Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Wednesday, October 21, 2015

Wednesday, October 14, 2015

Utómunka - előtte - utána

Az első képen az eredeti JPEG látható, RAW kidolgozás után. A második a kész fotó, némi szín tilitoli után. A "Selective color" csúszkákon állítgattam főleg. A sárgák több feketét, magentát és kevesebb ciánt kaptak, a kékek pedig kb pont fordítva. Így kaptam vissza a szép napsütötte meleg arany árnyalatokat. 



Sajnos állványozni ilyen helyen nem igazán lehet. Egészen elképesztő az embertömeg, nem csak a leghíresebb nevezetességeknél, de még az ilyen viszonylag "ismeretlen" templomokban is. Szóval kézből fotózás, magas ISO, tág rekesz, sajnos a beeső napfényen meg is látszik, de attól még ez lesz a kedvenc fotóm Rómából, na meg az, ahol megáld a pápa :) de egyébként tök elégedett vagyok a szemmértékemmel, mert ez a fotó úgy ahogy van, teljesen vágatlan-forgatatlan és mégis elég szimmetrikus. Pedig egy pillantással nem is fogom be a teljes keresőt, ezzel más is így van? Körbekörbe kell forgatnom a szemem, hogy az egész képkockát lássam a keresőben, amíg meg körülnéztem, már persze rég bemozdult a gép. Persze lehetne ezen is finomhangolni, de az olyan piszmogást már nem szeretem.
Adatok
Canon EOS 60D
Sigma 10-20 f4-5.6 EX DC HSM + UV szűrő, 10mm
ISO 400, f/5.6, 1/40s



Thursday, October 8, 2015

Költözünk!

Nem, nem a blogot cuccolom át megint más platformra. Mi költözünk, mert ma megvettük a kiszemelt házat. Sok huzavona, fejcsóválás és legfőképp fejfájás után végre a mienk az álomvityilló!
Úgy kezdődött, hogy a hemneten megláttam a hirdetést. Végigpörgettem a fotókat, elolvastam a tájékoztatót, majd írtam egy SMS-t Stefannak: "Drágám, én most elkezdek csomagolni. A részleteket majd menetközben rendezzük!' Neki is nagyon tetszett a ház. Amit alaposan át kellett gondolnunk, az az volt, hogy a tervezettnél távolabb van: autóval kb. egy óra a munkahelyünk. Viszont nagyon kellemes az út és olyan házról van szó, ahova mindennap hazavágyik az ember, szóval a távolság nem riasztott el bennünket. A kis agglomerációs település roppant rendezett, nyugodt, és mentes mindenféle zavargástól meg hasonló "újsvéd" jelenségtől.
 Jelenleg az óriási kereslet mellett nagyon kicsi a kínálat a piacon, ezért hamar telefonáltunk az ingatlanosnak, hogy érdekelne az ojjektum és az október 11-re meghirdetett nyilvános megtekintés előtt szeretnénk egy privát megtekintést. A házat végül múlt szombaton néztük meg - nagy volt az érdeklődés, mert rajtunk kívül még három társaság volt ezen az előmegtekintésen. Az egyik családnak ráaadásul olyan izzadságdzaga volt, hogy majdnem elájultam. A ház viszont élőben még a fotóknál is szebb volt, így azzal búcsúztunk az ingatlanostól, hogy szeretnénk ajánlatot tenni. A kiindulási árra nagyon nagyvonalúan ráígértünk, azzal a feltétellel, hogy mienk a ház és nem bocsájtják nyilvános megtekintésre. Hétfőn jött a hidegzuhany: az izzadtak is beszálltak a licitbe! Hálistennek nem sokáig bírták és már hétfő délután jött az üzenet, hogy megnyertük a licitet.
Kedden alá is írtuk az adásvételi szerződést és ma megtörtént az ingatlanszakértő vizsgálata is. Mi is jelen voltunk, amíg a mérnök módszeresen végigjárta és megvizsgálta a ház összes részét, az alap alá is bemászott, mérte a páratartalmat stb stb stb. Összességében nagyon pozitív véleményezést kaptunk tőle, így a legutolsó akadály is elgördült az üzlet elől. Most az van hátra, hogy a bank elutalja a foglaló összegét az ingatlanosnak - ez szurkolós történet, ugyanis amikor a banki papirosokat kéne postázni keresztbe kasul, akkor pont Rómában leszünk és nagyon szerencsésen kell álljanak a planéták, hogy az ingatlanoshoz idejében megérkezzen a foglaló. Ha egy napot késünk vele, az nem a világ, de mivel nevünket adtuk egy dátumhoz, jó lenne, ha akkorra tudnánk is teljesíteni, amit vállaltunk. Utána pedig már "csak" Stefan lakását kell eladni, és kezdhetünk is tényleg csomagolni. Úúúúúútálok költözködni, rettegek is tőle, meg nagyon szar lesz a karácsonyt egy dobozhalmaz tetején ünnepelni, de azt gondolom, megéri! Január 15-én költözünk ide, ni:

