondolnak a lakástulajdonosok az ilyen szomszédságról. Nekem nincs az a pénz, amiért odaköltöznék, pedig pár éve még ilyesmi környékről álmodoztam. Most pedig csak akkor megyünk a városba, ha nagyon muszáj, lakni pedig csak olyan helyen szeretnénk, ahol szomszéd is alig van és bizonyos csoportoknak túlságosan kiesik.
Diszkó a szomorúfűzek tövében

23 óra 41 perc :)



Friday, May 29, 2015

Lakáskeresés Stockholmban - posztom a Határátkelőn

Mint ígértem, a blogon megjelenítem az itt-ott közzétett írásaimat. Ma következzen a Határátkelő blogon megjelent posztom a lakáskeresésről. Aki a svédországi/stockholmi lakáskeresésről szerete többet tudni, kérdezzen nyugodtan. Lakást nem tudok szerezni, de remélhetőleg hasznos tippekkel, gyakorlati felvilágosítással szolgálhatok.

Különféle módon rengeteg reményteli ember keres meg a kitelepüléssel kapcsolatban. A legtöbben a lakáskereséssel kapcsolatban kérik a segítségemet és sajnos ez talán az egyetlen, amelyben nem lehetek a segítségükre, alább megtudjátok, miért.
Remélem, ebben az írásban azért tudok néhány hasznos információval szolgálni. A poszt elsősorban azoknak szól, akik kapcsolati tőke nélkül vágnának neki a svéd fővárosnak, hiszen bőséges baráti/rokoni segítséggel minden jóval könnyebb.

Kegyetlenül nehéz albérletet találni
A stockholmi lakáshelyzet köztudottan borzalmas, aki ezt nem tudta, az most jól jegyezze meg. Amikor Budapestre költöztem, felhívtam egy közvetítő irodát (ne feledjük, hogy akkoriban Pesten sem ismertem senkit és a Facebook sem létezett), ahonnan egy hölgy hozott egy listát lakásokkal és körbevitt megnézni őket, a megfelelőt pedig helyben kivettem.
Stockholmban ennek a fordítottja igaz: kegyetlen nehéz albérletet találni és a bérbeadó válogat kedvére. Svédországban kultúrája van a kommunális (önkormányzati) lakásbérlésnek: minden önkormányzatnak van egy vagy több lakáscége, ahol bérelni lehet (ez az ún. elsőkézbőli bérlés nagyon stabil lakhatási mód, ahol egy szerződéssel akár életed végéig elélhetsz; ha fizeted a lakbért és nem zavarod a szomszédokat, nem mondhatnak fel, vagy ha mégis, pl. bontás miatt, akkor új lakást ajánlanak fel.)
A legtöbb helyen hasonló elven működő magáncégek is léteznek. Stockholmban az önkormányzati várólista 5 és 7 év körül mozog, ennyi idő után esélyes külterületen, „gettóban" megcsípni egy szerződést.
Előfordulnak magáncégek, ahol nem várólista, hanem alkalmassági és/vagy véletlenszerű alapon történik a kiválasztás, itt sok szerencsével és még több rámenősséggel hamarabb, akár félév alatt is lakáshoz lehet jutni, de én például már 9 hónapja hetente hívogatok néhány kiszemelt céget és még mindig azt a választ kapom, hogy sajnos, jelenleg nincs üresedés...

Teljes átvilágítás
A lakáscégek követelményei általában a korábbi bérbeadótól kapott ajánlás, megfelelő jövedelem (gyakori elvárás, hogy az éves jövedelem minimum háromszorosa legyen az éves bérleti díjnak), stabil állás. A jelentkezőkről egy hitelvizsgálat is készül, ha rajta vagy az itteni BAR-listán, garantáltan nem kapsz szerződést.
Hozzátenném, hogy a svéd önkormányzati lakás nem hasonlít a magyarhoz: javarészt jó állapotú, felújított, jól felszerelt lakások ezek minden méretben, és a legjobb központi helyen is található belőlük, tehát nem csak az arab gettókban lehet lakni. Bármelyik társadalmi rétegből találunk bérleményben élőket, a városközpontban bérelni kimondottan magas státusznak számít.
A régebbi lakásokon iszonyú állami szubvenció van és ezért meglehetősen olcsók (külterületen, de metró közelében egy garzon 2500-3000 korona), az új építésűek viszont már olyan horror áron vannak, hogy helyettük megéri öröklakást vásárolni, már persze ha hitelképesnek tart a bank.

