Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Thursday, July 30, 2015

Két ajánló

Váratlan helyen találtam észbontóan szép természetfotókat a minap. (Köszi Anita!)
Az amerikai belügyminisztérium nem egy hagyományos belügyminisztérium, mivel a számunkra megszokott belügyi kérdéseket a Dept. of Homeland Security, illetve a Dept. of Justice hatáskörébe tartoznak. A Dept. of Interior legismertebb feladata a nemzeti parkok és egyéb állami földtulajdonok kezelése, vagy ahogyan ők írják:

The U.S. Department of the Interior protects America’s natural resources and heritage, honors our cultures and tribal communities, and supplies the energy to power our future.

A Facebook oldalukon nagy figyelmet szentelnek a nemzeti parkok népszerűsítésére, és naponta szebbnél szebb fotókat közölnek a csodálatos amerikai tájakról. Akinek van Facebookja, okvetlen kövesse őket! Link itt. 
A Doi FB-oldala


Cerezo fotóit eddig csak a Facebookon követtem, ma viszont rábukkantam a blogjára is, ami enyhén szólva szebb vizuális élményt nyújt a Facebooknál... Cerezo remek fotói, remekül prezentálva, 



Wednesday, July 29, 2015

Ismét a bevándorlásról - egy komment alapján

A minap érdekes kérdéseket feszegetett egy kommentelő a bevándorlás sorozat egy posztja alatt. Úgy gondolom, van olyan releváns a kérdés, hogy egy bejegyzésben válaszoljak rá. Idézem a hozzászólást:

Itthonról nem látom világosan, de segítsetek megérteni! A svédek kb. 85%-a pártolja a bevándorlást és egy részük még a mennyiségét is növelné, ugyanakkor a pénztáros elfordulva adja a visszajárót a bevándorlónak, a munkaadó pedig csendesen a kukába süllyeszti a "gyanús" nevű önéletrajzokat, Hogy van ez? Leegyszerűsítve ez képmutatásnak látszik, esetleg a maguk előtt sem vállalt idegenkedés kompenzációjának. Ez a segítsük őket, de nem legyen közünk hozzájuk attitüd?

Először is egy részletkérdés: az elfordulva adott visszajárót nem tartom jellemzőnek, sőt véleményem szerint nagyon ritka. A svédek nagyon konfliktuskeresőek, ilyen leplezetlen megnyilvánulást a nemtetszésnek nehezen képzelek el két idegen között, de egyébként is. Az egyes bevándorlókkal pedig nagyon kevés embernek van baja. 
A csendesen kukába süllyeszett önéletrajz viszont már - és ez is csak személyes vélemény természetesen - szerintem jóval gyakrabban előforduló eset. Ma már nagyon sok, főleg nagyobb cégnél van multikulti cselekvési terv, az állami és önkormányzati hatóságoknál, vállalatoknál pedig egyenesen kötelező hogy legyen egy multikulturális vízió, azaz hogyan tegyék sokszínűbbé a munkahelyet. A hétköznapi életben ennek viszont szinte semmilyen lenyomata nincs. Főleg vidéken látom azt, hogy mennyire végtelenül szegregált a társadalom. Nemrégiben egy nagyobb szabású szülinapi ünnepségen vettünk részt egy kis vidéki településen. Voltunk vagy ötvenen és messze én voltam a legegzotikusabb személy a társaságban. Rajtam kívül mindenki echte, nemzedékek óta tősgyökeres svéd volt. És akkor én még nem is vagyok friss bevándorló. Mivel elég jól beszélem a nyelvet és a kultúrában is jártas vagyok, sokan nem a bevándorlót látják bennem, hanem ugyanúgy el tudnak velem beszélgetni, mint bármelyik svéddel. Viszont az ilyen közegeket látva gyakran elgondolkozom, hogy mennyire párhuzamos világban élnek a svédek és a bevándorlók. Amit személy szerint nem tartok problémának, de a politikusok dumája a multikulti paradicsomról nagyonis távolinak, falsnak hangzik a való világot szemlélve. A svédek - és bevándorlók - nagy része egyáltalán nem tette magáévá a multikultit, ami az emberek közötti interakciót illeti. Ennek egy következménye, hogy amit nem érzik a saját bőrükön a problémákat, addig nem nehéz legalább szavakkal támogatni a bevándorlást.

