Háztűznézőben

Az utóbbi hetekben azon agonizáltam, hogy eldöntöttük: ősszel felmondom a lakásomat, elhagyom az imádott kis fészkem, és beköltözöm S.-hez, hogy többet tudjunk félretenni és pár év múlva vehessünk egy házat vidéken. Ehhez a gondolathoz nagyon nehéz volt hozzászokni, mivel bevallom: egy iciripicirit sem szeretem a lakását. Az enyémhez sehol sincs kényelemben, kellemességben, hangulatban, és sokkal lepukkantabb is. Az őszi költözést megelőzte volna ugyan egy tapétázás és padlócsere, de pl. a maximálisan rémes fürdőszobát és a szintén nem tip top konyhát nem tudnánk felújítani. Szóval nem örültem ennek a lépésnek, de tiszta sor, hogy fölösleges luxus két lakást fenntartani, amikor úgyis együtt akarjuk leélni az életünket és még spórolni is gőzerővel kell. 

Aztán kicsit felgyorsultak a dolgok. Pénteken két dolog történt: S. lakását jócskán felértékelték, és a garázskapu elé beköltöztek a cigányok, de úgy, hogy nem lehetett kiállni a kocsival. Délben jött az SMS, hogy "költözzünk innen, MOST!!!!!!" 

A felértékelés - ha a bankok is úgy gondolják, hogy valóban ennyit ér a lakás - azt jelentené, hogy nem kell még 1-2-3 évig spórolnunk az önerőre, hanem szinte azonnal ki tudnánk köhögni a vételár 15%-át. A poszt első bekezdését figyelembe véve talán érthető, hogy nem ellenzem a gyorsabb házvásárlást :)

A dolgunkat meggkönnyíti, hogy a borsos nyereségadót elvileg át lehet vinni a következő eladásig, ez még több készpénzt hagyna a zsebünkben. Mintegy 60.000 eurós önrészről van szó, szóval itt minden kis kedvezmény számít. Ez az átvitel egyéni elbírálás alá esik, de be fogjuk adni a kérvényt. Eredetileg úgy terveztük, hogy felezzük az önrészt, de ha most szeretnénk házat venni, az összeg egésze S. lakáseladásából fog származni, és csak a fennmaradó 85%-ot, tehát magát a hitelt felezzük. Így övé lesz a ház 65%-a, és enyém a 35%. Ha a továbbiakban szeretnék egy-egy nagyobb összeget törleszteni, természetesen a részesedésem is nőni fog.

Előrebocsátom, mindez egyelőre a jövő zenéje és korántsem biztos semmi: a héten beszélünk néhány bankkal és meglátjuk, mennyi hitelt adnak és milyen feltételek mellett. Fogunk kérni egy ún. hitelígéretet, amikor a bank felméri az anyagi helyzetet és állást foglal, hogy mekkora vételár fér bele a költségvetésbe. A mainál kb. háromszoros kamattal kalkulálnak és a legfontosabb szempont, hogy kamatok, törlesztő és rezsi után mennyi marad megélhetésre. Ha ezt az összeget kevesellik, akkor kevesebb hitelt ajánlanak. Szóval mindenképpen izgalmas hétnek nézünk elébe! 

A hétvégén elkezdtünk komolyabban nézelődni. Már régebben kiszemeltünk egy házikót, Stockholmtól mintegy 50 kilométerre. S. munkahelye 61 kilométer, szóval naponta 122 km autózás... de mindenáron maximális nyugalmat akarunk, még véletlenül se legyen "gazdaságilag nem aktív EU-migráns" tábor a közelben, és a természethez is közel legyünk - akkor ezt be kell vállalni. Ami jó, hogy az én munkahelyem teljesen útbaesik, szóval egy úttal mindkettőnk munkábajárása megoldódik. A büdzsénk egyelőre maximum 4 millió korona, de ezt a bank mint mondtam, csökkentheti. Igen, ez 120 millió forint, de Stockholm környékén ez enyhén szólva is szolid, sőt alacsony árnak számít egy kertes házért. A jövedelmünkhöz képest semmiképp nem olcsó, de így néz ki a piac. Vagy beszállsz a lufiba, vagy laksz bérleményben. 

