Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, July 29, 2015

Ismét a bevándorlásról - egy komment alapján

A minap érdekes kérdéseket feszegetett egy kommentelő a bevándorlás sorozat egy posztja alatt. Úgy gondolom, van olyan releváns a kérdés, hogy egy bejegyzésben válaszoljak rá. Idézem a hozzászólást:

Itthonról nem látom világosan, de segítsetek megérteni! A svédek kb. 85%-a pártolja a bevándorlást és egy részük még a mennyiségét is növelné, ugyanakkor a pénztáros elfordulva adja a visszajárót a bevándorlónak, a munkaadó pedig csendesen a kukába süllyeszti a "gyanús" nevű önéletrajzokat, Hogy van ez? Leegyszerűsítve ez képmutatásnak látszik, esetleg a maguk előtt sem vállalt idegenkedés kompenzációjának. Ez a segítsük őket, de nem legyen közünk hozzájuk attitüd?

Először is egy részletkérdés: az elfordulva adott visszajárót nem tartom jellemzőnek, sőt véleményem szerint nagyon ritka. A svédek nagyon konfliktuskeresőek, ilyen leplezetlen megnyilvánulást a nemtetszésnek nehezen képzelek el két idegen között, de egyébként is. Az egyes bevándorlókkal pedig nagyon kevés embernek van baja. 
A csendesen kukába süllyeszett önéletrajz viszont már - és ez is csak személyes vélemény természetesen - szerintem jóval gyakrabban előforduló eset. Ma már nagyon sok, főleg nagyobb cégnél van multikulti cselekvési terv, az állami és önkormányzati hatóságoknál, vállalatoknál pedig egyenesen kötelező hogy legyen egy multikulturális vízió, azaz hogyan tegyék sokszínűbbé a munkahelyet. A hétköznapi életben ennek viszont szinte semmilyen lenyomata nincs. Főleg vidéken látom azt, hogy mennyire végtelenül szegregált a társadalom. Nemrégiben egy nagyobb szabású szülinapi ünnepségen vettünk részt egy kis vidéki településen. Voltunk vagy ötvenen és messze én voltam a legegzotikusabb személy a társaságban. Rajtam kívül mindenki echte, nemzedékek óta tősgyökeres svéd volt. És akkor én még nem is vagyok friss bevándorló. Mivel elég jól beszélem a nyelvet és a kultúrában is jártas vagyok, sokan nem a bevándorlót látják bennem, hanem ugyanúgy el tudnak velem beszélgetni, mint bármelyik svéddel. Viszont az ilyen közegeket látva gyakran elgondolkozom, hogy mennyire párhuzamos világban élnek a svédek és a bevándorlók. Amit személy szerint nem tartok problémának, de a politikusok dumája a multikulti paradicsomról nagyonis távolinak, falsnak hangzik a való világot szemlélve. A svédek - és bevándorlók - nagy része egyáltalán nem tette magáévá a multikultit, ami az emberek közötti interakciót illeti. Ennek egy következménye, hogy amit nem érzik a saját bőrükön a problémákat, addig nem nehéz legalább szavakkal támogatni a bevándorlást.

A komment másodikr részére reagálva: igen, a svédek nagyon képmutatóak. :) Ezt nem rosszindulatból írom, sőt előnyei is vannak ennek a mentalitásnak. Ez a konfliktuskerülésből is adódik, hiszen ahelyett, hogy felvállalnák nézeteiket, sokan inkább sunnyognak, és egy olyan képet mutatnak fel magukról, ami korántsem egyezik a valós véleményükkel. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy tudatosan hazudnak vagy legbelül minden svéd egy zsebhitler, sőt merem állítani, hogy a legjobb szándék vezérli őket, no meg sokszáz év kemény szociális nevelése. A svéd társadalom nagyon erősen a konszenzusra, kölcsönös egyetértésre alapul, ezért az emberekben erősen él, hogy nem jó dolog nagyon eltérni a fősodortól, nem akarnak kirívó véleményt alkotni. Kicsit, mint a sirályok abban a novellában... Ez a mentalitás nagyban hozzájárult Svédország ipari és gazdasági sikereihez: remek példája a 2.vh-ban a náci Németországgal való együttműködés, miközben semlegesnek vallották magukat... 