A komment másodikr részére reagálva: igen, a svédek nagyon képmutatóak. :) Ezt nem rosszindulatból írom, sőt előnyei is vannak ennek a mentalitásnak. Ez a konfliktuskerülésből is adódik, hiszen ahelyett, hogy felvállalnák nézeteiket, sokan inkább sunnyognak, és egy olyan képet mutatnak fel magukról, ami korántsem egyezik a valós véleményükkel. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy tudatosan hazudnak vagy legbelül minden svéd egy zsebhitler, sőt merem állítani, hogy a legjobb szándék vezérli őket, no meg sokszáz év kemény szociális nevelése. A svéd társadalom nagyon erősen a konszenzusra, kölcsönös egyetértésre alapul, ezért az emberekben erősen él, hogy nem jó dolog nagyon eltérni a fősodortól, nem akarnak kirívó véleményt alkotni. Kicsit, mint a sirályok abban a novellában... Ez a mentalitás nagyban hozzájárult Svédország ipari és gazdasági sikereihez: remek példája a 2.vh-ban a náci Németországgal való együttműködés, miközben semlegesnek vallották magukat... 

Hogyan hat mindez a bevándorlási politikára? A történelmi konszenzus ebben a kérdésben egyértelműen: gazdag ország vagyunk, kötelességünk segíteni. Ez az axióma sokáig működött is, az Európát újabban ostromló migráns tömegeket tekintve viszont hosszú távon tarthatatlan. A svéd konszenzust megváltoztatni viszont kb. annyira könnyű feladat, mint a Titanicot visszafordítani egy Tesco parkolónyi helyen... Vannak próbálkozások, főleg a konzervatívabb napilapok vitacikkeiben, vezércikk hasábjain, de a politikát és a hangadó baloldali véleményvezéreket eddig nem sikerült meggyőzni. 

Ami a közvéleményt illeti: igen, a szavazók 87%-a nem az SD-re szavazott. Ez viszont nem jelenti azt, hogy 87% elégedett a bevándorlási politikával. Most nem fogom megkeresni a kutatást, de a minap olvastam, hogy mintegy 49% csökkentené a bevándorlást. Sokan viszont nem ezt érzik a legégetőbb politikai kérdésnek, ezért inkább olyan pártokra szavaznak, amelyek a foglalkoztatással, egészségüggyel kapcsolatban kampányolnak. A józan ésszel rendelkező svédek nagy része tisztán látja a bevándorlással kapcsolatos problémákat és a politikusok impotenciáját egyaránt. Ennek köszönhetően érezhetően nőtt csak az ismerőseim körében a bevándorlással kapcsolatos kritika, és a legutóbbi felmérésben az SD már nem a harmadik, hanem bő 22 százalékkal már a második legnagyobb párt az országban. Minél több mentőautót dobálnak meg kővel, minél több segélyt kapnak a menedékkérők ott, ahol az öregotthonokban kávéra is alig futja, minél több menekültsztrájk van a nem elég színvonalas elszállásolás miatt, annál inkább növekszik az SD támogatottsága.



Az elmúlt két hét mobilfotó-termése

Ha már ekkora sikere volt a mobilfotós bejegyzésnek, időről időre kiposztolom a jobban sikerült mobilfotókat. Mindegyiket a PicSay Pro appal szerkesztettem a telefonban.

Gränna, skanzen épülete

Krapperup kastélypark

Kullaberg

Koppenhága, lépcsőház

Koppenhága, Nyhavn jellegzetes tükröződései

Malmö, vízibicikliből



Wednesday, July 22, 2015

Kirándulás Kullabergbe

Kullaberg természetvédelmi terület Skåne (a délsvéd régió) északnyugati csücskén, egy hosszú nyúlványon fekszik. A látnivalók közé tartozik a drámai sziklavilág és a történelmi, még működő világítótorony. A Kullaberghez vezető úton található a 16. századi Krapperup kastély. Maga a kastély magánterület és csak roppant korlátozott körülmények között látogatható (júliusban össz vissz 2 órára nyitják meg a nyilvánosság számára), de a parkja szenzációs. Itt mindig megállunk egy kellemes sétára.

"Ken Rockwell needed something to distract lesser photographers and lo, there were ducks."

Ginko biloba. Kedvenc fám.