Ha hajlandó vagy osztozni
A másik lehetőség a tényleges al- vagy társbérlet. Sok HÁ-posztban olvasom, hogy a posztoló minden gond nélkül osztozik másokkal egy lakáson, szóval sokaknak ez járható út lehet és itt akár egy hét alatt is intézhető szállás. Én úgy vagyok vele, hogy elég öreg meg zsémbes vagyok ahhoz, hogy legyen egy saját lakásom, de ezzel is úgy van, mint sok minden mással: járni jár, csak nem jut!
A neten rengeteg oldal hirdet kiadó magánlakást, ezek mindegyike borsos áron kínálja a tagságot, a kínálat viszont nagyon szerény, én nem tartom érdemesnek ilyen helyekre regisztrálni. A legnagyobb apróhirdetési portálon (Blocket) rengeteg társbérletet, kiadó szobát, elvétve teljes lakást hirdetnek kiadásra.
Érdemes naponta többször frissíteni az oldalt és azonnal válaszolni a friss hirdetésekre, mert egy-egy hirdetésre több száz érdeklődő is jelentkezhet! Az árak a fővárosban 3-5000 korona között mozognak egy szobáért és 5-7000 korona között egy garzonért. Alkudozni a túljelentkezés miatt egyáltalán nem lehet.
Tapasztalatom szerint viszonylag kevés svéd ad ki szobát/lakrészt, többségben vannak a bevándorlók, akiknek szüksége van egy kis extra jövedelemre és/vagy nem idegenkednek annyira a gondolattól, hogy megosszák valakivel a lakásukat.

Mire érdemes figyelni?
A legfontosabb, hogy ellenőrizzük: jogosult-e az illető, hogy kiadja azt a szobát? Sajnos az apróhirdetések között rengeteg a csaló, és még többen vannak olyanok, akik a kollégiumi szobájukat adnák ki, ez tilos és lebukás esetén azonnali kilakoltatással jár.
Sokan hirdetnek olyan lakást, amelyet ők maguk is másodkézben bérelnek, ez is tilos. Mindenképpen meg kell győződni arról, hogy a hirdető jogos tulajdona (elsőkéz bérleménye vagy öröklakása) a hely.
Nyugodtan el lehet kérni a bérleti vagy adásvételi szerződését, ha nem engedik megnézi, akkor ott gondok vannak. Ez azért nagyon fontos, mert mint látjuk, nem könnyű lakást találni és egy kilakoltatás esetén nehéz pár nap alatt új hely után nézni.
Lakásbérlés esetén is hitelt érdemlően érdeklődjük meg, hogy a hirdetőnek van-e engedélye kiadni a lakást. Mind a bérlemény, mind az öröklakás (bostadsrätt) bérbeadása engedélyköteles a lakáscég vagy a lakóközösség részéről, máskülönben a kiadó fél elveszítheti a szerződését, de még a drágán vásárolt öröklakását is.
(Svédországban csak a családi ház teljesen a tied; ha lakást veszel, az nem a te tulajdonod – a vételárral csupán tagságot vásárolsz a lakóközösségbe és lakhatási jogot a kiválasztott lakásba, erről érdeklődés esetén később bővebben is írhatok.) Egyedül kereső lányok, fiatal nők legyenek résen, mert sajnos előfordul, hogy a „háziúr" extra szolgáltatásokat is elvár a szobáért cserébe.

Jó szerződést kössünk!
A másik fontos dolog a szerződéskötés. Jogsegély és lakáskereső portálokról ingyenesen letölthetők a bentlakó vagy albérlő szerződésminták, ehhez mindenképpen ragaszkodjunk. Legyen tisztázva a letéti díj, bérleti díj, áram, biztosítás, ingóságok használata, no meg a bérlési és felmondási idő. A törvény ráadásul előírja, hogy ott legyen az állandó lakcímünk, ahol ténylegesen hálunk, szóval a bejelentkezéstől (folkbokföring) sem szabad idegenkednie a bérbeadónak.
Ahhoz, hogy viszonylag gyorsan és biztonságosan találjunk lakást, mindenképpen szükséges a svéd nyelvtudás. A lakáskereső oldalak hirdetésein kívül fontos, hogy a hasznos tudnivalókat is tudjuk értelmezni, átlássunk a csalókon és a rizikós hirdetéseken.

