Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 27, 2016

Midsommar

Nem is tudom, mikor blogoltam utoljára. Sajnos a kificamodott lábam még mindig útban van, a gyógytornász csóválja a fejét, hogy a duzzadás csak nem akar eltűnni. Sajnos a családban történt haláleset és baleset/betegség is, ami sok időnket és energiánkat igénybe vette/veszi. Ráadásul a házzal is folyamatosan dolog van, pedig ritka jó állapotban lévő kertes ház. De pl. beköltözéskor nagyvonalúan legyintettünk, hogy á, a kertben leginkább csak gyep van, azt néha lenyírjuk s annyi... aztán kiderült, hogy a gyászos állapotban lévő gyepet kb. teljes munkaidőben kellene gondozni, hogy valahogy kinézzen. (A fehér lépcső napontai lesikálásáról és a matt alumínium hűtőajtó ujjlenyomat-mentesen tartásáról már korábban lemondtam. SOHA ne vegyetek házat, ahol fehér lépcső és matt alumínium hűtőajtó van! Soha többé nem fogtok maszattalan tisztaságban élni.) Ez a tavasz más szóval nem volt kegyes hozzánk! De újabban egyre jobban mozgok, így a hétvégi, már hagyománnyá vált Midsommar kiruccanás Dalarnába egészen jól telt. Eltekintve mondjuk attól, hogy trópusi hőség volt, hallatlan 25-29 fokos hőmérséklettel. Mindenki csak pihegett, a népviseletet is a szekrényben hagytuk, nem izzadtunk a vastag gyapjú öltözékben.
 
Az ég legvilágosabb éjszakája a 61. szélességi fokon
Szombat este nekivágtunk a rengetegnek és meglátogattunk egy félreeső horgásztavat, ahol pazar naplementében volt részünk. Mielőtt a szúnyogok menekülésre késztettek, lőttünk pár szépet, szinte végig az ND110-el bohóckodtam:

60 másodperc. Ki az a Ken Rockwell?!

60 másodperc. Ez a felhő iszonyú jól nézett ki!!

25 másodperc
Hazafelé pedig úttalan földutakon ralizva mentünk. Illetve hát mivel én ültem a volán mögött, a "ralizás" 30-40 km/óra sebességgel történt, hiszen bent az erdős-lápos rengetegben, világos nyári éjszakán szinte bizonyos a jávorszarvas. Szerencsére a jámbor emberem soha nem nógat, hanem hagyja, hogy olyan sebességgel menjek, amit biztonságosnak érzek. Szarvast szerencsére nem láttunk, csak valami nyestféleség szaladt át előttünk. Érdekes helyen álltunk meg: a Vässinkoski duzzasztógát az erdő kellős közepén fekszik, távol a civilizációtól. Itt elkaptuk az utolsó pinkiminki felhőt.




Saturday, April 2, 2016

Szóval így...

Nagyon jó húsvétunk volt. Itt volt a család apraja-nagyja, evés-ivás, ahogy az lenni szokott. Hétfőn mindenki hazament, mi pedig elmentünk bevásárolni. Hazaérkezve épp a szerzeményeket pakoltam el, amikor valahogy sikerült megbotlanom és lezuhantam a folyosót és a hátsó előszobát összekötő két lépcsőfokon, rá az előszoba fekete kő járólapjára, teljes súllyal és lendülettel a lefelé-befelé fordult lábfejemre. Nem tudom pontosan, hogyan estem, de amikor magamhoz tértem, a fejem alig pár centire volt a víz főcsapjától, ami egy nagy vas bumli, éles vas kitüremkedésekkel. Szóval örülhetek, hogy nem történt nagyobb baj. Akkor viszont valahogy nem az öröm volt a primer érzés bennem... Olyan keserveset üvöltöttem, hogy még mindig be vagyok rekedve tőle. Szegény S. jött rohanva, annyit látott, hogy fekszem, a fejem a vízcsapon pihen és csak sikítok és sikítok. Kérdezgette, hogy mi lett a fejemmel, én meg alig bírtam kinyögni, hogy hagyja már a picsába a fejemet, hiszem a lábamra estem! Valahogy kigabalyította a kifordult-becsavart lábfejem, amely azonnal elkezdett dagadni, és felsegített egy székre, majd rögtön indultunk a kórházba. Természetesen S. lánya nálunk volt, szegény jól megszeppent az ordítástól. Hálistennek el tudtuk vinni az anyjához, mi pedig robogtunk tovább a kórházba. Mindössze öt órát töltöttünk ott, ebből írd és mondd 10 perc volt az egészségügyi ellátás (betegfelvétel, nővérvizsgálat, orvosi látlelet, röntgen, ismét orvos, kijelentkezés), a többi várakozás. Svéd ambulancia vonatkozásban az öt óra így is gyorsnak mondható. Szerencsére indulás előtt még volt elég lélekjelenlétem megkérni S.-t, hogy dugjon némi színezőkönyvet és ceruzákat a táskámba, szóval nem unatkoztam. 
A röntgen nem mutatott törést, ellenben rendesen kificamodott a láb, feltehetőleg a lábujjak és a sarok közötti rész, mert az van legjobban feldagadva, bár a lábujjaim is elég zorán néznek ki.Miután a kimondhatatlanul undok és kelletlen orvos ismertette a röntgen eredményét, egy pár mankó társaságában hazaengedtek. Éjjel kettőkor még tettünk egy kanyart a munkahelyemhez is, hogy hozzuk el a laptopomat. Igen ám, de az irodában legalább 500 métert kell gyalogolni a helyemig, én pedig még ötöt se nagyon bírtam ugrándozni féllábon - ha pedig odaadom a belépőmet S.-nek, akkor azért akár ki is rúghatnak, hogy jogosulatlan személyt engedek be a céghez éjszaka. Végül találtunk egy biztonsági őrt, aki kihozta a gépemet és végre hazaindulhattunk.

