Komment

" Olyanok a fotóid, mintha egy párhuzamos világban élnél, ami majdnem ugyanolyan, mint a mienk, de minden egy kicsit szebb"

Monday, June 27, 2016

Midsommar

Nem is tudom, mikor blogoltam utoljára. Sajnos a kificamodott lábam még mindig útban van, a gyógytornász csóválja a fejét, hogy a duzzadás csak nem akar eltűnni. Sajnos a családban történt haláleset és baleset/betegség is, ami sok időnket és energiánkat igénybe vette/veszi. Ráadásul a házzal is folyamatosan dolog van, pedig ritka jó állapotban lévő kertes ház. De pl. beköltözéskor nagyvonalúan legyintettünk, hogy á, a kertben leginkább csak gyep van, azt néha lenyírjuk s annyi... aztán kiderült, hogy a gyászos állapotban lévő gyepet kb. teljes munkaidőben kellene gondozni, hogy valahogy kinézzen. (A fehér lépcső napontai lesikálásáról és a matt alumínium hűtőajtó ujjlenyomat-mentesen tartásáról már korábban lemondtam. SOHA ne vegyetek házat, ahol fehér lépcső és matt alumínium hűtőajtó van! Soha többé nem fogtok maszattalan tisztaságban élni.) Ez a tavasz más szóval nem volt kegyes hozzánk! De újabban egyre jobban mozgok, így a hétvégi, már hagyománnyá vált Midsommar kiruccanás Dalarnába egészen jól telt. Eltekintve mondjuk attól, hogy trópusi hőség volt, hallatlan 25-29 fokos hőmérséklettel. Mindenki csak pihegett, a népviseletet is a szekrényben hagytuk, nem izzadtunk a vastag gyapjú öltözékben.
 
Az ég legvilágosabb éjszakája a 61. szélességi fokon
Szombat este nekivágtunk a rengetegnek és meglátogattunk egy félreeső horgásztavat, ahol pazar naplementében volt részünk. Mielőtt a szúnyogok menekülésre késztettek, lőttünk pár szépet, szinte végig az ND110-el bohóckodtam:

60 másodperc. Ki az a Ken Rockwell?!

60 másodperc. Ez a felhő iszonyú jól nézett ki!!

25 másodperc
Hazafelé pedig úttalan földutakon ralizva mentünk. Illetve hát mivel én ültem a volán mögött, a "ralizás" 30-40 km/óra sebességgel történt, hiszen bent az erdős-lápos rengetegben, világos nyári éjszakán szinte bizonyos a jávorszarvas. Szerencsére a jámbor emberem soha nem nógat, hanem hagyja, hogy olyan sebességgel menjek, amit biztonságosnak érzek. Szarvast szerencsére nem láttunk, csak valami nyestféleség szaladt át előttünk. Érdekes helyen álltunk meg: a Vässinkoski duzzasztógát az erdő kellős közepén fekszik, távol a civilizációtól. Itt elkaptuk az utolsó pinkiminki felhőt.




4 comments:

  1. A gyepet nem értem: ha sok az eső, tényleg elég néha lenyírni. (Na jó, a szorgalmasnak hetente..) A lépcsőre nem lehet vörös kókusz szőnyeget tenni, mint Hollywood-ban? A mindennapos Oscar biztosítva :) A hűtő? Messziről nézni :)

    ReplyDelete
  2. elkepesztoen jo kepek, nem birok betelni veluk

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nahát, köszönjük szépen :) (a felhő, a szűrő meg a fotós)

      Delete

Az elszaporodó spambot kommentek miatt muszáj előszűrnöm a hozzászólásokat. Igyekszem mindenkit hamar beengedni!