Állandó a lakáshiány
Pár sort írnék az ország többi részéről is: minden nagyvárosi régióban és az északi városokban is hasonló lakáshiány van, több éves várólisták stb. A kisebb városokban könnyebb lakáshoz jutni akár néhány hetes vagy hónapos várakozás után, szóval aki vidéken kap állást, annak ilyen szempontból szerencséje van.
Érdemes több városban is feliratkozni az önkormányzati várólistára, ez általában ingyenes vagy jelképes összegű (Stockholmban azt hiszem évi 250 korona), hiszen nem tudni, hova sodor a jövő és nagy kincs a sor elején állni, ha hirtelen egy másik városba sodor az élet és a munka. Figyelni kell arra, hogy a legtöbb helyen félévente vagy évente be kell jelentkezni, hogy aktív maradjon a sorszámunk.

A saját „lakáskarrierem" Stockholmban
2008 nyarán egy hétig a stockholmi Magyar Ház vendégszobájában, majd egy hónapig egy illegálisan kiadott kollégiumi garzonban laktam. Ezután egy magyar hölgynél béreltem egy szobát nagyon jó környéken, majd 2009 januárjában beköltöztem egy meglehetősen központi (Globen) öröklakásba, amelyet a külföldön dolgozó tulajdonos adott ki.
Itt pont két évet laktam, majd kiköltöztem a város szélére (Hässelby), egy bérlakásba, amelyről idővel kiderült, hogy engedély nélkül adta ki a szintén másodkézben bérlő hölgy. Innen 2012-ben költöztem egy ismerős öröklakásába, aki összeköltözött a barátnőjével és ilyenkor a lakóközösség engedélyezi (1 vagy maximum 2 évre) a bérbeadást.
2013. februárja óta pedig boldog bérlője vagyok egy "örökbérketnek", ahol törvény védi a szerződésemet - ha fizetem a bérleti díjat és nem zavarom a szomszédokat, a bérbeadó cég gyakorlatilag nem mondhat fel anélkül, hogy új lakást kínáljon.

Hasznos linkek:
- lakásbíróság, ahol a bérleményeket érintő ügyes-bajos vitákat rendezik. Sok hasznos tudnivaló van az oldalon, érdemes végigbogarászni
– stockholmi kiadó társbérletek, lakások apróhirdetései, a linkelt szűrő a teljes megyére és max 6000 koronára van beállítva (Tisztelettel jelentem, innen nyúltam a poszt elején látható képet – Határátkelő)
- fizetős albérletkereső portál, itt ingyenesen kereshetők az épp kiadó lakások/szobák, de a kapcsolatfelvételhez szükséges a tagság 
- közérdekű albérletkereső portál, az egyes városok alatt megtalálhatók az önkormányzati és magán lakáscégek, amelyeket sokszor személyesen, soron kívül is érdemes megkeresni. Itt is sok hasznos tipp és tudnivaló található."


Thursday, May 28, 2015

Spontán fotózás a parkban

Tegnap sokat dolgoztam, délután fáradt voltam, munka után le is feküdtem szundikálni - az otthonról dolgozás varázsa! Egy fotós haverom este mégis elcsalt fotózni a botanikus kertbe és nem bántam meg. S. is csatlakozott hozzánk és még elkaptuk a naplementét is, ami jelenleg fél tíz körül van. A legszebbek mégis a nefelejcsek voltak!




Kicsit túlszaladt a Shadows csúszka, de sziluettesen nem tetszett.

Add caption
Nefelejcs - mobilfotó



Wednesday, May 27, 2015

Megújulás

Az utóbbi napokban egy nagyobb lélegzetvételű importálást végeztem a korábbi platformokról, régi blogokról. Az importálás wordpressből csak félig-meddig sikerült - sok bejegyzést manuálisan kellett átmásolnom, mert egyszerűen kistek az importból -, de így is nagy segítség volt. A legnagyobb hátrány, hogy a manuálisan átmásolt posztok alól eltűntek a kommentek, ezeket csak az importfájllal lehetett volna átmenteni és az elég hiányos munkát végzett. A 2010. február és 2011. december közötti posztok alatt tehát nincsenek hozzászólások, de a többi elvileg átkerült. 