Szóval a ház kívül és főleg belül egy álom. Pont így tervezném meg, rendezném be, ha értenék hozzá. Az utolsó gombostűig mindenbe beleszerettünk. Külön plusz, hogy van egy 55 négyzetméteres vendégház, szóval pl. szülőket vendégül lehet látni akár hónapokig is. Élőben még szebb volt és árban is nagyon barátságos, 3 millió alatt kínálták. 

Amiért mégsem tettünk ajánlatot

Először is: a pici zuhany. Már az nem tetszett, hogy nincs kád, ezért többé nincs olyan, hogy ez zimankós nap estéjén csobbanás a forró vízbe... De a legrosszabb, hogy S. egyáltalán nem fért el a pici fülkében. Se szélteben, se hosszában. :D Az meg nem megy, hogy minden nap anyázva tusoljon. Persze át lehetne építeni a fürdőt, betenni egy kádat, de fölösleges volna félmillió koronás nagyságrendű összeget költeni rá, hiszen amúgy tip top, vadonatújan és nagyon igényesen felújított helyiség. 

Keveselltük továbbá a tárolóhelyet, egyszerűen nem értettem, ez a család - két szülő és tinédzser lány - hova teszi például a karácsonyfadíszeket és a téli ruhákat?!

További kérdőjelet jelentett a saját kút és a saját emésztőgödör. Nem értünk hozzá és tartunk tőle, nehogy fertőzővé váljon a víz, szóval jobb lenne egy olyan ház, ami rá van kötve a kommunális vízhálózatra. Ennyire vidéken viszont a saját rendszer gyakorinak tűnik, szóval nem biztos, hogy ezt megússzuk. A házban ezen kívül csak villanyradiátor van (meg az ebédlőben a kandalló), villannyal fűteni pedig nem olcsó mulatság. Mindent egybevéve kicsit túl sok apróbb-nagyobb aggodalom volt ahhoz, hogy komolyan megfontoljuk az üzletet.

Minden más viszont tényleg egy álom. Megmutatom a fotókat, mert innentől ez a mérce, ami a kinézetet illeti.

Az ingatlan: lakóház, garázs és vendégház.1910-ban épült

Előszoba

Ebédlő, kandallóval

Ebédlő, folyt.

Konyha

Konyha, folyt. Ez a vitrin úgy ahogy van, az álombútorom már régóta!

Mosókonyha, padlófűtéssel

Nappali

Nappali, folyt.

Hálószoba

Mosdó

Lépcső és emeleti folyosó

Az emelet hallja

Egyik emeleti háló

Másik emeleti háló

Kilátás az emeletről

Fürdőszoba

Fürdőszoba, folyt. Zuhany pigmeusoknak.

Terasz

Terasz, folyt.

A vendégház

Vendégház, konyha

Vendégház konyha, folyt.

Vendégház, háló

Vendégház, mosdó

Svédország gyászol, vetít és háborog

Bizonyára senkinek nem kerülte el a figyelmét a szörnyű kettős gyilkosság egy svédországi IKEA áruházban, ahol szemtanúk szerint szerint két férfi késsel mészárolt le egy 55 éves svéd nőt és 28 éves fiát, akik az áruházban vásároltak. 

Az eddigi információk szerint a két gyanúsított eritreai menekült: az egyik helyi menekültszálláson éltek. Az idősebbről nem sokat tudni, a fiatalabbik alig két hónapja tartózkodott az országban és tagadja a bűnösségét. A 35 éves gyanúsított maga is súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett, kórházban kezelik, még nem lehet kihallgatni. Azt nem tudni, hogyan sebesült meg, de helyszíni beszámolók szerint az áldozatok nem tanúsítottak ellenállást.

A rendőrség egyelőre kizárta a politikai vagy vallási indítékot, de nem tudják, mi lehetett a támadás oka.

