Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, July 6, 2015

Plitvicei élménybeszámoló, II. rész

Szóval ott tartottam, hogy második nap estéjén félájultan elterültünk a szálláson.  Másnap reggel indultunk vissza Pestre, de nem ám egyenesen, hanem "ha már itt vagyunk" alapon meg akartuk nézni a tengert, ezért a visszaútra rászántunk egy teljes napot és egy éjszakát. Kinéztük magunknak a legszerpentinesebb utat a térképen, így Gospic-Karlobag felé véve az irányt. Egy kis település szupermarketjében frissítettük az útravaló tartalékokat, majd felérve a kopár hegyvidékre, egy szerpentin parkolójában megebédeltünk. Ez is egy olyan semmiség, amire sokáig fogok emlékezni: álltunk a kis parkolóban, felmásztunk egy sziklára szelfizni, ettük az isteni friss bagettet krémsajttal, szalámival, sütkéreztünk a napon. 

Bunic falucskában megnéztük a szétlőtt templomot. Azt hittük, hogy a balkáni háború alatt lőtték szét, de kiderült, hogy még a világháborúban. Mindenképpen megható élmény volt. A házakon egyébként sok helyen látszott golyónyom, mondjuk Budapest után nekem ez nem újdonság.
Dorne!
Kisvártatva legurultunk a partra és elénk tárult Dorne. Legalábbis én így képzelem el a trónokharcás királyságot! Lenyűgöző látvány volt a  sok kopár, szinte sivatagos sziget, földnyelv. Persze épp akkor borult be az ég, amikor leértünk a tengerhez, de így is szép volt. Karlobag nagyon szép kis város, itt szüneteltünk, pisiltünk, kávéztunk. A wc mindenhol nagyon kulturált volt, pedig tartottam tőle.

Továbbmenve a parton legközelebb Sveti Jurajban álltunk meg, a gugli szerint ez Szentgyörgyöt jelent. Itt több órát is eltöltöttünk, sétáltunk a sikátorokban meg a parton, lefotóztuk az összes rozoga halászbárkát meg kóbor macskát meg türkizvizes öblöcskét. Az volt a terv, hogy egy hasonló városkában találunk valami jó kilátóhelyet és onnan megkékórázzuk a várost meg a tengert. Sajnos Sveti Juraj nem nyújtott ilyen lehetőséget, ezért továbbmentünk Senj-be, ahol rábukkantunk egy jó kis fellegvárra. A napi kondizás megvolt, mert elég késő délután érkeztünk, ezért lóhalálában felvágtattunk a várba kiszemelni a legjobb fotózós helyet, majd lerohantunk vacsorázni a partra, hogy aztán alkonyatkot ismét felkocogjunk a várba. 
A vacsora egyébként nagy lehúzás volt, igaz nem nagyon érdekelt, mert nem volt időnk megkeresni a nem turistás helyeket, szóval bevállaltunk egy partmenti pizzást. A pizza nagyon finom volt és nem is drága, de rendeltünk hozzá egy uborkasalátát. Saláta helyett kihoztak egy lapostányéron hámozott kígyóuborka karikákat. Só, öntet, nuku, csak a csupasz uborka volt. Saláta címszó alatt, drágábban, mint a pizzánk. Ezen a senji uborkasalátán a mai napig röhögünk, szóval már csak a poén miatt is megérte az árát.
A naplemente a felhős, párás idő miatt nem volt szép, de a rövidke kék óra igazán pofás fotókat eredményezett, elégedetten indultunk tovább, ezúttal már az autópályát és Budapestet megcélozva. Ismét én vezettem, mert este éberebb vagyok, mint S. és jobban bírom a monoton vezetést is. Igen ám, de az autópályától ez a szerpentin választott el... 1x1 sávos úton, padka nélkül, a koromsötét éjszakában!