Kullaberg sziklái

Búcsú a tengertől



Malmö, Västra Hamnen

Ma a remek malmöi könyvtárba látogattunk el, majd a város talán legérdekesebb részében, a Västra Hamnen nevű negyedben töltöttünk egy szeles-napos délutánt.
Régi és új találkozása: az ipari korszakból ittmaradt daru és a hipermodern Turning Torso
A Västra Hamnen az elmúlt egy-másfél évtizedben alakult lerobbant ipari negyedből a legmenőbb városrésszé. Minden természetesen az Öresund híddal kezdődött. A svéd-dán összekötő hidat 2000. nyarán adták át és a régió azonnal pezsgésnek indult. A 90-es évek eleji válság súlyosan érintette az addigi ipari város profilú Malmöt - bezárt például a SAAB gyár, a Kockums tengeralattgyártó üzeme és a limhamni mészkitermelő -, az ezredfordulóra viszont új erőre kapott a város. A híd megépülése rengeteg mellék- és kölcsönhatással járt. Megalakult a malmöi főiskola, amely hamarosan egyetemi státuszt kapott, ezáltal is tudásorientált profilt szerezve a városnak. 2001-ben pedig megnyílt a nemzetközi Bo01 lakáskiállítás és vásár, ahol rengeteg újdonságot mutattak be. A kiállításra felépült egy teljesen új városrész - ez lett a Västra hamnen (nyugati kikötő). 

Hommage à Miró: Turning Torso absztrakt


Az új negyedben nincs két egyforma ház: egymást érik az ötletes, újszerű megoldások. Sok a passzívház, de mindenhol központi téma a környezettudatosság. A hipermodern épületek ellenére kisvárosi hangulat uralkodik itt, emberi léptékűek a háztömbök. Itt-ott néhány klasszikus elemet is becsempésztek a beton és az üveg közé. Érdekes és hagyományörző megoldás a házak mellett csordogáló nyitott esőcsatorna. Rengeteg kis medence, csatorna hálózza be a kis városrészt, szinte mindenhol hallható a vízcsobogás megnyugtató hangja. A medencégben virágültetvények, nádcsokrok díszelegnek. Mindenhonnan látható a legfőbb látványosság, a spanyol Calatrava 2005-ös alkotása, a Turning Torso. A maga 190 méterével (54 emelet) ez Európa harmadik legmagasabb lakóépülete. 
A lakóövezet közvetlenül a tengerparton fekszik, és ez a tengerparti sétány rengeteg malmöit vonz. Itt sétálnak, napoznak, olvasnak, fagyiznak, fürödnek az emberek. Soksok méter hosszú padszerű faemelvény, kiugrók, mólók tarkítják a sétányt. Ez a hosszúzáridős minimál még azelőtt készült, hogy ezt a kis fürdőmólót elcsúfították volna egy csúszásgátló sávval. :/
Következzék egy kis ízelítő a Bo01, azaz Västra Hamnen házaiból. (Kattintásra mindegyik kép nagy méretben nyílik meg.)

Medence, nádas, üveg, beton, birkenstockos hipszter. Japp, ez a Bo01.
Itt megfigyelhető a házak mellett futó nyitott csatorna. A jelek szerint biciklitárolásra is kiváló




Kávé és Kindle a parton.
Hazafelé elautóztunk az elhagyatott Kockums gyár előtt. Itt régen tengeralattjárókat gyártottak, ma viszont több üzem és iroda is működik a régi telephelyen. Többek között itt szerelik össze a szélerőműveket.  


Még lakkozás előtt!

Vigyázat, frissen mázolva!

Az aljuk ilyen zöldátmenetes




Jenki csodák Morában

Már írtam arról, hogy az antik amerikai autóknak nagy kultusza van Svédországban, főleg vidéken. Legutóbb Morában láttunk szuper penge jenki verdákat (Mora dalarnai kisváros, leginkább arról ismert, hogy itt futnak célba a Vasaloppet résztvevői). Itt a helyi veteránklub tagjai sorakoztatták fel meseautóikat a sétálóutcán. Természetesen helyenként a helyi svédikummal, a dalahäst-tel dekorálva :)
A mostani fotókon kitakartam a rendszámokat, mivel láttam, hogy sok helyen így tesznek. Nem tudom, Magyarországon kötelező-e kitakarni a rendszámot, nem találtam erre egyértelmű választ. Utánaolvastam, Svédországban mi a helyzet. Nos, a rendszám kitakarása nem kötelező: szabadon fotózhatunk, publikálhatunk fotókat autókról úgy, hogy azokon látszik a beazonosítható rendszám. Sok autótulajdonos viszont jó néven veszi a kitakarást, biztonsági okokból. A svéd forgalmi hatóság weboldalán ugyanis elérhető egy szolgáltatás, melynek segítségével a rendszám alapján lekérhetjük nem csak az autó típusát és forgalmi adatait, hanem a tulajdonos nevét, címét is. Sokan tartanak tőle, hogy furgangos autótolvajok szemmel tartják pl. a hirdetőoldalakat, autós fórumokat, és a rendszám alapján tájékozódva állapítják meg, kihez érdemes betörni, elvinni a drágaságát.