Hogyan hat mindez a bevándorlási politikára? A történelmi konszenzus ebben a kérdésben egyértelműen: gazdag ország vagyunk, kötelességünk segíteni. Ez az axióma sokáig működött is, az Európát újabban ostromló migráns tömegeket tekintve viszont hosszú távon tarthatatlan. A svéd konszenzust megváltoztatni viszont kb. annyira könnyű feladat, mint a Titanicot visszafordítani egy Tesco parkolónyi helyen... Vannak próbálkozások, főleg a konzervatívabb napilapok vitacikkeiben, vezércikk hasábjain, de a politikát és a hangadó baloldali véleményvezéreket eddig nem sikerült meggyőzni. 

Ami a közvéleményt illeti: igen, a szavazók 87%-a nem az SD-re szavazott. Ez viszont nem jelenti azt, hogy 87% elégedett a bevándorlási politikával. Most nem fogom megkeresni a kutatást, de a minap olvastam, hogy mintegy 49% csökkentené a bevándorlást. Sokan viszont nem ezt érzik a legégetőbb politikai kérdésnek, ezért inkább olyan pártokra szavaznak, amelyek a foglalkoztatással, egészségüggyel kapcsolatban kampányolnak. A józan ésszel rendelkező svédek nagy része tisztán látja a bevándorlással kapcsolatos problémákat és a politikusok impotenciáját egyaránt. Ennek köszönhetően érezhetően nőtt csak az ismerőseim körében a bevándorlással kapcsolatos kritika, és a legutóbbi felmérésben az SD már nem a harmadik, hanem bő 22 százalékkal már a második legnagyobb párt az országban. Minél több mentőautót dobálnak meg kővel, minél több segélyt kapnak a menedékkérők ott, ahol az öregotthonokban kávéra is alig futja, minél több menekültsztrájk van a nem elég színvonalas elszállásolás miatt, annál inkább növekszik az SD támogatottsága.



6 comments:


  1. Én meg simán el tudom képzelni, hogy egy svéden látszik, hogy nem kedveli a menekülteket és a bevándorlókat sem. Persze csak vájtszeműeknek, mert képmutatásban valóban világelsők, de dörzsöltségben meg talán utolsók. :) Lehet, hogy csak valami rossz laposztás eredménye, de egy éve élünk kint és bizony, akivel találkoztunk, mind megpróbált átvágni minket. A házat kiadó néni, aki hiába szóltunk januárban, hogy kiköltözünk tavasszal, mégis márciustól számolta a 3 havi felmondási időt, amikor meg tudtuk adni a nap/ óra/ percet, amikor jön a bútorszállító, ami oké, legyen így, no de az már nem járja, hogy közben kiadta másnak is a házat az alatt az idő alatt, amit velünk kifizettetett csak azért, mert mi akkorra már kiköltöztünk. (A svéd törvények alapján, amire bőszen hivatkozott a felmondási idő kapcsán, amíg én fizetek, még ő sem tehetné be a lábát a házba, nemhogy kiadni másnak)
    Vagy a költöztető, aki a pénz felét számla ellenében kp-ban kérte. Mikor sor került volna a kifizetésre, „kiderült” a számlatömb Stockholmban maradt. Vmi sajtfecnit akart adni 10 000 kr-ról, mondtuk, nem, akkor átutaljuk a pénzt. Erre beperel minket, mondván, neki 2000 kr kára keletkezett az utalásból, mert ugye az adó – ezt már csak én teszem hozzá.
    Magyar orvosok mesélik, hogy ha nem figyelnek, egy idő után minden nagy szabadságos időszakban vhogy úgy alakul, csak ők maradnak bent, míg a svédek szabin, mert a titkárnő valamiért így készíti el a beosztást.
    Amikor házat akartunk venni északon egy kis faluban, mikor meghallották a telefonban, hogy akcentusunk van, hirtelen a ház såld lett. Az egyik nem átallott még a slutprise-szel is variálni, meglepő volt, hogy a hemnet szerint április 12-én eladott házat ugyanazon az áron, ugyanaz a maklare árulta két nap múlva újfent. Ha nagyon harcos kedvünkben lettünk volna, újra bejelentkeztünk volna visningre, de hagytuk a pitlibe, kerestünk „magánban” egy házat, s amikor tulaj meglátta, kék a szemünk, szőke a hajunk, a gyerekek csöndesek és illedelmesek, nincs a kezünkben egy fél mamutlábszár, hajlandó volt nekünk eladni a házát – persze ő is jól átvert minket, mert a kialkudott cuccok felét aztán mégiscsak elvitte. Váljék egészségére. És vannak még sztorijaim, lakóautó bérlésről, ahol menet közben derült ki, nem működik az ablaktörlő és a hűtő és nincs melegvíz; szomszédról, aki gátlás nélkül a mi kertünkben parkol, Luca napi ünnepségről, ahol úgy ültünk egy órát a 100 fős település közös asztalánál, hogy a kutya még ránk sem nézett. Egyetlen olyan svéddel találkoztunk, akinek az élete példaértékű, az Håkan volt, akiről egyszer írtam is egy kis posztot. Akkor még nem tudtam, ez a kivételes, s nem az általános.
    Szóval, Réka, én sajnos lassan kezdek bevándorló-párti lenni itt, mert a suliban a kazah csaj, a dél koreai lány, a szudáni, rém művelt fogorvos emberségben messze felülmúlta eddig tapasztalatom alapján a svédeket. Mondom, lehet, rossz volt a lapjárás, egy évből még nem akarok túl messzire menni, de arra jó volt ez a millió, fájó emberi csalódás, hogy elgondolkodjunk azon, pár év alatt nagyjából rendezzük a Magyarországon zilált sorainkat és továbblépünk. A táj gyönyörű, az ország adottságai fantasztikusak, de – ahogy te is írtad egy ízben – a kultúra és a morális tartás hiánya (szabályokba kapaszkodás nekem nem morál, hanem kitinváz a gerincet helyettesítendő) megnehezíti az ember dolgát.
    (És nem csak én látom így, van egy Jacek Kubitsky nevű lengyel közgazdász, aki évtizedek óta itt él, tanít, svéd állampolgár. 86-ban írt egy könyvet, ami 89-ben magyarul is megjelent, címe, Svédország belülről. És kegyetlenül kivesézi ezt az egészet, pontosan ezt látja ő is, olyan ma, még inkább élő kritika ez a könyv, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ha tudod, szerezd meg, neten fellelhető.)

    ReplyDelete
  2. Na csak ennyit akartam, summa summarum, én ezt a menekült kérdést is már máshogy látom, a svédek a saját sunyi csapdájukba estek, mert csak azért, hogy a rossz lelkiismeretüket borogathassák, nagy büszkén feltűztek a kis zászlajukra pár kongói, szudáni, szíriai arcot, lám, mi milyen jók vagyunk, csakhogy jött vele a sűrűje, amivel aztán nem elég tökösek, hogy kezdeni tudjanak bármit, ezért inkább csendben utálkoznak és összekutyulnak már fejben menekültet és bevándorlót, élősködőt és szorgalmas 21. századi expatot, és amit P. Eliot írt a Ha-n amerikáról, itt rohadtul nem igaz, csinálhatsz te bármit, Réka, a szemükben, titokban mindig a „nem igazi svéd” leszel, hiába van a fejedben ezerszer több, mint az ő studsmattán és melodifest-hoki kombón nevelkedett pöttöm kis agyukban.