Hát nem mondhatom, hogyk kellemes autókázás volt.  Egyrészt rettegtem, hogy lecsúszunk az útról és szörnyethalunk a hegyoldalban, másrészt idegesített, hogy csakhamar a bennszülöttek hosszú sorát húztam magam után, mert nem mertem annyival menni, mint amennyivel feltehetőleg ők mertek volna. Mindenki türelmes volt, senki nem dudált vagy villogott, de azért stresszes volt és szégyelltem magam, hogy ilyen béna vagyok és nem merem nyomni neki. Ráadásul a legkanyargósabb részen belefutottunk egy útfelújításba is, az egyik sáv le volt zárva és szemafor szabályozta a szembejövő forgalmat. Nem is lett volna gond, de a lezárt sávon haladva arra lettem figyelmes, hogy hirtelen jönnek szembe! Valószínűleg túl lassan haladtam és közben nyitott a szemafor a szembejövőknek. Pár másodpercig farkasszemet néztünk, én persze hiperventillálva, aztán a horvát illető félreállt a lezárt sávba és el tudtam slisszolni a lezárás utolsó szakaszán, vissza a helyemre.
Ezután a horror után már nem volt sok hátra az autópályáig és a hajnali órákban bekanyarodtunk a Szabadság téri mélygarázsba. Fáradtságom egyetlen jele, hogy háromszor autóztam körbe az ötkert, míg megtaláltam a lejáratot, pedig ott volt az orrom előtt a GPS. Leraktuk a kocsit és hazamentünk a szállodába aludni pár órát. Reggel leadtuk az autót az AVIS-nél és legott be is ültünk lazulni a Széchenyibe, majd folytatódott a csodás budapesti kaland.



5 comments:

  1. Szép utad volt, szép fotókkal!
    Uborkasaláta ügyben (csaknem az egyetlen savanyúság, amit szeretek) pedig rossz tapasztalataim vannak: szinte mindenhol nyersen adják, legfeljebb leöntik olajjal és kész.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi szépen Tibor! A horvát konyhától ez alatt a pár nap alatt nem voltunk elájulva. Voltak gyöngyszemek, de nagy melléfogások is. Azt a hagymás-pirospaprikás krumplit, amit köretnek adnak, krumplistésztában szeretem, de köretnek nagyon rossz.

      Delete
  2. Álomszépek a fotóid mindkét posztban. Egészen hihetetlen mennyi mindent sikerült látnotok ez alatt a rövid idő alatt. Az első részt eddig háromszor, a másodikat pedig kétszer néztem végig és még tuti visszatérek :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszi szépen! Az biztos, hogy kimaxoltuk a tartózkodást, nem viccelek egy excel táblázatban állítottuk össze a napi programokat, szinte óránkénti lebontásban, ez elsősorban a budapesti napokra volt érvényes, hiszen Horvátországban adott volt a program :) ez részben az én túlzott rendszerezési mániámnak tudható be. Olyanok is vannak a programban, hogy "du. 15-17 óra között spontán séta", hogy ne legyen túl merev az órarend :D najó, ennyire azért nem ragaszkodunk a tervhez, de azért jó, hogyha az ember reggel felébred és nem akkor kezd tanakodni, hogy mit is kéne ma csinálni, hanem van tartalékban egy lista a látnivalókról, programokról, és abból lehet válogatni aszerint, hogy épp milyen az időjárás vagy mihez van kedvünk. Mint a legtöbb ember, mi is sokkal kevesebbet utazunk, mint szeretnénk, úgyhogy nem akarom céltalan futkosással tölteni a drága napokat. Gondolkozunk egy semmittevős tengerparti nyaraláson is, de szerintem az nem egyhamar lesz :))

      Delete
    2. Úgy látom hasonlóak vagyunk e téren. Mi is mindig előre megtervezzük a nyaralásainkat. Olyan ritkán jut az ember hosszabb szabadidőhöz, hogy érdemes azt jól kihasználni. Így a lista mindig adott "a sorrend változtatásának joga fenntartva" megjegyzéssel :) - időjárástól függően.

      Delete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!