Az utóbbi hetekben azon agonizáltam, hogy eldöntöttük: ősszel felmondom a lakásomat, elhagyom az imádott kis fészkem, és beköltözöm S.-hez, hogy többet tudjunk félretenni és pár év múlva vehessünk egy házat vidéken. Ehhez a gondolathoz nagyon nehéz volt hozzászokni, mivel bevallom: egy iciripicirit sem szeretem a lakását. Az enyémhez sehol sincs kényelemben, kellemességben, hangulatban, és sokkal lepukkantabb is. Az őszi költözést megelőzte volna ugyan egy tapétázás és padlócsere, de pl. a maximálisan rémes fürdőszobát és a szintén nem tip top konyhát nem tudnánk felújítani. Szóval nem örültem ennek a lépésnek, de tiszta sor, hogy fölösleges luxus két lakást fenntartani, amikor úgyis együtt akarjuk leélni az életünket és még spórolni is gőzerővel kell.
Aztán kicsit felgyorsultak a dolgok. Pénteken
két dolog történt: S. lakását jócskán felértékelték, és a garázskapu elé
beköltöztek a cigányok, de úgy, hogy nem lehetett kiállni a kocsival. Délben jött az SMS, hogy "költözzünk innen,
MOST!!!!!!"
A felértékelés - ha a
bankok is úgy gondolják, hogy valóban ennyit ér a lakás - azt jelentené,
hogy nem kell még 1-2-3 évig spórolnunk az önerőre, hanem szinte
azonnal ki tudnánk köhögni a vételár 15%-át. A poszt első bekezdését figyelembe véve talán érthető, hogy nem ellenzem a gyorsabb házvásárlást :)
A dolgunkat meggkönnyíti, hogy a borsos nyereségadót elvileg át lehet vinni a következő eladásig, ez még több készpénzt hagyna a zsebünkben. Mintegy 60.000 eurós önrészről van szó, szóval itt minden kis kedvezmény számít. Ez az átvitel egyéni elbírálás alá esik, de be fogjuk adni a kérvényt. Eredetileg úgy terveztük, hogy felezzük az önrészt, de ha most szeretnénk házat venni, az összeg egésze S. lakáseladásából fog származni, és csak a fennmaradó 85%-ot, tehát magát a hitelt felezzük. Így övé lesz a ház 65%-a, és enyém a 35%. Ha a továbbiakban szeretnék egy-egy nagyobb összeget törleszteni, természetesen a részesedésem is nőni fog.
Előrebocsátom, mindez egyelőre a jövő zenéje és korántsem biztos semmi: a héten beszélünk néhány bankkal és meglátjuk, mennyi hitelt adnak és milyen feltételek mellett. Fogunk kérni egy ún. hitelígéretet, amikor a bank felméri az anyagi helyzetet és állást foglal, hogy mekkora vételár fér bele a költségvetésbe. A mainál kb. háromszoros kamattal kalkulálnak és a legfontosabb szempont, hogy kamatok, törlesztő és rezsi után mennyi marad megélhetésre. Ha ezt az összeget kevesellik, akkor kevesebb hitelt ajánlanak. Szóval mindenképpen izgalmas hétnek nézünk elébe!
A hétvégén elkezdtünk komolyabban nézelődni. Már régebben kiszemeltünk egy házikót, Stockholmtól mintegy 50 kilométerre. S. munkahelye 61 kilométer, szóval naponta 122 km autózás... de mindenáron maximális nyugalmat akarunk, még véletlenül se legyen "gazdaságilag nem aktív EU-migráns" tábor a közelben, és a természethez is közel legyünk - akkor ezt be kell vállalni. Ami jó, hogy az én munkahelyem teljesen útbaesik, szóval egy úttal mindkettőnk munkábajárása megoldódik. A büdzsénk egyelőre maximum 4 millió korona, de ezt a bank mint mondtam, csökkentheti. Igen, ez 120 millió forint, de Stockholm környékén ez enyhén szólva is szolid, sőt alacsony árnak számít egy kertes házért. A jövedelmünkhöz képest semmiképp nem olcsó, de így néz ki a piac. Vagy beszállsz a lufiba, vagy laksz bérleményben.
Szóval a ház kívül és főleg belül egy álom. Pont így tervezném meg, rendezném be, ha értenék hozzá. Az utolsó gombostűig mindenbe beleszerettünk. Külön plusz, hogy van egy 55 négyzetméteres vendégház, szóval pl. szülőket vendégül lehet látni akár hónapokig is. Élőben még szebb volt és árban is nagyon barátságos, 3 millió alatt kínálták.
Amiért mégsem tettünk ajánlatot
Először is: a pici zuhany. Már az nem tetszett, hogy nincs kád, ezért többé nincs olyan, hogy ez zimankós nap estéjén csobbanás a forró vízbe... De a legrosszabb, hogy S. egyáltalán nem fért el a pici fülkében. Se szélteben, se hosszában. :D Az meg nem megy, hogy minden nap anyázva tusoljon. Persze át lehetne építeni a fürdőt, betenni egy kádat, de fölösleges volna félmillió koronás nagyságrendű összeget költeni rá, hiszen amúgy tip top, vadonatújan és nagyon igényesen felújított helyiség.
Keveselltük továbbá a tárolóhelyet, egyszerűen nem értettem, ez a család - két szülő és tinédzser lány - hova teszi például a karácsonyfadíszeket és a téli ruhákat?!
További kérdőjelet jelentett a saját kút és a saját emésztőgödör. Nem értünk hozzá és tartunk tőle, nehogy fertőzővé váljon a víz, szóval jobb lenne egy olyan ház, ami rá van kötve a kommunális vízhálózatra. Ennyire vidéken viszont a saját rendszer gyakorinak tűnik, szóval nem biztos, hogy ezt megússzuk. A házban ezen kívül csak villanyradiátor van (meg az ebédlőben a kandalló), villannyal fűteni pedig nem olcsó mulatság. Mindent egybevéve kicsit túl sok apróbb-nagyobb aggodalom volt ahhoz, hogy komolyan megfontoljuk az üzletet.
Minden más viszont tényleg egy álom. Megmutatom a fotókat, mert innentől ez a mérce, ami a kinézetet illeti.
 |
Az ingatlan: lakóház, garázs és vendégház.1910-ban épült |
 |
Előszoba |
 |
Ebédlő, kandallóval |
 |
Ebédlő, folyt. |
 |
Konyha |
 |
Konyha, folyt. Ez a vitrin úgy ahogy van, az álombútorom már régóta! |
 |
Mosókonyha, padlófűtéssel |
 |
Nappali |
 |
Nappali, folyt. |
 |
Hálószoba |
 |
Mosdó |
 |
Lépcső és emeleti folyosó |
 |
Az emelet hallja |
 |
Egyik emeleti háló |
 |
Másik emeleti háló |
 |
Kilátás az emeletről |
 |
Fürdőszoba |
 |
Fürdőszoba, folyt. Zuhany pigmeusoknak. |
 |
Terasz |
 |
Terasz, folyt. |
 |
A vendégház |
 |
Vendégház, konyha |
 |
Vendégház konyha, folyt. |
 |
Vendégház, háló |
 |
Vendégház, mosdó |