A rendőrség és ügyészség közös sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a környékbeli menekültszállások biztosítására, mivel tartanak tőle, hogy "sötét erők" megpróbálják a maguk hasznára fordítani a tragikus eseményeket. (A rendőrség szóvivője nem tudott róla, hogy bárki bármilyen fenyegetést vagy merényletet intézett volna bármelyik menekültszállás ellen.)

Az egyik legnagyobb svéd napilap , a baloldali liberális Dagens Nyheter, a délben megtartott sajtótájékoztató óta folyamatosan a következő vezércímekkel fogadja olvasóit.

RETTEGNEK A MENEKÜLTSZÁLLÁSOKON - Egy menedékkérő: "Félek az esetleges reakcióktól"

A TÖRTÉNTEK ELLENÉRE - KEVESEBB A HALÁLOS ERŐSZAK - Svédország egyre biztonságosabb

Az ilyenkor szokásos és elvárt együttérző cikkeknek, pl. áldozatok bemutatásának, az áruház dolgozóival, az áldozatok hozzátartozóival vagy ismerőseivel készült interjúknak, az áldozatok faluja hangulatáról szóló írásoknak nyoma sincs.

Ez a számomra fizikai hányingert keltő vetítés két dologról árulkodik: egyrészt, hogy vezető sajtóorgánumok (a DN nincs egyedül, sőt nagyon nagy többségben van az efféle nézeteket valló sajtó) mindenáron a migránsok oldalán állnak. Még akkor is, ha eddig az égvilágon senki nem fordult a migránsok ellen, mivel egyetlen olyan hang sem érkezett, a szélsőjobbról sem, hogy ez bizony en bloc a bevándorlók hibája. Másrészt: hogy az elkövetőt manapság sokkal nagyobb empátia illeti meg, mint az áldozatot. 

Végszónak egy kép az egyik áldozatról. Carola Herlin volt a neve és orvosnő volt.

fotó: Norran

USA - almafarm, erdei kirándulás és cseppkőbarlang

2013. őszén újból nővéremnél jártam az Egyesült Államokban. Direkt úgy időzítettem az utazást, hogy kifogjam a kellemes őszi időjárást és a híres amerikai őszi színpompát az erdőkben. A színek maximális kiélvezéséhez nővérem foglalt egy faházat az őszi színeiről (is) híres Shenandoah nemzeti parkban, Virginiában.

Ehhez képest évszázados melegrekord volt egész októberben, volt olyan nap, hogy egyáltalán nem is bírtam kimozdulni a házból. Minden nap 30 fok körüli hőmérséklet volt, ehhez jön a csaknem 100% páratartalom. Kibírhatatlan! Ráadásul kiderült, hogy ősszel van a pókszezon, amikor valóságos invázió van, beköltöznek a házakba. A szobában, ahol aludtam, világosbarna padlószőnyeg volt, amely tökéletesen egyezett a malomkeréknyi házipókok színével (nem viccelek, akkora marha pókok vannak, amilyet itt Európában hálistennek sose látni). Szóval jó móka volt, amikor egyszer csak megmozdult a szőnyeg és elindult feléd a nyolclábú szörny... not.

A hőséget ráadásul nem is tudtam a híres washingtoni múzeumokban eltölteni, mivel ottlétem teljes ideje alatt zajlott a Government Shutdown. Amikor a kormány nem bírta elfogadtatni a költségvetést és emiatt megszűnt az állami szervek pénzellátása, vagy valami ilyesmi kavar volt, mindenesetre az összes múzeum, nemzeti park és hasonló dolog zárva tartott. Innentől se múzeumok, se Shendandoah, se semmi... persze az őszi színek is késlekedtek. Hazautazásom utáni napon a shutdown feloldódott és az őszi színek is megérkeztek. (Megjegyzem ugyanez volt pepitában most tavasszal is, amikor évszázados hidegrekordok miatt egy nappal lekéstük a cseresznyefavirágzást. Panaszkodós posztok itt (2013) és itt (2015)

Na de térjünk vissza a témához. Nővéremék minden ősszel kirándulnak egy virginiai farmra, ahol almát lehet szedni. Befizetsz x összeget és annak megfelelő méretű tasakot kapsz, amelyet teleszedhetsz tetszés szerint mindenféle fajtájú almával. A bejáratnál van egy tájékoztató, melyik almafajta mire alkalmas, és egy térkép, hogy hol találhatók a fajták. A farm épületében természetesen kávézó és shop is található, itt lehet mustot, almabort, frissen sült almás fánkot és ezernyi szuvenírt vásárolni. Nagyon jó hely! Ja és van egy "pumpkin patch" is, itt lehet kiválasztani a tökéletes Halloween tököket. Na ide kirándultunk a gyerkőcökkel. Nagy sikere volt az almaszedésnek meg a tökvásárlásnak is.