Még nem teljes a konverzió, mivel sok bejegyzésnél frissítenem kell az eltűnt fotómellékleteket. Kb. a 2009. és a 2010. év, amire még nem jutott időm, de az eddigi tempóból ítélve a héten meglesz az is. Persze ez nem érint minden bejegyzést ebből az időtartamból, csak azokat, ahol elengedhetetlen a fotó a szöveghez. Nagy előny ezzel a munkával, hogy nagyon sok képanyagot és bejegyzést frissítek, aktualizálok. A legjobb viszont, hogy nincs régi blogokra és külön oldalakra irányítás, mind itt van egy fedél alatt. Pl. a nornirt a címkefelhőben találjátok, de minden egyéb téma - vélemény, Svédország, a Stockholm kincsei sorozat - a címkék közül könnyen elérhető. Ez számomra is segítséget jelent, mivel a blogra pillantva áttekinthetem, hogyan állok egyes sorozatokkal, vagy a címkékből kiindulva ihletet merítek új bejegyzéskhez.

A napokban nosztalgia posztok is indulnak, pl. megjelenítem itt a régebbi Indafotó blogos bejegyzéseket és készítek egy összeállítást a Határátkelős írásaimból is. 
Jó böngészést az oldalsávban. Ha hibát észleltek, jelezzétek! 


Tuesday, May 26, 2015

Orgona





Malmöi látogatás - egy év távlatából

A blogot hegesztve rátaláltam egy régi vázlatra, ami  pont mostanság ismét aktuális, mert szinte pontosan egy évvel ezelőtt hasonló kiküldetésben töltöttem egy hetet.
Az akkori, külön csak malmöi sétás posztot erre találjátok. Íme az akkori írás:

A múlt hetet Malmöben töltöttem. A cégünknek sok városban van irodája, ezért nem okozott gondot egy hétig délen vendégeskedni. Nemrég kaptam munkahelyi laptopot is, szóval nincs több akadálya a mobilis munkavégzésnek. Szombat délelőtt fogtam a cókmókomat és levonatoztam Malmöbe. Nagyon szeretek vonatozni, mondtam már? Pár évvel ezelőtt elég megbízhatatlan volt a svéd vasút, de mostanra megemberelték magukat * és már nem is emlékszem, mikor volt utoljára számottevő késés a hosszabb távokon. Ráadásul a gyorsvonatokon van egy istenáldotta találmány, a csendes részleg. Ez egy 16 helyből álló kis kupé, amelyet üvegajtó választ el a teremkocsi többi részétől. Idebent tilos mobiltelefonálni, sőt a társalogni vágyókat is kitessékelik a fülkén kívülre. Mindig ide foglalok helyet, el is neveztem "pofabe osztálynak". Naná, hogy egész úton a Trónok harcát olvastam, hamar eltelt a négy és fél óra. 
Vasárnap Malmöben sétáltam egy nagyot, a gyönyörű koranyárai időben. Hiányzik a város, mégiscsak 12 évet éltem itt. Malmö sokkal emberibb léptékű, mint Stockholm - pedig Stockholm sem éppen nagyváros, de tele van hatalmas, embertelen betontömbökkel, betonhidakkal, beton felül- és aluljárókkal. Brutális, hogy a belváros kellős közepét is keresztül-kasul szelik a viaduktok, autópályák. Malmö ebből a szempontból sokkal szebb, emberibb, kedvesebb. Ráadásul a stockholmi éghajlaton jobbára csak vörösfenyő és nyírfa terem meg, a lombhullató fákat úgy kell ültetni. Ez egy idő után roppant egyhangú és nagyon hiányoznak a délebbi tájak lombos, zöld fái.
A malmöi iroda is sokkal kedvesebb, mint a stockholmi hodály. Persze itt csak huszonpár ember dolgozik, ez meg is látszik a családias hangulaton. Igen jól éreztem magam! Az iroda egy villanegyed közepén fekszik, reggel és délután kellemes séta esett a kertek mentén. Délutánonként pedig sétáltam a környéken, meg egyik nap kirándultunk egy kedves fotós baráttal és családjával. Nemrég költöztek Malmöbe, de már végigjárták egész Skånet  és jobban ismerték a környékbeli látványosságokat, mint én. A Svaneholm kastélynál még sosem jártam, döbbenetesen szép hely.