Már a színét meglátva tudtam, hogy ez kell!
Az utca felőli terasz. A környék gyönyörű, ez a ház a legócskább az utcában
A beugróban egy olvasópadot építünk, párnákkal

Ez lesz a mi hálónk. Az egész emeleten padlófűtés





Oldalbejárat és mosókonyha


A hall





Földszinti háló. Ezt mondjuk kifestjük és vendégszoba lesz

1. földszinti mosdó

2. földszinti mosdó




Földszinti fürdő
Emeleti fürdő. Ez a család nagyon szerethet trónolni, 3 wc van a házban

Ez lesz a gyerekszoba. Tiszta királylány!


Ez pedig az én szobám lesz, meg nyilván vendégszoba


Kis iroda a fenti hallban
 Nincs lefotózva a kisebbik földszinti háló, amit ma gardróbszobának használnak, és egy kis iroda a földszinten. Három vendégszobánk lesz, amit mindenképpen szerettünk volna, hiszen egyikünk családja sem él a közelben. Így viszont lesz hely mindenki számára!
Egyszóval még várható stressz meg papírmunka meg bankos veszekedés és tengernyi főfájás. De pillanatnyilag örülünk, mint majom a farkának. Hajnalban indulunk Rómába és azt hiszem, a gépen úgy fogjuk érezni magunkat, mint aki lefutott egy maratont - sprint sebességgel. (Nem mintha a kettő közül bármelyik sportágban volna tapasztalatom.)

Ma lementünk a közeli tóparthoz. A lenti látvány a háztól nem több mint 500 méterre található... 
Nyáron strand. Minden más évszakban fotóparadicsom



Skandinávia legszebb őszi fája a "mi" tópartunkon díszeleg

Ha pedig ez a gyönyörűség nem volna elég jó égi jel: amikor a zimankós kedd estében igyekeztünk hazafelé, kezünkben a frissen aláírt szerződéssel, a kacskaringós országút fölött pompás, zölden táncoló-remegő északi fényben tündökölt az égbolt...


Monday, October 5, 2015

Itt az ősz...

... itt az ősz, szőlőhegyen jár a csősz.
Ha valaki ismeri ezt a mesét, ne tartsa magában. Egy ilyen kemény lapú kihajtogathatós könyvecske volt és nagyon szerettem! Sajnos sem a címére, sem az íróra nem emlékszem.
Voltunk múlt hétvégén a Drottningholm kastélynál. Ez a királyi pár rezidenciája és a kastély egy része nyitva van a nyilvánosság előtt. Legjobb barátnőm látogatott meg, ennek tiszteletére antik gőzössel tettük meg az utat a városból. Kb egy órát pöfög a kis hajó, nagyon szép, kellemes út, ajánlom. A kastélyba nem mentünk be, csak a kastélyparkban sétáltunk és megnéztük a kínai palotát, ami nem imponált: egy picike, kínai stílusban épült nyári lak. Szép volt, de semmi különös. A park viszont igazán csinos volt! Most hétvégén is tettünk egy rövidebb kirándulást, ott lőttük a kompozíciót az idei első vadgesztenyével. Úgy kellett lepiszkálni a fáról, még nem kezdtek el hullani :) szóval alakul szépen lassan az idei ellenfényessárgalevél-kollekció is!