Virginiai táj.

Lavingoljuk a csőrös kamionokat!

Leszedtük, finom volt.

Láttunk pár almát, senki nem maradt hoppon!

A tulajdonos lakóháza. Az amerikai építészetet is lavingoljuk.

Kínlódott az ősz

Kocsiból...

Csináltunk egy próbahalloweent. A tököket hajlakkal fújtuk be, hogy ne szottyadjanak össze.

 A Shendandoah-i kirándulást megejtettük ugyan, de mivel a parkba nem igazán tudtunk bemenni, a környéken tettünk egy rövidebb sétát, a hétvége fő attrakciója egyébként a S'mores készítés volt. Aki nem tudja, ez az amerika édesség két (édes) kekszből áll, közöttük egy darab csoki, legbelül pedig tűzön sütött marshmallow. Mit mondjak, rémes! Szörnyen gejl, de a gyerkőcök élvezték és ez volt a fő. Viszont nővérem saját marshmallow-t készített. Nem is tudtam, hogy ez otthon is elkészíthető, olyan ipari állaga van... de képes volt otthon, este bíbelődni vele és indulás előtt szépen becsomagolni, hogy legyen az esti sütögetéshez házi marshmallow. Benne egy cukrász veszett el, még meg is színezte a pufi kis darabokat, hogy romantikus púderrózsaszínek lettek.
Végülis a tervezettnél egy nappal korábban mentünk haza a kirándulásból, mivel szinte végig zuhogott az eső. Ráadásul jól meg is voltam hűlve. Hazautazás előtt a család testületileg csobbant egyet a jacuzziban, én meg paracetamoltól kóválygó fejjel néztem őket.
Hazafelé elhaladtunk a Luray Caverns nevű cseppkőbarlang mellett. Mivel ez nem állami látványosság, nyitva volt, szóval gondoltuk, megnézzük, ha már itt vagyunk. Annyira nem rajongtam az ötletért, de végül ez lett a háromhetes út egyik abszolút csúcspontja. Hihetetlenül szép volt, és nagyon szépen volt megvilágítva is, nem volt giccses. Beneveztünk egy csoportos vezetésre is, az is élvezetes volt.

A szállásunk nagyon szép helyen volt

Árva kajakok a Shendandoah folyó partján

Igen, ez egy földalatti tó!

A legviccesebb, hogy a Diablo III-ban is van egy Caverns of Luray, és a valósághoz hasonlóan itt is cseppkőbarlangot ábrázol a pálya. Hálistennek ottjártunkkor sem Decaying Boggits, Lurking Creeper, sem Maggot Brood nem bukkant fel a barlangban. Lol!

A jelek szerint nemsokára kezdetét veszi a Stockholmi Kultúrfesztivál. Nem tudom, mi az, de beharangozásként a belváros több pontján is kihelyeztek ilyen-olyan módon díszített pianínókat, amelyeken bárki játszhat. A miniszterelnöki palota előtt egy több lelkesedéssel, mint tudással megáldott turista szórakoztatta az utcaközönséget. Ez a fiatalember viszont jó kis bluesos riffekkel nyomult a központi pályaudvaron. Menő :)

Stockholm kincsei - Gripsholm

Gripsholm Slott csak némi jóindulattal indulhat a Stockholm kincsei kategóriában, mivel a várostól bő egyórás autóútra, Mariefred városkában található. Aki csak pár napig látogat Stockholmba és környékére, az talán nem ezt nézi meg elsőként, a környéken élő olvasóknak viszont bőven belefér egy fél- vagy egésznapos kirándulásba.