* UPDATE: azért ez a megemberelés sem tökéletes, a minap pl. pont a Stockholm-Malmö vonalon történt, hogy pikk pakk levált két vagon a szerelvény végéről... Szerencsére épp megállni készült egy állomáson, meg a vagonokba szerelt biztonsági fék is működésbe lépett, de azért basszus... ha épp 130-al száguldva, egy kanyarban bedőlve történik mindez, azért szerintem szépen kisiklottak volna a levált vagonok, arról nem is beszélve, mi lett volna azzal a Bad Luck Brian utassal, aki épp két kocsi között halad át... :/
Svaneholm









Sunday, May 24, 2015

Beindult a bűzszezon

fotó: nybytt.se
Egy roppant hosszú nap után épp leültem a blogot szerkesztgetni (szolgközl hamarosan). Ma igazi nyári idő volt, mármint itteni mércével. Majdnem 20 fok volt, lehetett kint ücsörögni, rövidujjúban sétálni. Ez Svédországban egyenlő a grillszezon kezdetével. A merészebbek már tavasszal begyújtják a grillt, sőt egészen elvetemedett egyedek egész télen kint grilleznek. De a legtöbben azért mostanság kezdenek kint sütögetni. A svéd kerti sütögetések elengedhetetlen velejárója a "tándvátska" nevű kotyvalék. Ez egy egészen elképesztően büdös, paraffin-naftalin-petróleum alapú lötty, amit a szénbrikettekre locsolnak, hogy hamarabb begyúljon a tűz. Az átlag Svensson, az átlag Kováccsal ellentétben, ugyanis képtelen megrakni egy tüzet vagy beizzítani a szenet, a grillezésről viszont nem hajlandó lemondani, ezért aztán a tändvätska választék terén egész iparág épült a balfaszok grillezésének megkönnyítésére.El lehet képzelni, mennyire finom és egészséges a naftalinos, repülőgép-üzemanyagot megszégyenítő szagú vegyülettel együtt sült flekken, kolbász, lazac! Hála az égnek az ismeretségi körömben senki nem használja ezt a borzalmat, igaz a jelenlétemben nem is nagyon mernék elővenni, mivel közismert azon határozott véleményem, hogy aki férfi létére nem képes tändvätska nélkül tüzet rakni, az egy icipici tasakban szolgáltassa vissza a golyóit a Teremtőnek és mondjon le a férfi címről.
Szóval épp leültem a kanapéra, az erkélyajtó nyitva, épp elkezdtem posztot címkézni, amikor éktelen bűzre lettem figyelmes. Körülnézem, nem ég-e valami? A szagnyom az erkélyre vezetett, ahol a fejemet kidugva egy két házzal odébbi erkélyen (ahol egyébként tilos a grillezés, a tűzveszély és a közeli szomszédok nyugalma miatt) két faszi hevesen legyez egy intenzíven füstölő grillt. Nem tudom, hogy a legyezés a tűz beindulását avagy kioltását volt hivatott elősegíteni, de szerintem a hatóságok minimum riasztást kéne kiadjanak a mérgező füstre, ami most a lakónegyedben terjed. Pfejjjj :(((


Friday, May 22, 2015

Skåne

Imádom ezeket a tavasz esti sétákat a falunk határában. Ma találkoztam egy paraszttal is. Először szemben jött a nagy traktorjával, kedélyesen integetett, ahogy eldöcögött mellettem és beterített az úti por és a trágyaszóró csövekből porzó maradékok keverékével. Dehát falun már csak ilyen az élet! Kicsit később zenét hallgatva kocogtam, közben megálltam fotózni és amikor emelem a gépet, hátrapillantva látom ám, hogy ugyanő lépésben halad mögöttem, ki tudja, mióta... Nem idegeskedett, nem dudált (mondjuk nem is hallottam volna). Miután Sotomayort megszégyenítő szökkenéssel nyugtáztam a jelenlétét, csak kacagott és ugyanolyan kedélyesen integetve haladt el mellettem. Na ez a paraszt, nem a kommenthuszárok ;)
Fotók továbbra is G16 kompakt, továbbra is auto mód.

