Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, May 7, 2015

Washington

Na szóval húsvétkor Washington, elsősorban családlátogatás ürügyén. Mint az anyamacska a kölykeit, vittem én is megmutatni a viking istent nővéreméknek :) ezért aztán nem is zúgolódhatok, hogy szaridő volt, mert ugye nem fotózni meg kirándulni mentünk elsősorban. De azért megjegyezném, hogy utoljára ugye ősszel voltam, na akkor 1. az évszázad kánikulája volt, október közepén 30-32 fokok, 4500% páratartalommal, nem lehetett megmaradni az utcán, 2. a költségvetési krízis miatt minden múzeum és nemzeti park zárva volt. Hazautazásom napján volt az első kellemesen hűs őszi nap és kezdtek látszani az őszi színek a fákon. Ezt tartsátok észben a következő bekezdésig, fontos lesz!
Namármost Washington főfő jelképe a cseresznyefavirág. Vagy száz évvel ezelőtt Japán 3000 cseresznyefát ajándékozott a városnak a két nemzet közötti barátság jeléül. A fákat - atzóta több van - a város legszebb helyein, többek között a Tidal Basin nevű mesterséges tó körül ültették el, nagyon látványos. A kegyetlen iróniáról kedélyesen megfeledkezve a washingtoni polgárok minden évben hatalmas fesztivállal, prograsorozattal ünneplik a fák virágzását és a japán-amerikai barátságot. Nem csak ilyenkor, de egész évben rengeteg halványrózsaszín cseresznyefavirágos szuvenírt kapni a boltokban. 

Navin Sharma fotója

 A virágzás általában március második felében esedékes. Nos, ezúttal az évszázad leghidegebb tavaszát sikerült kifognunk. Emlékszem, márciusban egyszerúgy leégtem Washingtonban, a két karom úgy nézett ki, mintha hosszú, ciklámen színű kesztyűt húztam volna. Szóval simán rövidujjú idő. Most pedig április elején dupla pulcsiban, kabátban dideregtünk. Egyik fotón még egy kis jégfoszlány is felfedezhető (de kivágtam). Cseresznyevirágok persze sehol. Ráadásul érkezés után pár nappal megbetegedtem, lázasan csináltam végig a zsúfolt programot. Iszonyú dühös voltam, hogy ennyire szar utazókarmám van. De S. hálistennek lehetőség szerint élvezte, ő amúgyis hálás közönség, nem az a dühöngő-bosszankodó fajta. Pedig odafelé még a poggyászát is eltökítette a SAS. Az volt a legnagyobb poén, hogy Koppenhágában, az átszállásra várva, leültünk ebédelni és a panorámás ablakon bámultuk a reptéri sürgést-forgást. 
- Nézd már - mondom hirtelen - ott megy a bőröndöm! Felismertem a bőröndömet, egy ilyen kis nyitott targoncán robogott valahonnan valahova. S. bőröndje nem olyan csiricsáré, azt nem szúrtuk ki. Meg is jegyeztem, hogy mekkora poén lenne, ha az ő bőröndje egy másik targoncán utazna az ellenkező irányba. Így lenne ötösöm a lottón!
Szegény csak harmadnap kapta vissza a bőröndjét. De mind nyugtatott, hogy neki minden tökéletes. El is hiszem, szombaton - amikor végül feladtam és ágynak estem -, sógorommal felkerestek egy helyi mikro sörfőzdét, ahol remek körbevezetést és kóstolást tartottak. Ez volt az egy dolog, amihez nagyon ragaszkodott. Na meg az SR71-es-hez az Air and Space múzeumban. Mind a kettőt megkapta :) Legjobban az tetszett neki, hogy milyen kedvesek és közvetlenek az amerikaiak. Minden nap szóba elegyedett velünk valaki. Az egyetemi negyedben épp egy virágzó fát fotóztam vadul, mire kijött az épület igazgatója és hívott, nézzük meg a kertet is, ott szebb virágok vannak. Kiderült, hogy Alexander Graham Bell egykori irodája előtt álltunk meg. Másik nap pedig két kentucky-i hölgy csodálta meg a retikülöm és a manikűröm elegáns egyezését (végre valaki!) és megdicsértek, hogy milyen jólnevelt a két kislány. Az unokahúgok tényleg földre szállt angyalok voltak végig, pedig két teljes nap vonszoltuk őket múzeumtól állatkertig, csak mi ketten, szülők nélkül. Az anyjuk meg este sík ideg volt, hogy most már senki nem fogja elhinni, hogy valójában ördögfiókák.

Nem viccelek, hazautazásunk másnapján Washingtonban kirobbant a tavasz és mindent elborított a rengeteg virág...

Néhány nyámnyila fotózmány

Library of Congress

National Cathedral

Egy cserkófát azért levadásztunk :D

Az imádott Dogwood

Szerencse, hogy fotóztam az állatkertben, mert a láz miatt alig emlékszem valamire aznapról

Hogwa... National Cathedral, dogwood-dal.


Freedom is not free - minden csillag 100 elesett katona. WWI Memorial

Gyönyörű város


WWII Memorial




3 comments:

  1. Szép is lázasan turistáskodni, így voltam én is Stockholmban. A képek szépek mint mindig. Ugye aki tud fényképezni, annak jók képei :-)
    Turchi

    ReplyDelete
  2. Egy világlátott kollégám mondta egyszer, hogy Washingtonban nincs semmi, érdektelen város látnivalók nélkül. Én meg azóta nézem az amerikai (főleg politikai) filmekben, hogy mennyi mindent tudnék ott eredetiben is megcsodálni. Ezek a képek is vonzóak nagyon!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jézusom, az illető melyik bolygón járt Washingtonban? :D kérdezem tisztelettel. Az egy dolog, hogy a város egész évben tele van belföldi látogatóval. Iskolás osztályok ezrei, családok jönnek messze földről megcsodálni a látványosságokat, tisztelettel adózni a nemzet nagyjainak és művelődni a múzeumokban. Tiszta megható figyelni, mennyire lelkesek, a fegyelmezettségük, jó modoruk egyenesen üdítő élmény. De a külföldi turista is a bőség zavarában szenved, egyszer összeírtam egy nagyon hiányos válogatást csak a múzeumokról:
      http://rekafoto.com/blog/2013/10/mirol-maradok-le/
      Minden USÁ-ba készülő olvasómnak a legmelegebben ajánlom legalább 3-4 napra. Vigyázat, nyáron meleg van nagyon! :)

      Delete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!