A gripsholmi kirándulás viszont nem autóval, hanem az antik gőzhajóval tökéletes. Az M/S Mariefred a világ legöregebb, ma is üzemben lévő gőzhajója. Igazán szép kis jószág, gyönyörű lakkozott fapadlókkal, korlátokkal, fényesre suvickolt sárgaréz bizgentyűkkel. Nem egy nagy hajó, szóval érdemes idejekorán megjelenni a kikötőben, hogy a legjobb helyet bizosítsuk. Szép nyári napon fenséges élmény a kinti lócán ücsörögni egy kávéval, élvezni a Mälaren tó szelíd ringatását és gyönyörködni a komótosan elsuhanó táj szépségében. Naptej és szvetter egyformán kötelező! Egy hajóks kirándulásról és magáról a kastélyról már írtam itt.

Mi ezúttal kocsival jöttünk, egyrészt mert szerettük volna reggeli fények mellett fotózni a kastélyt, valamint a hajó menetrendje által megengedett időnél többet akartunk eltölteni a kastély körül és a városban. A reggeli fotózás azonnal befuccsolt, mert mire megérkeztünk, már nem volt jó a fény és a kilátást is erősen behatárolta a kikötőben lévő rengeteg hajó. A kastély maga is nehezen fotózható, mert egy pici szigeten áll és sűrűn körbe van véve évszázados fákkal. Néhány katt után meg is elégedtünk és onnantól inkább csak turistáskodtunk, a kastélyba is ellátogattunk, eddig csak kívülről csodáltam. A belépőjegy árában benne van egy tárlatvezetés is, hát nem voltam elájulva tőle, semmi érdekeset nem mondott a guide. Az épület belülről olyan, egy korabeli szegényebb magyar gróf fintorogva fogadta volna el. Alig van valami díszítés, szebb berendezés. A padló mindenütt csupasz, durvára gyalult fenyődeszka. No de itt nem is várhatunk kontinentális csillogást. A kastélyban mintegy 4500 művet tartalmazó történelmi arcképcsarnok található, ami leginkább az itt élőknek nyújt érdekes élményt. Az iskolai történelemkönyveinkben használt összes uralkodó- és tudósportréra ráleltünk itt!
Délután egy órát kajakoztam. Sajnos S. nem tartott velem. Nemrég kipróbálta és embert ennyire rettegni nemigen láttam még, nemhogy őt! Nem mert felnézni, görcsösen ült és szorította az evezőt, halálsápadtan segítettük ki a partra. Ez nagyon meglepett, mert általában én vagyok a bénább, ha fizikai dolgokról van szó, pl. mászásban meg túrázásban mindig én cidrizek egy szikla tetején és nem merek lelépni... de a kajak az kifogott rajta. Rettegett, hogy befordul a vízbe és nem tud visszafordulni és lent ragad a kajak alatt és megfullad. Hiába magyaráztam neki, hogy ha én, a főbéna, ellavírozok, akkor neki is menni fog, nem hatott. Kitalálta, hogy majd elmegyünk egy tanfolyamra, ahol megtanítanak átfordulni. Meg is néztünk egy klubot és elhatároztuk, hogy januártól váltunk tagságot. Egész télen tartanak uszodás tréningeket, ahol megtanítanak átfordulni, evezési technikákat, sőt kajakpóló-versenyt is rendeznek :D
Kajakozás után még megnéztük a vadasparkot, becserkésztük a dámszarvasokat, megállapítottuk, hogy vagy a tulajdonunkban lévő leghosszabb objektív (az én 85-ösöm), vagy a becserkészési képességünk nem elégséges a lefotózásukra, majd eme tanulság levonása és az aznap legyalogolt 21.178 lépés (17 kilométer) után bevágtuk magunkat az autóba és hazamentünk.
Szarvasmentes galéria:

Kastélypark, rossz fényekben

Ezekkel a zöldekkel nem bírtam betelni.

A helyi kviddics-csapat szertárába is bepillantást nyertünk.

Ez egy magánlakás...

Mariefred

Mariefred

Szelíd motorosok