Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 1, 2015

A rózsa

fotó: blogg.veckorevyn.com
Töpörödött anyóka koromban is emlegetni fogom ezt a reggelt, és ahogy végződött.
Vasárnap volt. Már előtte való nap elhatároztam, hogy luxusreggelit készítek. Nyűgös napok, stresszes hetek álltak mögöttünk, idejét nem tudtuk, mikor volt egy olyan hétvégénk, amikor sehova nem kellett rohanni, nem volt program, jelenés, kötelezettség. Ideje volt egy kis lazulásnak. Vettem gyümölcsöt, krémsajtot és egy ilyen tubusos croissant-tésztát. Biztos láttátok már a boltban. Azelőtt sosem vettem még, de a saját készítésű és a készen vett között jó középútnak tűnt, mivel nem akartam reggel elbattyogni a boltig. A konzervnyitóval nyitható tubus 6 croissantra való, kész nyers tésztát tartalmaz.
Eljött a vasárnap reggel. Felkeltem, megterítettem, teát főztem. Ideje volt megsütni a croissantokat, mielőtt felébresztem S.-t, aki ekkor még az igazak álmát aludta.
Fogom a konzervnyitót, nyitom a tubust. A nyíláson valami túlkelt, puffadt tészta ömlik ki. Gondoltam, rosszul tárolták a boltban, túlkelt a tészta, megromlott. S. a halk, de intenzív szitkozódásta kijött, látta, hogy baj van. Semmi gond, mondja, amúgyis akartam egyet sétálni reggeli előtt (az embertől, akinek a seggéhez hozzánőtt az autó!), elmegyek veszek még egy csomagot. Szót tett követett, elment a boltba, hozott egy újabb tubust. Ekkor már félig elment a kedvem az egésztől, mivel ugye az volt az egész terv, hogy az emberemnek kényeztető reggelit tálaljak. De nekiláttam a második tubusnak. Az eredmény ugyanaz, plöffedt tészta folyt ki a dobozból, a tubus élén ráadásul megvágtam a kezem. Álltam a konyhapult fölött, kezemben a félig folyékony, véres tésztával és nagyon komolyan nézhettem ki, mert S. csak annyit mondott: kösd be a kezed és csináld csak tovább a reggelit, mert megoldom. Ekkor már majdnem bőgtem, nem így képzeltem el a vasárnap reggelünket. 
S. kifordult az ajtón (ide a bökőt, hogy kocsival ment mind a kétszer, mert gyanúsan gyorsan megjárta). 
Amikor visszajött, egyik kezében egy zacskó friss, meleg croissant volt a pékségből. A másikban pedig egy csokor vörös rózsa.




3 comments:

  1. Olvasói szempontból kedves kis történet, még ha számodra fájdalmasra is sikeredett. Remek példa arra, hogy miként működik egy jó párkapcsolat. Jah, és nagyon szép rózsát kaptál :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. A végeredmény miatt nekem is nagyon kedves emlék, a kezemből lógó véres tésztán ma már leginkább röhögök, mondjuk aki ismer, az csak legyint :D valahol itt jöttem rá igazán, miféle emberrel van dolgom. Anyám közölte, hogy vigyázzak rá nagyon, szerintem igaza van :)

      Delete
  2. Jó ilyen történeteket olvasni! Végre vér!
    Persze nem. Ez csak vicc.
    Nem is jó ilyen történeteket olvasni.
    Persze nem. Ez is csak vicc.
    A maradék az igaz. Szívmelengető és megható.
    Jó ilyen történeteket olvasni. :)

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!