Hová tűntem?

Az ugye megvolt, hogy eljegyzés, meg gyűrűk, meg örömködés meg ilyenek. Aztán rengeteg a munka, ami nem baj, mert szeretem. Készülünk egy hosszúhétvégés utazásra is, eljegyzésünket megünnepelendő meg fotózandó meg fagyizandó meg Bernini-kutakat nézendő - szerintem már vágjátok, hova megyünk :) no meg persze a házkeresés. Vasárnap néztünk meg egy tündéri és minden praktikus szempontból is tökéletes vityillót. Legott rá is licitáltunk, igazán bőkezűek voltunk az ajánlattal. Az ingatlanos viszont vagy balfasz, vagy valami stikában már eldőlt a tudtunk nélkül, mert gyalázatosan viselkedik, nem jelez vissza, mi meg tűkön ülve várjuk az eredményt... sajnos nem sok jóval kecsegtet eddig a bolt, de azért reménykedni még lehet. Abban viszont megegyeztünk, hogy ennél alább nem adjuk: fülig szerelmesen jöttünk ki a házból, ami nálunk megszokott, de most a házba is szerelmesek voltunk. Szóval ha ez a ház el is úszik, akkor is addig keresgélünk, amíg pont ilyen szerelmesek nem leszünk megint. Mutatnék képeket, de pont nem találom a hirdetést. Aki kéri, majd linkelem.
Aztán történt még egy nagy dolog az életemben. Egy vallomással kell kezdenem, ami némileg ciki, de bevállalom, mert annyira vicces. Szóval biztosan láttátok a boltokban meg a neten a legújabb őrületet: felnőtteknek szóló színezőkönyvek. (Mi anno csak kifestőkönyvnek hívtuk, de a színezőkönyv cifrábban hangzik, maradjunk tehát annál.) Emlékszem, hogy gyerekkoromban volt nekem is, de az már annyira régen volt, hogy nem is emlékszem, szerettem-e egyáltalán akkoriban? Rajzolni mindig szerettem, újabban szoktam is rajzolgatni, tanulok egy könyvből. Ezt a felnőtt színezést viszont nem értettem: mi jó lehet abban, hogy valaki más által rajzolt figurákat kifest az ember? Semmi kreativitást nem láttam a dologban, nem értettem, mi benne a pláne. Aztán nővérem születésnapomra pont egy színezőkönyvet küldött, mellé csodás színes tollakkal! Ó, mondom, ez a karma, most megkaptam, hogy kénytelen legyek kipróbálni... 
Leültem mellé és kb azóta nem is álltam fel. Az irodában már várom, hogy hazajöhessek színezni. Persze beszereztem még könyveket, előszedtem az összes meglévő színes ceruzámat, tollamat, és vadul gyűjtöm az ihletet a Pinteresten! Az, hogy a színezés menyugtató, meditatív, terápiás hatással van a stresszes, lelkileg kimerült, agyonhajszolt emberre, nem újdonság, hiszen a fotózásban is pont ez az egyik szépség. Viszont az egyszerű alkotás öröme szinte hihetetlen. Kicsit olyan lehet ez, mint a régi idők kézimunkája, ott is előre megrajzolt minták alapján hímeztek a hölgyek és nem meglepő módon a színezést is többnyire nők művelik. Természetesen tagja vagyok a legnagyobb Facebook csoportoknak, csereberéljük a tippeket, ceruzákat tesztelünk és színkeverési videókat osztunk meg egymással. Imádom és a sötét évszak beköszöntével tényleg tökéletes hobbi!