A héten itthonról dolgoztam. S. levitte a gurulós székemet a konyhába, ott tanyáztam napközben. Ettől függetlenül minden megmozdulás kész expedíció, a mosdóhasználat kimondottan érdekes kaland. 
Hétfő este történt a baleset, tegnap tudtam először ráállni a sérült lábra, persze mankó segítségével. A lépcsőn viszont még mindig fenéken közlekedem, a karommal emelem magam lépcsőfokonként. )Ezt a gyakorlatot egyébként a normál itthoni tornába is be fogom iktatni, mert szuper törzsizom-gyakorlat.) De ez is szuper haladás. Hétfőn muszáj bemennem az irodába, szóval edzek szorgalmasan. A képen épp gyógytorna közben vagyunk. Ami kilóg a kötés alól, az még istenes... a többi rémesebb. Mint egy jó nagy padlizsán, színre-formára.Viszont hálás vagyok, hogy csak ekkora a baj - mint írtam, akár a fejem is betörhettem volna, és a lábcsontjaim is szilánkosra törhettek volna, műtétekkel, miegymással.


Tuesday, January 5, 2016

Svéd ügyfélkezelés kétféleképpen

... avagy általánosítani nehéz!

1. jelenet
Az előző bejegyzésben említettem, hogy szeretnénk félnapig kipróbálni egy autót. S. hétfőn ismét nekiállt körbekunyerálni az autószalonokat, ugyan méltóztassanak esetleg kölcsönadni, mielőtt megrendelünk egyet. Egyik helyen kerek perec közölték vele, hogy márpedig azt a demo példányt a kolléga használja szolgálati járműként és nem óhajtja olyan sok időre nélkülözni. Hát mi meg közöltük, hogy akkor máshol óhajtunk vásárolni, ami egyáltalán nem zavarta a saleses kollégát. Hát így.

2. jelenet
Két hónapos télikabátom mindkét zsebe kezdett leválni. Csak néhány öltés bomlott ki, ha van varrógépem, megpróbáltam volna én visszavarrni (bár a bélésen át kellett volna varrnom, az meg nem tudom, mennyire szerencsés), de mivel nincs, és kézzel nem akarok kontárkodni meg nem is nagyon tudok, visszavittem a boltba, hogy kezdjenek vele valamit. Az eladó srác fél pillantást vetett a kabátra, nem latolgatta, hogy mit mennyit miért és egyáltalán, előkapott egy reklamációs blokkot, kitöltött valami mezőket, aláíratta, kinyomtatott egy bizonylatot és megkérdezte, hogy a pénzt szeretném vissza, vagy egy másik kabátot? Mondom, egy másik kabát megfelel. Abban a boltban pont kifogytak, így a kezembe nyomott egy vásárlási utalványt az összeggel és egy cetlit, hogy a városban melyik boltokban találok ilyen kabátot. El is zúztunk egyik helyre, ahol épp akciós volt a kabát, úgyhogy a cserén kívül még az utalványból is megmaradt 340 korona.
A legjobban a gördülékeny rutin tetszett: senki nem akadékoskodott, senki nem akart keresztbe tenni, problémázni. Mindenkinek így volt a legidő- és energiatakarékosabb. Sajnáltam, hogy nem javítani viszik el a kabátot, pocsékolásnak érzem azért ezt az eljárást, de azért ez a sima ügyintézés nagyon jólesett.

(S. ma el is hozta a kocsit, az iroda előtt vár rám, úgyhogy rohanok! Wohooo!)