Itt ellennék!

Repce minden mennyiségben

Ellenfényes sárgarepce


Súrlófényes krikszkrakszok



Tömény Skåne

A parasztom :)




Koppenhágai kirándulás

Ez egy olyan nap volt, amelyre visszaemlékezve erőt és vidámságot merít az ember a komor napokon. :)
Hármasban voltunk, S.-el és legrégebbi barátnőmmel. Vasárnap sok bolt zárva tart Dániában. Régebb volt is erre törvény, azonban néhány éve lazítottak rajta. A gazdasági válság miatt azonban sok bolt manapság sem nyit ki vasárnap. Shopping tehát kilőve, ezért a legendás vidámpark, a Tivoli mellett döntöttünk. Koppenhága amúgyis egy olyan Andersen-meséből ittmaradt ékszerdoboz város, a Tivoli pedig méginkább rájátszik erre a hangulatra. Ha nem is szeret az ember hullámvasutazni meg ringlispílezni, akkor is rengeteg látnivaló, élmény, program várja. Több színház, koncertterem is van a parkban, egészen neves zenekarok lépnek fel minden elképzelhető műfajban. Ottjártunkkor épp gospelfesztivál volt, minden színpadon gospelkórusok nyomták :) Nyaratnta balettelőadásokat is adnak, ezekhez gyakran az iparművészettel is foglalkozó dán királynő tervezi a díszletet, kosztümöket. 
Kocsival voltunk, mert hármunknak kifizetődőbb volt a vonatnál annak ellenére, hogy az autós átkelés az Öresund hídon jóval drágább, mint a vonatjegy. Aki gyakrabban jár át, annak egy szerény éves díjért érdemes kiváltania egy BroPasst, egy ilyen csippogó kütyü, ami a fizetőkapun áthajtva regisztrálja az átkelést és az árat ráterheli az ügyfél bankkártyájára. A kütyüs átkelés feleannyiba kerül, mint egy sima hídpénz, rádásul a tagsággal együtt jár egy csomó kedvezmény a híd mindkét oldalán, például a Tivoli belépőre és korlátlan játékhasználatra 25%, a belvárosi parkolásra 50% kedvezményt kaptunk.
Vicces incidens történt este, amikor a parkolóházból készültünk kihajtani. Távozáskor kell fizetni, a kedvezményhez pedig az automatában leolvasni az Öresund klubkártyát. Igen ám, de sehogy sem sikerült az automatával megértetni, hogy mi fán terem a kártyánk. Végül megnyomtuk az automatán a "Service" gombot. Azonnal egy kellemes hangú dán leányzó jelentkezett és érdeklődött, miben lehet segítségünkre. Elmagyaráztuk a problémánkat, mire kiderült, rossz lyukban próbálkoztunk a kártyával. Siker!
fotó: a templom weboldala
 Érkezés és parkolás után beültünk egy kávéra, majd csavarogtunk egyet a belvárosban. Meglepően sok bolt azért nyitva volt a sétálóutca környékén. Benéztünk a Vor Frue Kirkébe is, ez a koppenhágai dóm. Nem egy nagy szám építészetileg: kívülről unalmas szürke kocka, belülről unalmas fehér kocka. A pláne viszont nem is ez, hanem a 12 apostolt és Krisztust ábrázoló, monumentális Thorvaldsen-szobrok. Itt elfotózgattunk egy kis ideig. Vicces látvány volt a román koldus, aki a bejárat melletti konnektorból töltötte a mobilját, közben a mobilon beszélgetett, gondolom seftelt :) társai addig egyik padban várakoztak. Mellesleg Koppenhágában a stockholmi koldusmennyiség töredékét láttuk, ezt már tavaly nyáron is megállapítottuk. Azt hiszem, ez volt az egyetlen előfordulás, amit ezen a napon észrevettünk.
Dél körül bevetettük magunkat a Tivoliba és estig ott is maradtunk. Rengeteg játékot kipróbáltunk, a kedvenceket többször is. Az Aquila nevű monstrumot sokáig méregettem, aztán nem mertem felszállni rá. Pedig most ezt a POV filmet nézegetve bánom, mert nem tűnik olyan szörnyűnek. Na legközelebb!