Because Dalarna


Sok autóban egy pontos miniatűr változat is díszeleg a kalaptartón

Firebird

... passzoló tüzes enteriőrrel!

Pinkiliminkili <3

mniatűrrel, naná! (És pink bolyhos dobókockával a visszapillantón, de az már nem fért a képbe)

Nem minden esetben a jóízlés fellegvára, de nem is azért szeretjük



Tuesday, July 21, 2015

Ales Stenar

Ma este egy érdekes helyen jártunk. Ales Stenar egy 59, mintegy öt tonnás kőből álló vaskori építmény, hajó formában elrendezve. A hajó egy magas sziklán áll a tenger fölött Svédország déli partján. Nem tudják biztosan, mi volt a célja, egyes kutatók temetkezési helynek vélik, mások naptárnak. A helyszín manapság népszerű a siklóernyőzők körében. 
 
Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8 USM, ISO200, f11, 1/2500

Canon EOS 60D, Sigma 30/1.4 EX DC HSM, ISO200, f11, 1/800
Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8 USM, ISO200, f11, 1/1250

Canon EOS 60D, Sigma 30/1.4 EX DC HSM, ISO200, f2.8, 1/320

Canon EOS 60D, Sigma 30/1.4 EX DC HSM, ISO200, f11, 30s



Sunday, July 19, 2015

Amikor két geek nyaralni megy :D

Fekete gyöngyvászoninvázió az ágyamon.
Két utazótáska (a kisebb az enyém!)
Két fotós hátizsák
Két laptoptáska (a menő az övé)
Két laptop alátét
Állványok már a kocsiban
Hurrá, nyaralunk! :)))

Tuesday, July 14, 2015

Kirándulás a Njupeskär vízeséshez

Tavaly már jártunk az ország legmagasabb vízesésénél, de idén S. el akarta vinni az apukáját is. A vízesést körülvevő Fulufjället nemzeti park is rengeteg érdekes és szép látnivalóval várja a látogatókat. Ha nem adtam meg mást, a fotók a G16-al készültek, manuális módban.

A Fulufjället igazi őserdő. (Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8)

A zöld ezer árnyalata!

(Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8)


Térképzuzmó. (Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8)
A Njupeskär vízesés.
(Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8)
(Canon EOS 60D, Canon EF 85/1.8)


Fenn egy kerek hegy tetején van valami csodálatos hely, egy nagy, téres rónaság az, benőve valami nagy veres, barna bozontú fűvel, mely mély sötétzöld moha közül sarjadozott fel, rátekergőznek apró fehér indájú halvány virágok, aminők másutt nem nőnek.
Aki e zöld fű közé lép, tán egyet e különös virágok közül leszakítani, érzi, mint süllyed meg alatta a föld, mintha nem is föld volna az, hanem csak egy vastag szövevény, mely a víz színén ingadoz. Ha tovább merészkedik valaki a csalfa látszatos mezőn, egyszerre megnyílik alatta a fű, egyet sikolt, Jézus nevét kiáltja, annál rosszabb reánézve, mentől jobban sikoltoz; mentől jobban imádkozik, annál jobban lehúzzák lefelé; a csalóka mezőrongy moha- és gyökérszövedékké válik menekvés után kapkodó kezeiben, lábait átfogják hálós erek, zöld szakállú hínárrojtok és lehúzzák oda az ismeretlen mélységbe a feneketlen vizek alá, még csak egy buborék sem jő vissza utána.
E nagy, veszélyes mező színén apróbb, nagyobb tavacskák láthatók, némelyik alig szélesebb, mint egy közönséges kád, s ha valaki a túlsó hegy ormáról letekint e barna-zöld mezőre, úgy tetszik neki, mintha száz meg száz ragyogó, kék szem nézne fel onnan, csalfán integetve felé.
Jobb azt csak messziről nézni.
(Jókai: A tengerszem tündére)

Hazafelé
Egy régi, ma már múzeumként működő kovácsműhely, mellette vízesés.
Egy régi, ma már múzeumként működő kovácsműhely, mellette vízesés..
Egy régi, ma már múzeumként működő kovácsműhely, mellette vízesés.
Egy régi, ma már múzeumként működő kovácsműhely, mellette vízesés.