Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Tuesday, June 9, 2015

A munkáról - II. rész - Mindennapok

Az előbbi bejegyzésben leírtam, nagy vonalakban mivel dolgozom és mennyire szeretem a munkám. Vannak persze árnyoldalak, dolgok, amelyeken szívesen változtatnék. Ma a dolgos mindennapokról fogok írni.
Helyileg egy hatalmas, 80-as évekbeli irodaházban dolgozom. A házban tilos a fényképezés, de talán elmond valamit, hogy csak a "hangár"-ként szoktuk emlegetni. Úgy kell elképzelni, mintha egy hatemeletes Tescoba bezsúfoltak volna egy csomó íróasztalt. Az amerika filmekből ismert kis dobozok, cubicle-k nálunk nem léteznek, amit gyakran sajnálok, ugyanis időnként egészen elképesztú hangzavar, a jövés-menés, általános ricsaj. Salesesek, projektmanagerek, technikusok harsogják túl egymást. A közvetlen szomszédaim telefonközpont-konfigurációval foglalkoznak, ami rengeteg próbahívással jár, ennek ellenére még nem sikerült megtalálniuk az elnémító gombot a telefon csörgettyűjén, éktelen csilingeléssel tetézve a kakofóniát, ami nem éppen optimális akkor, amikor az ember nagy odafigyelést igénylő, hiba esetén súlyos következményekkel járó munkát szeretne végezni. 
További kihívás, hogy gyakorlatilag bárki, bármikor megkeresehet és félbeszakíthat abban, amit épp csinálok. A projektmenegertől a technikuson át a viszonteladóig és a a végfelhasználóig bárki érdeklődhet a folyamat előrehaladása felől, küldhet be változtatásokat, jelenthet be hibát. Ezért aztán a piszmogós munkafeladatok mellett (pl. számlázás beállítása, SIM kártya regisztráció) ezernyi e-mailre és telefonra válaszolok, frissítem az adatokat, beviszem a módosításokat, hibaelhárítok, mítingekre rohangálok, kapcsolattartó vagyok a projekt, a sales és az ügyfél közöt. Ez hihetetlenül stimuláló - és  kimerítő. Egyszer elhatároztam, hogy egy napon át minden egyes apró és nagy feladatot leírok, amivel aznap foglalkoztam. Ennek már bő másfél éve és még nem jutott rá időm. :)
A fentieket viszont nagyban kompenzálja a cég hozzáállása. Ha nem tudok koncentrálni, bármikor félrevonulhatok az épület bármelyik csendes zugába dolgozni. A vezetőség az elmúlt egy évben minden asztali számítógépet lecserélt laptopra, hogy mobilisabbak legyünk.Indokolt esetben nem gond otthonról dolgozni sem, és ha néha más városban van dolgom, az ottani irodából is nyugodtan dolgozhatok, sőt támogatják, hogy látogassunk el más irodáinkba is. Épülőfélben van az új irodaházunk is, amit már nagyon várok, állítólag csoda szép lesz!
Otthoni irodám :)

A csoportunkban maximális bizalmat élvezünk: tudják, hogy nem élünk vissza vele, hanem hajtunk, ameddig kell. A gyakorlatban nagyon sok mindent megtehetek az ügyfélért, senki nem fogja a kezem vagy számolja ki fillérre, hogy mibe került az ügyfél elégedettsége. Volt, hogy nyár közepén, a kongó irodában dolgoztam, kétségbeesve telefonált egy akkor migrálás előtt álló ügyfél, hogy a jelenlegi mobilszolgáltatójuk idő előtt lekapcsolta az előfizetéseiket és most 300 ember áll telefon nélkül. Rekord idő alatt becsomagoltam 300 SIM-kártyát, bevágtam magam egy flotta autóba és még aznap elrobogtam a kártyákkal a 100 km-re lévő ügyfélhez. A kártyákhoz tartozó előfizetéseket szintén rekordsebességgel, aznap este-éjjel regisztráltam, másnap mindenkinek ismét működött a telefonja.  Nagy hajrá volt! És senki nem nehezítette a dolgomat, senkitől nem kellett engedélyt kérnem. Megbíznak abban, hogy az ügyfél érdekeit szem előtt tartva cselekszünk. 

Az ügyféllátogatás amúgyis a kedvenc feladataim közé tartozik. Ez egyrészt a nagyobb projektek elején szokott előfordulni, amikor az implementációs csapat néhány tagja ellátogat az ügyfélhez, bemutatkozunk, tisztázzuk a hatásköröket és felelősségeket. Ilyenkor szoktam begyűjteni a számlázáshoz szükséges adatokat. A másik eset pedig maga az üzembehelyezés napja. Ilyenkor jelen vagyunk, segédkezünk az átállásnál, hibaelhárítunk, elmagyarázzuk a számhordozás menetét, tájékoztatunk, képviseljük a vállalatot. Ez nagyon népszerű szolgáltatás és én is szeretem a soksok befektetett munkaóra után saját szememmel látni az eredményt.

Eredetileg folytattam tovább is az írást, de a következő rész olyan hosszúra sikeredett, hogy inkább külön bejegyzésbe teszem, holnap már olvasható is :)

4 comments:

  1. Sokrétű a munkád és ez jó. Nem öli meg az embert az ismétlődés monotonitása.

    Azt is jó olvasni, hogy vannak tényleg ügyfélcentrikus cégek. Nem a szokásos magyar panaszkodást akarnám előadni, de hát annyiszor találkozik az ember azzal, hogy nekünk az ügyfél a legfontosabb, de tényleg és igazán, s ez egészen addig igaz, amíg hozzájuk nem fordulsz valamivel, s akkor kiderül, mi áll a szlogen mögött. És a valóság sajnos sokszor elszomorító. Ilyen hangárban viszont nem lehet könnyű dolgozni...

    ReplyDelete
  2. nézd csak, mit találtam a minap
    https://www.facebook.com/pages/Through-My-Eyes-Photography-by-David-Paal/282067165325415

    kicsit túltolja, de nekem pont ez tetszik benne

    ReplyDelete
    Replies
    1. kicsit??? :D
      valahol a HDR Hole közepén tarthat:
      http://www.photographyblogger.net/wp-content/uploads/2012/08/stages-of-a-photographer.jpeg
      de vannak nagyon jók is nála, pl. az a ködös hajnal...

      Delete
    2. :)))))

      jó, hát felőlem nézve klasszak:)))
      engem a homályos foltos képektől ver le a víz....hogy is hívják,.....? valami bokeh vagy mi..

      Delete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!