Nemrég beruháztam egy kompakt gépbe. A Canon G10-12 pár turnusban megvolt nekem még régebb, de mindig eladtam őket, mert azt láttam, hogy a "komolyabb" fotózás rovására megy, ha inkább a kompakt van nálam. Most jobban szándékozom vigyázni ezzel, de akartam egy kis kirándulós gépet, ami a mobilnál jobb fotókat készít és amivel nem válik minden kirándulás fotós expedícióvá. Ami igazán meggőzött, az az 1.8-2.8 fényerő, ez egy kompakttól brutálisan jó teljesítmény. Sajnos az elődeihez hasonlóan a G16 is nagyon zajosodik, ISO400-on már nagyon zavaró a zaj. Viszont ha JPEG-ben fotózik az ember, a gép nagyon jól szűri a zajt, intézi a színeket, élességet, szóval beltérben, félsötétben is szép tiszta képeket kapunk. Nem érdemes bajlódni a RAW-val ezen a gépen szerintem.
A G16 mindent összevetve várakozáson felül teljesít. Vasárnap teljesen poénból bekapcsoltam a full auto módot, és azóta is úgy fotózok. Olyan okosan eltalál mindent a gép, hogy én már nem is kellek szinte... vannak olyan jók a fotók, sőt jobbak, mint amit én kiizzadok a manuál mód tekergetésével, raw fájl mókolásával. Szóval "zöld mód" fotók következnek :)
Gråbrødretorv

Vasárnap reggeli idill

A FÉNY!!!!

Bertel Thorvaldsen Krisztusa a koppenhágai dómban

Itt spontán táncra perdültem :)))

A városháza, szemben az Industriens Hus (ipari kamara) üvegpalotája

Hagyta magát körbecsodálni. A Tivoli egyik pávája

Ez is auto mód

Tivoli

Tivoli

Tivoli

Tivoli

Tivoli

Tivoli

Tivoli

It's Scandinavian

Tivoli

Tivoli

Tivoli. Egy tökéletes nap vége




Thursday, May 21, 2015

Két kis színes

1. A stockholmi önkormányzat a napokban megszavazta a hazatérő IS-harcosok számára kidolgozott cselekvéstervet. A csomagban szerepel többek között a hazatért dzsihadisták lakáshoz és munkahelyhez való hozzásegítése és az utasítás, hogy nem szabad hangsúlyozni a vallás szerepét a visszatérőkkel történő párbeszéd során. Az intézkedések között kiemelt helyen szerepel a megfelelő betegellátás és terápia, pszichológiai foglalkozások is. 
A csomag nem tartalmaz a dzsihadisták áldozatainak megsegítésére, terápiájára irányuló javaslatokat.

2. Aida Hadzialic gimnázium- és továbbképzésügyi miniszter mai javaslata szerint a jövőben nem lesz kötelező a svéd nyelvtudás a gimnázium/középiskola elvégzéséhez. A miniszter úgy gondolja, az angol amúgyis világnyelv, a diákok pedig iskola mellett, után is megtanulhatnak svédül. A tavalyi tanévkezdéskor mintegy tízezer, svédül nem beszélő fiatal kezdte középiskolai tanulmányait, egyelőre svéd előkészítő osztályban.


Thursday, May 7, 2015

Washington

Na szóval húsvétkor Washington, elsősorban családlátogatás ürügyén. Mint az anyamacska a kölykeit, vittem én is megmutatni a viking istent nővéreméknek :) ezért aztán nem is zúgolódhatok, hogy szaridő volt, mert ugye nem fotózni meg kirándulni mentünk elsősorban. De azért megjegyezném, hogy utoljára ugye ősszel voltam, na akkor 1. az évszázad kánikulája volt, október közepén 30-32 fokok, 4500% páratartalommal, nem lehetett megmaradni az utcán, 2. a költségvetési krízis miatt minden múzeum és nemzeti park zárva volt. Hazautazásom napján volt az első kellemesen hűs őszi nap és kezdtek látszani az őszi színek a fákon. Ezt tartsátok észben a következő bekezdésig, fontos lesz!
Namármost Washington főfő jelképe a cseresznyefavirág. Vagy száz évvel ezelőtt Japán 3000 cseresznyefát ajándékozott a városnak a két nemzet közötti barátság jeléül. A fákat - atzóta több van - a város legszebb helyein, többek között a Tidal Basin nevű mesterséges tó körül ültették el, nagyon látványos. A kegyetlen iróniáról kedélyesen megfeledkezve a washingtoni polgárok minden évben hatalmas fesztivállal, prograsorozattal ünneplik a fák virágzását és a japán-amerikai barátságot. Nem csak ilyenkor, de egész évben rengeteg halványrózsaszín cseresznyefavirágos szuvenírt kapni a boltokban. 