Saturday, January 2, 2016

A tapétáink

Mint írtam, négy szoba fog új köntöst kapni. A jelenlegi földszinti háló lesz a TV-szoba, oda ezt a tapétát tesszük:

borastapeter.se

A földszinti vendégszoba ezt a romantikus, régimódi tapétát kapja:

borastapeter.se
Az  én dolgozószobámom sokáig vaciláltam, végül ez a meleg tónusú, diszkrét tapéta lett a befutó:

golvshop.se
badshop.se
Végül a nappali új köntöse, ezt szinte azonnal eldöntöttük:

badshop.se
badshop.se
Természetesen igyekszünk majd a berendezést is a tapéták stílusához igazítani, de egyelőre csak a nappaliba vettünk új bútort, a többi szobát a jelenlegi bútorainkkal rendezzük be és apránként újítunk, ahogy lehet. A kész szobákról is lesz majd képözön, de arra még várni kell. A munkások csak január utolsó hetére végeznek, a már megrendelt nappalibútor február közepén érkezik és az íróasztalom még valahol a Holdban...


Váratlan kirándulás

Az új évet szogosan kezdtük: ma megrendeltük a tapétákat a házba. Négy szobát tapétáztatunk ki, egyik szobából a beépített gardróbsort is kiszórjuk, az lesz a TV-szoba, mert a nappaliban nem lesz televízió. Az lesz a SZALON :D 
Akartunk autót is nézni, illetve a győztes jelölt már megvan, de szerettük volna még egyszer kipróbálni hosszabb távon is. De egyetlen környékbeli autószalonban nem volt kipróbálni való példány! Itt az a szokás, hogy az értékesítők hétvégén meg este használják a demo példányokat, és ez az autó roppant népszerű, mindenki ezt használja. Hétfőn majd lesz bent és akkor lecsapunk rá. Ki akarjuk próbálni, mennyit fogyaszt a valóságban, hiszen a papíron azt írnak, amit akarnak. Azt tervezzük, hogy elkocsikázunk az új házunktól a munkahelyre és vissza, akkor megvan, hogy egy munkanapon mennyi üzemanyaggal kell számolni.
Érdekes kimutatást olvastam a minap, illetve nem kimutatást, csak valaki írta egy kommentben, szóval nem tudom, mennyire megbízható. Elsején jól megemelték az üzemanyag-adót, kb 5-6 eurocentet tettek rá literenként a benzinre és dízelre egyaránt, egy átlagos tank benzin mintegy 3-4 euróval lesz drágább. Az ország testületileg felhördült, persze tegyük hozzá, hogy a kormány pár hónapja azt hazudta, hogy nem fognak benzinadót emelni. Viszont ez a kommentelő azt írta, hogy a nem olajkitermelő országok között Svédországban a második legolcsóbb az üzemanyag - a jövedelemhez viszonyítva. Ez így, ha igaz, mindjárt más megvilágításba helyezi a dolgot. Utánajárni nem fogok, annyira nem érdekel. Úgyis annyi, amennyi, nekünk meg annyit kell menni, amennyit, mert a ház és az iroda nem fognak mágikusan közelebb csúszni egymáshoz. Persze nézzük, hogy csak kicseszésből hol tudnánk megrövidíteni az államot, de itt adót legálisan elkerülni, csökkenteni, szinte lehetetlen, adót csalni meg nem fogunk. Csak azért elég gáz, hogy lassan az egészségügyi ellátástól a biztonságig mindent magánúton kell megoldani, mert az állam nem kínál kielégítő megoldást, szóval az adófizetési hajlandóságunk is csökken.

De nem erről akartam írni, hanem a kirándulásról! A tapétaboltban végeztünk, aztószalon lefújva, szóval mit csináljunk a napunkkal? Mondom, menjünk el a házig és vissza, Szépen esett a hó, szép lesz majd a kacskaringós országút. S. is pont erre gondolt, a benyakúton vettünk egy-egy- kávét és nekivágtunk a havas tájnak. Szép is volt, aztán Rimbo után még továbbmentünk húsz kilométert a legközelebbi kisvárosig. Norrtälje a tengerparton fekszik, mintegy (ezt kiguglizom) 17 ezer lakosa van. A városközpont nagyon tündibündi, szépen megőrizték a régi épületeket és az új építésű házak is hasonló stílusban készültek, sehol egy otromba betondoboz. Csudaszépet sétáltunk a hóesésben, szerencsére nálam volt a G16, szóval csak úgy kézből meg ide-oda letéve tudtam kattogni egy keveset.

 Ilyen szép patak folyik a központban. Szóba elegyedtünk két hölggyel, megkérdeztük, hogy mindig ennyi víz van benne? Mondták, hogy nem, általában sokkal több. Szóval fotóhelyszín már lezsírozva :D Roppant kedves hölgyek voltak, amikor megtudták, hogy a közelbe költözünk, el voltak ragadtatva és gratuláltak, és mondták, hogy isten hozott a környékre!

Papírbolt is van

S. türelmesen topog

Hát nem gyönyörű? Mászkáltunk és csak vigyorogtunk, hogy milyen menő hely.

Hazafelé jött az igazán sűrű hóesés. Az autóból lekaptam a hókotró autókat. Mindig így párban, srégen egymás után haladnak, mögöttük kilométeres kocsisor.

Svenska Rallyt :D