    Látom, fantasztikus kirándulásokat tesztek, továbbra is gyönyörűek a képeid, gratulálok.
    Ex-nyuszi :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Először is: nagyon örülök neked! A blogod csak rövid ideig volt elérhető, de azóta is sokat gondoltam rátok, szurkoltam nektek. Nagyon szomorúan olvasom az eddigi tapasztalataidat! Valahol meg is értelek, sajnos ez már nem "az az ország", nem álmaink bezzegországa. Itt is megy a simliskedés, egymásra mutogatás, vállvonogatás, sumákolás. (De még mindig messze nem annyi, mint Mo.-on.) Nagy része egészen biztosan még csak nem is idegenellenességből fakad. Viszont megértem, mire gondolsz, amikor friss bevándorlótársaiddal rokonszenvezel. A svédek viszont mint írtam, rettegnek a konfliktustól és ezért ódzkodnak az esetleges konfliktusforrásoktól is, persze diszkréten...
      Nekem az a tapasztalatom, hogy ha egy svéd vezet be egy svéd társaságba, akkor sokkal inkább befogadnak, mint ha "kísérő" nélkül lépnél be valahova. (Pl. egyesület, baráti társaság) Ez, meg a Luca-napi szörnyű élmény abból is adódhat, hogy nagyon félszegek és félnek valami nem illőt mondani/kérdezni, ezért inkább nem szólnak. Főleg ha vidéken vagytok, ott még gátlásosabbak az emberek mindenhol.
      No meg az a bizonyos komfortzóna, ugye... sikítófrászt kapok, hogy házibuliban meg céges hepajon egyaránt ugyanaz a minta: az emberek azonnal összetömörülnek a legközelebbi ismerőseikkel és az este hátralévő részében apró, elszigetelt körökben ácsorognak. Nem is megyek ilyen helyekre. A legjobb egy ismerősöm eljegyzési fogadása volt, ahol a vőlegényen kívül senkit nem ismertem. Végig senki nem szólt hozzám (vegyes svéd és zambiai társaság). Egy óra néma kuksolás után angolosan távoztam :D
      Szóval: nem akarom elbagatellizálni az élményeidet. Bizonyára nem látod rosszul. De egyrészt lehet hogy nem minden direkt kicseszésből vagy lenézésből történik, ami pedig igen, az sajnos ilyen...

      Erre még: "a szemükben, titokban mindig a „nem igazi svéd” leszel"
      Pont ma olvastam el erre vonatkozóan egy régi kommentemet. Valami olyasmit írtam, hogy nem ők éreztetik velem, hogy nem vagyok svéd, hanem én velük :)) amikor meghívom őket gulyáslevesre meg palacsintára meg elmagyarázom, miért van a kabátomon kokárda március 15-én. Nem vagyok svéd és nem is akarok az lenni. Egy magyar csaj vagyok Svédországban. Mindenkinek úgysem fogok soha megfelelni, akkor legalább a saját bőrömben érzem jól magam.

      Nagyon remélem, hogy nem kell továbbállnotok, hanem itt mégis megtaláljátok a számításotokat. A házhoz pedig nagy gratula!!
      Ha bármiben segíthetek, vagy csak úgy, tudod, merre találsz. :)

      Delete
  3. Köszönöm a blogot, valami ilyesmire gondoltam, ami a svédek hozzáállását illeti. A bevándorlással kapcsolatban nekem az a jelenlegi véleményem, hogy a nagyszámú és gyors bevándorlás, a bevándorolt népcsoportok befogadóéktól jelentősen eltérő kultúrájuk és reprodukciós mutatói, a tömbszerű elhelyezkedésük, és a gyengébb munkaképességeik és munkalehetőségeik együttesen az asszimiláció ellen hatnak, és jelentős frusztrációs potenciált hordoznak magukban. Ez a potenciál pedig egyes csoportjaik radikalizálódásához - különösen a muszlimok körében - vezet és szaporodó konfliktusokhoz. A folyamatosan és gyorsan változó, a betelepült népcsoportok felé billenő demográfiai mutatók pedig a nyugati demokráciákban jelentős változásokat és fordulatokat fognak hozni. Bizonyos értelemben a mai európai kultúra végnapjait vetítik előre.

    ReplyDelete
  4. Ajánlom figyelmetekbe: https://vendegszovegek.wordpress.com/2015/02/07/jacques-ellul-a-dhimmi-helyzete-a-muzulman-tarsadalomban/

    ReplyDelete
  5. Ez a post pedig kifejezetten egy svédországi bevándorló tapasztalatairól szól, nagyon érdekes:
    http://cikkek.soti.ca/an-immigrants-tale.html

    ReplyDelete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!