Navin Sharma fotója

 A virágzás általában március második felében esedékes. Nos, ezúttal az évszázad leghidegebb tavaszát sikerült kifognunk. Emlékszem, márciusban egyszerúgy leégtem Washingtonban, a két karom úgy nézett ki, mintha hosszú, ciklámen színű kesztyűt húztam volna. Szóval simán rövidujjú idő. Most pedig április elején dupla pulcsiban, kabátban dideregtünk. Egyik fotón még egy kis jégfoszlány is felfedezhető (de kivágtam). Cseresznyevirágok persze sehol. Ráadásul érkezés után pár nappal megbetegedtem, lázasan csináltam végig a zsúfolt programot. Iszonyú dühös voltam, hogy ennyire szar utazókarmám van. De S. hálistennek lehetőség szerint élvezte, ő amúgyis hálás közönség, nem az a dühöngő-bosszankodó fajta. Pedig odafelé még a poggyászát is eltökítette a SAS. Az volt a legnagyobb poén, hogy Koppenhágában, az átszállásra várva, leültünk ebédelni és a panorámás ablakon bámultuk a reptéri sürgést-forgást. 
- Nézd már - mondom hirtelen - ott megy a bőröndöm! Felismertem a bőröndömet, egy ilyen kis nyitott targoncán robogott valahonnan valahova. S. bőröndje nem olyan csiricsáré, azt nem szúrtuk ki. Meg is jegyeztem, hogy mekkora poén lenne, ha az ő bőröndje egy másik targoncán utazna az ellenkező irányba. Így lenne ötösöm a lottón!
Szegény csak harmadnap kapta vissza a bőröndjét. De mind nyugtatott, hogy neki minden tökéletes. El is hiszem, szombaton - amikor végül feladtam és ágynak estem -, sógorommal felkerestek egy helyi mikro sörfőzdét, ahol remek körbevezetést és kóstolást tartottak. Ez volt az egy dolog, amihez nagyon ragaszkodott. Na meg az SR71-es-hez az Air and Space múzeumban. Mind a kettőt megkapta :) Legjobban az tetszett neki, hogy milyen kedvesek és közvetlenek az amerikaiak. Minden nap szóba elegyedett velünk valaki. Az egyetemi negyedben épp egy virágzó fát fotóztam vadul, mire kijött az épület igazgatója és hívott, nézzük meg a kertet is, ott szebb virágok vannak. Kiderült, hogy Alexander Graham Bell egykori irodája előtt álltunk meg. Másik nap pedig két kentucky-i hölgy csodálta meg a retikülöm és a manikűröm elegáns egyezését (végre valaki!) és megdicsértek, hogy milyen jólnevelt a két kislány. Az unokahúgok tényleg földre szállt angyalok voltak végig, pedig két teljes nap vonszoltuk őket múzeumtól állatkertig, csak mi ketten, szülők nélkül. Az anyjuk meg este sík ideg volt, hogy most már senki nem fogja elhinni, hogy valójában ördögfiókák.

Nem viccelek, hazautazásunk másnapján Washingtonban kirobbant a tavasz és mindent elborított a rengeteg virág...

Néhány nyámnyila fotózmány

Library of Congress

National Cathedral

Egy cserkófát azért levadásztunk :D

Az imádott Dogwood

Szerencse, hogy fotóztam az állatkertben, mert a láz miatt alig emlékszem valamire aznapról

Hogwa... National Cathedral, dogwood-dal.


Freedom is not free - minden csillag 100 elesett katona. WWI Memorial

Gyönyörű város


WWII Memorial